Uton Yubába

- Helló! - integettem vissza a legjobb gótikus horrortörténeteket idéző fának, ami szerintem megtestesítette Scipio történelmét.

A Yuba-tóhoz mentünk a régi országuton, ami az autópálya építése előtt bonyolította le a forgalmat Salt Lake City és Szent György meg Las Vegas között. (Ahhoz képest, hogy az ugyanezen az úton levő Riverside-ból mi maradt, Scipio egészen jól járt.)

Lehetett látni, hogy itt valamikor virágzó mezőgazdaság és állattenyésztés volt, de ma már sokkal kevésbá intenzíven művelik a földet és tartják az állatokat.

Ennek meglehetősen próbai okai vannak: majdnem mindenhol lehet valamit termelni, az a kérdés, hogy megéri-e.

Itt nem annyira.

Azzal, hogy az átmenő forgalom sokkal kevesebbet áll meg a városban, mint régen, a helyi cégek sok bevételtől esnek el, ami kiegészíthette volna a nem túl nagy helyi keresletet.

De a föld egy részét művelik és állatot is tartanak és a tóhoz is sokan mennek - amikor van benne víz.

Valamikor az alábbi reklámtáblán fontos üzeneteket lehetett olvasni, talán Scipio szállodája hírdette itt magát vagy valamelyik menő étterem vagy egy csodadoktor.

Idővel az út kitekeredett a völgyből és felmászott egy dombra, amit valamikor nagy költséggel kettévágott az út.

A táj szép volt és elhatároztuk, hogy ide valamikor visszajövünk túrázni egyet.

Persze nem nyáron.

Innen a hágótól már láttuk a tavat is, ami turizmusával segít felszínen tartani Scipio gazdaságát. Mondom, amikor van benne elég víz.