- Nagyon kiváncsi vagyok rá... - sóhajtottam. Sóhajom elfújta a Bellagio szökőkútját is - de sose fogok enni belőle.
- Miért ne? Pont te ne engednál meg magadnak egy süteményt? - V kicsit csodálkozott.
- Nagyon drága.
- Ezt te mondod, aki ennyi könyvet vesz? - V szerint még nem látott úgy, hogy ne lett volna könyv nálam.
- Mondom, drága.
- Meghívlak. Mennyi?
- 25 ezer dollár - pillanatnyi döbbent csend.
- Nem hívlak meg.
Ebben maradtunk.
A sütit a Serendipity 3-ban készítették, volt benne sok csoki, meg aranypor és gyémántok. A gyémántot a sütemény elfogyasztása után gyűrűbe lehet foglalni. Az arany egy része ehető - gondolom utána aranyásók próbálják visszanyerni a nemesfémet.
Yodával nem akartunk ilyen sütit enni, az arany megfeküdte volna a Mester gyomrát, csak egy tízdolláros fagyasztott forrócsokit rendeltünk.
Szerintem sokkal jobb volt, mint a gyémántos. Amilyen zsugori vagyok, azt nem mertem volna megenni, nehogy lenyeljem a követ.
