A megáradt Virgin-folyó

A szokásos meleg napsütés nem hagyott minket lustálkodni. Akkor kell lustálkodni, amikor jól esik - vallom, úgyhogy elindultunk megnézni a Virgin-folyót SzentGyörgy egyik szélén.

Tavaly decemberben a Virgin-folyó mentén táboroztunk egy keveset (lásd fotót fenn) mielőtt beköltöztünk volna karácsonyozni a szentgyörgyi szállodába.

A folyót idén se akartuk kihagyni és most az egyik városi részét mentünk megnézni. Errefele is lehet néhol megkövült fadarabokat találni - bár a legjobb hely erre innen picit délebbre van.

Ahogy közeledtünk a folyóhoz, valami iszonyatos zajt hallottunk. Valami hangosan morajlott.

Ez a valami a máskor békés és sokszor sekély folyó volt, amiben pancsoltunk, illetve amiben egyszer felgyalogoltunk egy szurdokba (azt se írtam még meg, pedig már vagy húsz éve volt, de talán majd egyszer bepótolom).

Most meg, mint egy Szűz, aki letépte láncot, vágtatott a folyó a rónán át.

És morajlott és máskor zöldeskék vize a tejcsokoládék és tejszínhabok minden árnyalatában kavargott.

Általában nem mondok nemet csokoládéra, de most a tejszínhabos hullámok nem voltak étvágygerjesztőek.

Egy dolog tudni, hogy Graftont ez a folyó mosta el és, hogy fenyegette Riverside-ot, de más látni, ahogy a máskor szelíd folyó zabolátlanul tombol.

Pedig itt a folyó egy síkabb területen kanyarog - milyen lehet a szurdokokban?

Ezért is fontos, hogy mielőtt egy szűk kanyonba megyünk, megnézem, fog-e esni az eső vagy esett-e az eső arrafele- mert ha igen, máshova megyünk. Oda, ahol sík.

Itt ez most jó volt - és fontos figyelmeztetés, hogy ne kényelmesedjünk el.

Meg, hogy menjünk és nézzünk újabb helyeket. Abból tanulunk és abból írunk bejegyzéseket.

Sziklarajzok és gyilkosság a Colorádónál

A Coloradót övező sziklafalakon főleg gyíkokat és hegymászókat lehet látni.

Az volt bennük a közös, hogy az összes lehetséges sziklára felmásztak.

Nagyjából a masztodonnal voltunk szemben a másik parton.

Mindkét helyen sziklarajzok bámultak le a folyóra.

Itt is volt medve, ott is volt medve.

Lehet véletlen, lehet két medve, lehet egy medve két helyen. Satöbbi.

Térkép is lehet, ami egy gázlót jelez a két part között.

A kanyargó vonal lenne a Colorado (lásd fenn).

A két eltérő figura pedig a fenti képen lehet két törzs (család? nép?) a folyó két partján.

Az egyik a szarvasagancsosok klánja (a vízet jelképzeő hullámvonal jobboldalán) girhes kutyával (a nagyfejdíszű lábánál lenn). A másik meg a nagylándzsás klán a folyó másik partján. Ezt az alakot határozottan férfiasra rajzolták és talán ő egy nagy harcos pórázon vezetett fogollyal (a pici alak tóle jobbra le).

Az is lehet, hogy máshol szentté avatott harcost ábrázoltak.

Pajzzsal és glóriával.

Vagy glóriával és tekegolyóval. Bár a pajzs a valószínűbb. Egy táncos buli közepén, óriási fülbevalókkal. (Megjegyzem, lehet, pajzsos nők, mert ha valaki pasi, akkor az sokszor jelezték (lásd a háromszogfejű fickót picit lejjebb vagy a lándzsás fickót fent).

Mindig sziklarajzoknak hívom ezeket az alkotásokat, ami picit megtévesztő.

Valóban rajzok, ugyanakkor nem egy pajbásszal kenték fel a grafitot a sziklákra, hanem pici vésőkkel kopácsolták bele.

Szóval a sziklavéset jobb szó lenne.

De mindegy. 

A lényeg, hogy szépek és érdekesek.

Lehet találgatni, mit akart mondani a művész, amikor felvéste a nagyfejű fickót.

Talán azt, hogy a főnök nagyon okos (nagy a feje és HÁROMSZÖGLETŰ) és férfi.

Egy másik meg talán egy csatajelentet írt le pár ezer évvel később, ahogy a kevéstollú (jobboldalon) elkezdte nyillal lőni a soktollút (baloldalon).

Azt nem tudom, hogy a kevéstollú azért kicsi mert messzebb van vagy mert még nem volt akkora hős, mint a főnök, akivel harcol vagy mert még fiatalabb volt. Vagy valóban csak kisebb. De látni, mindketten férfiak és a kevéstollúnak talán van egy kutyája is (a pici valami a lába alatt).

Az világos, hogy a főnöknek gyönyörű nyaklánca van. Mint a királynőnek (bár a királynő rajza is sokkal régebbi ennél a párbajnál).

Az is valószínű, hogy a soktollú csapdába esett, mert nincs felkészülve a támadásra, pajzsát a teste mellett tartja.

A nyilvessző pedig úgy néz ki, fejen találja.

Hogy mi lett a történet vége? 

Nem tudjuk.

Lehet, hogy akkor mindenki ismerte ezt a sztorit (lásd Dávid és Góliát ijjal parittya helyett). Az emberek meg elismerően bólogattak a képregény láttán:

- Pont így volt!

Teljesen tudománytalan így spekulálni.

De jó dolog és szórakoztató.

Dinoszauruszok Ogdenben

- Roaaaaaaa - mondta valami és Yodával majdnem beleestünk a sebes Ogden-folyóba.

A folyópart az Ogden-kanyon vízesés után nem sokkal kiegészült egy gyalogos-kerékpáros ösvénnyel.



Volt itt minden. Kis pavilon piknikezni, padok, a padokon ötvenes szerelmespárral, pisztrángok (a vízben), horgászok (a szárazon) és dinoszauruszok.



- Roaaaaaa - mondta a dino.

Az ösvény ekkor a helyi dinoszauruszpark mellett tekergett.



Száz dinoreplika van a parkban, amit a Jurassic park ihletett.

Kisgyerekek és nyári táborban levôk rohangáltak benn.





Az út kicsit késôbb kiérr egy rétre. Itt kezdôdött egy sportösvény mindenféle egyszerû tornaszerrel.

Itt piknikeztünk, miközben két teherautóval UFO-szerû fûnyírók érkeztek, lehajtogatták szárnyaikat, amivek megháromszorozták pengéik számát és nekiestek a fûnek. Hat munkás szegélyvágókkal támogatta a két taktikai fûnyírót.

Olyan volt, mint egy szombat reggel a belvárosban, ahol mindenki azon versenyzik, kinek van hangosabban berregô ketyeréje.

- Meg ne trimmeljék a farkincádat!

Látszott, Yoda inkább a dinókat választaná.



A munkások észrevették, hogy piknikezünk.

Nem akarunk zavarni, addig máshol dolgozunk.

Megköszöntük és boldogan falatoztunk tovább.

Vízesés Ogdenben

Ogden-kanyonban egy látványos vízesés készteti megállásra az utazót. A vízesés több mint száz méter magasból lépcsőzetesen hullik alá a mélybe és a csillogó vízsugár elkeveredik a sebesen rohanó Ogden-folyó vizével.



Milyen fenséges munkája Természet Anyánknak!



Azaz nem is.

A vízesés mesterséges, csakúgy, mint a lillafüredi és hasonló okokból is készült.



Az ogdeniek (helyi nyelven: Ogdenites) irigyelték Provo fantasztikus Bridalveil vízesését és akartak egyet közel városukhoz. Méghozzá az Ogden kanyonban, ha már Provo vízesése a Provo kanyonban van.

A vízesést az elhagyott mészégetőboksa és a város közé álmodták meg.



Ember tervez, ogdeni végez. Fogtak egy köteg dinamitot és felrobbantották a frissen épített vízvetéket a hegy gerincén, hogy legyen egy vízesés. Lett.

Az ogdenieknek tetszett a dolog, de panaszkodtak, hogy a vízesést nem látni a városból. Gondolkodtak, gondolkodtak és építettek egy vízvetéket, hogy átvezessék a vízesést a város fölé. Meg is épült, de nyáron nem sok vizet hozott és mire beállt a tél, az időjárás és egy vandál megrongálták az új vízvetéket, a városiaknak meg elment a kedvük a természetátalakítástól, a vízesés pedig rövid séta után visszakerült mostani helyére.

A Santa Clara völgyében

"Akkor jöjjünk vissza, ha majd nem lobog a fülem a szélben!" - mondta egy éve Yoda, amikor a Santa Clara folyó völgyébe mentünk volna.

Most nem fújt a szél és kifejezetten meleg volt, úgyhogy mentünk.



Másfelöl közelítettük meg a folyót, innen a folyó is közelebb volt.



Kaktuszok és lávafolyások között ereszkedtünk le egy régi földúton.



A kilátás egyre szebb volt, folyóvölgy egyre vadabbnak látszott.



A sziklafalak visszaverték a decemberi napsütést és úgy 25 fok (Celsius!!!) lehetett a folyóparton.



Itt voltak a sziklarajzok.



Valahol fenn, a sziklák között, a szakadék peremén sokkal több sziklarajz van. Azokat majd legközelebb nézzük meg.



Az ősi indián rajzok után a modern régészet következett. A bokrok és kőomlások között egy palacsintává lapult autóroncs bújt meg.



Jó nagyon eshetett.



Mint a filmekben. Csak ott nincsenek az autóroncsok közelében mosógéproncsok, amiket a Mester megjelölhetett.

- Ide még vissza kell jönnük - jelentette ki Yoda.