Czetz János a Rómain

Amikor először megláttam Czetz Jánosnak lovasszobrát a Rómain, első gondolatom nem az volt, hogy az erdélyi örmény tábornoknak, aki 1849-ben az erdélyi hadsereg főparancsnoka is volt és később Argentínában megszervezte a katonai oktatást, miért pont a Római parton van lovasszobra.

Nem.

Az én kérdésem az volt, hogy valóban szőrén üli-e meg a lovat.

Szó szerint.

Lógolyófényesítők

Békésen ültem egy teraszon. Ismerőseimmel sétálgattunk a Várban, megpihetünk. Imádott Ruswurmomban nem volt hely, így a leghuszárabb huszár, a közvitézből magát a tábornokságig verekedő Hadik András szobra közelében ültünk le.



Elmeséltem, hogy a műegyetemisták, amikor még a kollégiumuk a Várban volt, rájöttek, hogy ha szigorlat előtt megsimogatják Hadik lovát a megfelelő helyen, akkor sikeresen levizsgáznak. A lógolyósimogatás pedig azóta nemes hagyomány lett.



Ahogy meséltem, pár turista fel is mászott, hogy bemutatót tartson és lelkesen simogatni kezdték a lovat a megfelelő helyen.

Nem gondoltam volna, hogy a hagyomány ennyire élő lenne a turisták között, persze ki tudja, ők miért "golyóznak". Lehet, jobb állásra vágynak, vagy közgázszigorlatuk lesz vagy vissza akarnak jönni. Hadik lova talán segít.

Magamban sok sikert kívántam nekik. Egy városnak (egyetemnek) ilyen hagyományokra is szüksége van, a lónak meg jól esik ez a kis törődés.