A lúdak nyaka

Gooseneck State Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A lúd nyaka itt nem egy finom ételt jelöl, hanem egy döbbenetes helyet. A Goosenecks State Parkról többször olvastam, sőt, a hely szerintem benne volt az álalános iskolás föcikönyvben is. Azt persze elfelejtettem, hogy Utahban van - talán nem is írta a könyv, de a fotót felismertem. Ezért is vettük bele utitervünkbe ezt a kilátót. Rajta van azoknak a helyeknek a listáján, amiről valamikor olvastam, tanultam és azt hittem, sose fogom látni. Ilyen például a Nagy Vízválasztó és a Sziklás-hegység.



Miután leereszkedtünk a Cedar Mesáról, már nem sokat kellett autózni a Goosenecksig. Hiába voltunk csak méterekre a kilátótól, még semmit sem látszott a kilátóból, úgy tünt, egy fennsíkon vagyunk.



Aztán ott voltunk. Csak néztünk. Nem volt itt semmi, csak a szinte teljesen kopár, szürke sziklák, szürke fűcsomók, a meredek kanyon, lenn a folyó és a csönd. Iszonyú csönd volt. Nem zizegett a szél, nem hallatszott semmi, nem mozdult semmit.



Szinte semmi se élt itt. Mi bámultunk, Yoda meg behúzódott az árnyékba. Nem érdekelte ez a hely.

A San Juan folyó háromszáz méterrel alattunk kanyargott. Ha jól emlékszem a földrajzórákra, ez az egyik klasszikus példája a beásott folyónak. A környezet ilyenkor vagy gyorsan kiemelkedik és a folyó így vág utat magának; a folyó előbb váj magának medret, semmit új irányt találna.

Öt kanyart számoltunk meg. Mire végeztünk, megláttuk az első élőlényeket: két varjú szállt el felettünk, biztos várták, szomjanhalunk-e.
Nem haltunk szomjan, hanem letelepedtünk az árnyékba és megebédeltünk. Közben néztük a folyót, a kanyont és hallgattuk a csendet.

Ereszkedés

On the road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Többször álltunk már a mesák peremén , de még sose ereszkedtünk le ezekről a fennsíkokról. Az az igazság, hogy ezt nem is terveztük. Valahogy arra vitt az út.

Az 261-es út gyönyörű és elhagyatott helyeken vitt minket keresztül. Igazából embert se nagyon láttunk rajta. Az út elején ki volt írva ugyan, hogy lesz egy aszfalt nélküli szakasz, de valahogy nem hittük el. Az út nyílegyenesen szelte át a Cedar Mesát és ment előre a Monument Valley fele. Hamar kiderült, azért lesz egy kis szintkülönbség.



Aztán egyszercsak egy táblát láttunk: vége az aszfaltnak. Aztán mégegyet: keskeny út. Aztán még egyet: meredek lejtő. Az útfelügyelet fokozatosan adagolta az információkat. Még láttunk egy meredek lejtő táblát, meg egy másikat, ami nem javasolta hosszú járműveknek, teherautóknak a leereszkedést.



Utóbb ez a kitétel viccesnek bizonyult, mert a Moki dugway nevű szakaszt pont azért építették, hogy a Fry kanyon uránbányáiból az ércet a 80 km-re levő Mexican Hatba szállíthassák. Mi ezt nem tudtuk, mi csak szépen óvatosan elindultunk lefele.



A fotón is látható kilátóban megálltunk, hogy lenézzünk a mélybe. Másként ez nem lett volna lehetséges, egyikünk a kormányba kapaszkodott, másikunk behunyta a szemét (nem az, aki a kormányba kapaszkodott), Yoda pedig csak lihegett és nem értette, mi ez a hajcihő. Neki a kilátás (helyesebben lelátás) is tetszett.



Innen láttuk meg az Istenek Völgyét (Valley of the Gods) is. Ez olyan, mint a nagyon híres Monument Valley, csak nem híres és nem forgattak ott western filmeket. Itt lehet sétálni - ott nem. Ja, és szemben a másikkal, ingyen van.



Az út különben nem volt vészes. Meredek volt, meg nem volt korlát, de nagyon jó volt a vonalvezetése. Négy kilométeren erős háromszáz métert ereszkedtünk lefele. Egy kellemetlen pillanat volt csak, az sem az út hibájából adódott. Egy magányos, maszkos japán turista bérelt dzsipjével megállt felfele az út közepén és csak nézett. Mivel nem fotózott, csak markolta a volánt, feltételeztük, megijedt. És nem mozdult. Még pont elfértünk mellette és ereszkedtünk tovább.



Láttuk magasból a környék egyetlen fogadóját is. Nem lehet túl nagy a forgalom, mivel a cégnek három kiadó szobája van. Az áramot ők termelik maguknak, vizük nem tudom, honnan van. Egy, a nyugalmat - és a sziklákat - kedvelő pár építette magának ezt a lakot az Istenek Völgye peremén.



Ide mindenképp eljövünk úgy, hogy több időnk van és rendesen bejárjuk ezt a völgyet. De nem nyáron jövünk és este nem megyünk le ezen az úton.