Tankolás

Wendoverben járva általában legyőzöm félelmemet és pár évemet feláldozva felmászok a muzeális irányítótoronyba.

Kapaszkodok és nem nézek le és rettegek a lemeneteltől.

Most azonban megláttam egy leszálló és az irányítótorony fele taxizó kisrepülőt.

Nem volt elegáns, modern, drága repcsi. Egyszerűnek tünt és réginek. Nem antiknak. Réginek.

- Vajon az a benzinkút? - tanakodtam.

A repülőből lemászott egy nő, ebből a húszméteres magasságból harmincnak nézett ki.

Odament a benzinkúthoz.

Látszott, a kezelőszervekkel matat.

- Vajon a bankkártyáját olvassa le? - tettem fel a szónoki kérdést.

Valószínűleg ezt csinálta, mert elővett egy létrát és utána egy rugalmas csövet csatlakoztatott a repülőhöz a létráról.

Egy darabig álldogállt a cső mellett, aztán lecsatolta, visszatette, eltette a létrát, bemászott a repülőbe és eltaxizott a kifutópályáig, majd elrepült.

Na, ezt mondják amerikaiul cool-nak, magyarul meg menőnek.

Tankolás

- Én tankolok - mondta É. Erre nem lehetett mit mondani. Bedugta a kártyáját és a ketyere azonnal kommunikálni kezdett:
- Credit or Debit?
É a Debitet választotta.
- Kérjük fáradjon a kasszához - írta a ketyere szertefoszlatva a kommunikáló automatákkal kapcsolatban létezô maradék iluziómat.
- Kezd elôlrôl és mondd neki, hogy kredit - ki akar világvégi benzinkutaknál a kutassal tárgyalni. Nekünk sûrgôs találkozónk volt pár dinoszaurusszal.

- Please enter ZIP code - folytatta az inkvizitor. Ez egy örök csapda. A magyar irányítószámok négyjegyûek. Az amerikaiak öt. Eleve, az amerikai ketyerék nem tudnak mit kezdeni a négy számjeggyel.

- Írj elé egy nullát - ez a trükk vagy müködik vagy nem. Most mûködött és a benzin csobogni kezdett. Egyelôre nem kell félni a gépek lázadásától.