Covid-19 oltás 1

Miután sikeresen átfoglaltam a koronavírus-oltás időpontját, már csak el kellett menni. Nagyon izgatottan vártam az oltást: reméltem, hogy Bill Gates mikrochipjével a véremben majd ingyen tudok 5g-n internetezni a belvárosban és talán telefonálni is sikerül készülék nélkül. Az nem volt világos, hogy be kell-e dugni hozzá a fülem és, hogy a maradék hajam lesz-e az antenna és hogy kell-e előfizetni a Netflixre, de reméltem ezek a problémák megoldódnak.

A kórház ajtajában pár ember szűrte az érkezőket, mindenkitől megkérdezte, hova jönnek. Amikor megmondtam, hogy oltásért jöttem, de nem tudom, hol van az oltópont, továbbküldtek a betegirányítóhoz, aki továbbküldött az ajándékbolt mellett strázsáló piros-fekete ruhás nőhöz, aki egyenesen továbbküldött a hosszú folyosón a következő piros-feketeruháshoz, aki egyből beirányított egy terembe. Itt ellenőrizték az adatokat. Öt adatfelvevőből lehetett választani, négyen szabadok is voltak, a legközelebbihez mentem. A fickó elkérte a dokumentet (jogosítvány), ellenőrizte az adatokat a gépben, megcsináltuk a következő időpontot a másidik oltásra, majd továbbküldött a következő folyosóra, ahol két nővér irányította a nem létező forgalmat. Úgy éreztem, eddig mindenki csak azért jött be dolgozni, hogy nekem mutassa, merre menjek.

A folyosó egyik ajtaja kinyílt és egy újabb nővér dugta ki rajta a fejét. Oda kellett mennem. A House-mosolyú fickó ismét ellenőrizte az adataimat, majd megkérdezte, van-e lázam, szoktam-e allergiás rohamot kapni oltásoktól, majd megkérdezte, jobb vagy balkéz. Közben még el is beszélgettünk, szúrt, kaptam egy oltási kártyát és már mehettem is a váróba, ahol kényelmesen olvasgattam kicsit, majd áttettem székhelyemet a kórházi kávézóba. Gondoltam, ha utol ér valami mellékhatás, akkor még jó helyen leszek a Starbucksban.

Senki se zongorázott. Ez volt a legfurább.

A kávézó mellett időtlen idők óta parkol egy Steinway zongora, amin önkéntesek klimpíroznak és ez nekem már hozzátartozott a kórházhoz, mint köpeny az orvoshoz.

Most meg senki se játszott.

Megittam a kávém és kiléptem a vidám tavaszi hóesésbe és elindultam hazafele. 

Ez gyors volt.

De az a fránya telefon még nem működik!

Covid-oltás Amerikában - Utah

 

Amerika egy nagy ország, mi Utahban vagyunk és itt látjuk, hogy működnek a dolgok.

Oltást többféleképpen lehet szerezni.

Az egyik - szerintem - legbonyolultabb a CDC oltáskereső oldala. Itt kiválasztjuk, hogy milyen oltást szeretnénk, beírjuk az irányítószámot, utána a térképen látjuk, hol van szuri.

Kiválasztjuk a szimpatikus pöttyöt, rákattintunk és megkapjuk a következő infót: a telefonszámukat.

Ezután fel kell hívni a megadott telefonszámot és foglalni egy időpontot, amikorra van.

A másik lehetőség, amikor telefonálni se kell, csak kattintgatni, szerintem egyszerűbb.

Regisztrálni kell Utah Állam honlapján.

Itt ellenőrizni kell, hogy megfelelünk-e a követelményenek (idősebbek vagyunk-e tizenhatnál, sajnos igen). Ez az oldal is listázza azon helyeket, ahol lehet oltást kapni és mikor. Regisztálás előtt jelezni kell, hogy nem kaptunk oltást máshol, nincs allergiánk, nem szoktunk allergiás reakciót kapni oltástól, stb.

És kész. A hátránya, hogy nem lehet válogatni. Az ember azt kap, ami éppen van (Moderna, Pfizer Johnsonx2). Johnson épp nincs, úgyhogy a másik kettő közül lehetett az egyik.

Mi itt foglaltunk időpontot április közepére, mert csak akkorra volt.

Az Egyetem is szerzett közben oltást és pár nappal később több lett az időpont, úgyhogy az Egyetem rendszerén keresztül is megpróbáltunk oltást foglalni, hátha van korábbanra. Gondoltuk, ha van, lemondjuk a másikat.

Itt megint lehet válogatni és be lehet állítani, hogy mikor lenne nekünk jó az oltás, utána a rendszer keres, hogy van-e akkor időpont. Nekem az volt beállítva, hogy mindent mutasson, mert nem vagyok finnyás. A legközelebbi időpont, ami nekem megfelelt, április 6 volt. Egy oszlopban lehetett látni zölddel az aznapi még szabad időpontokat.

Mivel koránkelő vagyok, az elsőt, fél kilencet választottam. Meg is jelent a képernyő a visszaigazolással és mindazzal, amit tudnom kellett a szuriról.

Másnap biztos, ami biztos, ismét ránéztem az oldalra. Ott volt a foglalás, úgyhogy gyorsan lemondtam a másikat. Már csak meg kell szúrjanak!