Bordák

Sweet dreams
Originally uploaded by ribizlifozelek

A borda gyanakodva nézett rám.

Én ellenségesen pislogtam a bordára.
Nagy volt és olyan, olyan bordaformájú.

Pár hete vendégségben ettünk texasi sertésbordát. Akkor nagyon ízlett ez az étel.

Mi is megpróbálkoztunk vele, bár nekem kételyeim voltak.

Egy texasi úgy nő fel, hogy tud bordát csinálni. Ugyanúgy, ahogy egy magyarnak a vérében a pörköltkészítés, egy texasi az anyatejjel szívja magába a sertésbordát.

Csak leszáll a lováról, megigazítja széles karimájú kalapját, és a borda engedelmesen kiszáll a disznóból.

A csizmás, széles öves texasi pillanatok alatt megsüti az állatot, ugyanúgy, ahogy pörgekalapos magyar legény bármiből tud másodpercek alatt kíváló pörköltet készíteni. Vagy valami ilyesmi.



A borda elkészítése végül tényleg egyszerű volt. A sózott, borsózott bordákat 300 F fokon két órát sütöttük a sütőben. Aztán ráöntöttünk egy csomó texasi szószt és visszatettük a sütőbe, a legmagasabb, grillező fokozatra állítottuk a gépet és ott hagytuk a bordát még negyed órát.

Aztán házi káposztasalátával tálaltuk és mind megettük.
Evés közben igyekeztünk nem gondolni Malackára.
Így sikerült elfogyasztani az elképesztően ízletes bordákat.

Vendégségben

Air Castle
Originally uploaded by ribizlifozelek

R-ék vendégséget rendeztek, hogy megünnepeljék családjuk gyarapodását.

Nagyjából százötven embert hívtak meg - és úgy százan el is mentünk.

Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy lehet ekkor a tömeget etetni.

A válasz egyszerű: könnyen. Csak R édesapja kellett hozzá, aki eljött Texasból és vett pár sertésbordát. Nagyjából annyit, amivel egy fekete napot vésett a disznók történemét taglaló naptárba. Olyan volt ez az összejövetel a sertéseknek, mint Kentucky a csirkéknek.

Az elefántokra méretezett grillezőben több texasi borda is készült egyszerre, miközben a füstölőben további konda-alkatrészek várták a véget.

A sülő husok felett pedig ott állt a texaszi láncfűrészes és darabolta a bordákat. Ha valaki közelített felé, a tányérjára tett egy fél disznót, közben a következő vázat kezdte el grillezni.

Előrelátóan az ő közelébe tették a szemetest, így a boldog szülő mindig talált egy üres tányért, amire rádobhatott pár bordát.

A bordákat mindenféle salátával lehetett lenyomtatni. Volt humusz, tésztasaláta, házi uborkasaláta (amiben az uborka is házi volt), kolbász, meg láttunk pár négykilós tömbsajtot is.

B, R férje készített egy hamisítatlan arab ételt, nagyjából egy hordóval, ami mellé kitett egy kisebb hordó rizst is. De mindez eltörpült az egyre sülő bordák mellett. A Bordák Mesterének nem lehetett nemet mondani, kése alól egyre újabb falatok emelkedtek ki és álltak növekvő halomba.

A gyerekek nem ettek bordát - ők inkább a légvárban játszottak, míg szüleik szorgalmasan szopogatták a húst a csontokról. Nem szeretnék vegetáriánus lenni Texasban.

Azt hiszem, nem is leszek.
Amíg ilyen bordákat csinálnak...