Macskakomédia

Puppey minden reggel szól hat körül, hogy meg kell nézni a macskákat.

Én erről tudok: a macskák háromnegyed hat óta a verandán mászkálnak és várják, hogy Puppey és én megjelenjünk a reggelivel.

Én kimászok az ágyból, felöltöztetem a fiatalurat, aztán kilépek a verandára, ahol várnak a macskák.

Ez a társaság nem állt kétszer sorba, amikor a macskaészt osztogatták - szerintem egyszer se, mert nem tudnak sorbaállni.

Minden reggel én Puppeyval megyek ki. 

A macskák minden reggel meglepődnek, hogy "né, egy kutya, egy KUTYA!!!" és rémülten menekülnek, közben felugranak a mellvédre, visszaesnek, megpróbálnak átcsúszni a kapu rácsán, de azokat már évekkel ezelőtt kinőtték és fennakadnak pár másodpercre és a macskahad teljes pánikban kereng a szűk verandán keresve a kiutat.

Egyszer az egyik úgy beszorult, mint Micimackó, a rácsos kapu kinyílt, ahogy a macska megpróbált átfurakodni és a cicc négy lábbal evezett a levegőben ahogy a kapu elfordult. Aztán, mielőtt kimondtam volna, hogy "fogyókúra" kiszabadult és rohant várni a reggelit.

Mikor a teraszról eltünnek a macskák, lemegyek és kiporciózom a reggelit, amiben valamilyen felejtőszérum van, mert másnap a macskák már nem emlékeznek a reggeli komédiára és ismét a verandán tömörülve várják Puppey eljövetelét.

Zsoldos macskák

Ránéztem a Doyle-tól örökölt két settenkedő macskára és Faludy-Villon Zsoldosdalára gondoltam és szinte hallottam Hobót, ahogy szavalja:

Mink volnánk hát a foltozott irhájú hirhedt zsoldosok,

kiknek egészen egyremegy, 

hogy völgybe, avagy hegyre megy, 

parasztra, úrra, papra megy,

bitóra vagy csak babra megy.