Egyszerû aszaltszilvás sertésborda

Valószínûleg van bonyolult aszaltszilvás borda is, de ez egyszerû. Már amennyire egy étel egyszerû lehet. Mondjuk inkább, hogy nem bonyolult.

- aszaltszilva 2-3 marék, ízlés szerint
- sertésborda (2-3 éhség szerint)
- 1 fej karikára vágott hagyma (Ribizlifozelek szerint)
- olaj
- vaj
- liszt
- húsleves
- fehérbor
- só
- bors

A hús (bor)sózzuk, olajon megsütjük. Ha szeretjük lehet pirosra, ropogósra. Ha nem szeretjük, maradhat fehér. Ez egy szabad ország. Remélhetôleg az is az, ahol az olvasó éppen tartózkodik.

Amikor a hús megsült, kivesszük az olajból, bedobunk egy kanálnyi vajat, majd megpároljuk a hagymát.

A kanál liszttel besûrítjük a lét, majd visszatesszük a húst. Felöntjük fehérborral, hogy pont ne lepje el és s hiányzó lét húslevessel pótoljuk.

Ha elfogyna közben a lé, mindig utánatölthetünk egy kevés húslevest.

45 perc után beletesszük az aszaltszilvát és további 45 percet fôzzük lassú tüzön.

Szalmakrumplival vagy rizzsel fogyasztjuk. Vagy amivel akarjuk.

Bordák

Sweet dreams
Originally uploaded by ribizlifozelek

A borda gyanakodva nézett rám.

Én ellenségesen pislogtam a bordára.
Nagy volt és olyan, olyan bordaformájú.

Pár hete vendégségben ettünk texasi sertésbordát. Akkor nagyon ízlett ez az étel.

Mi is megpróbálkoztunk vele, bár nekem kételyeim voltak.

Egy texasi úgy nő fel, hogy tud bordát csinálni. Ugyanúgy, ahogy egy magyarnak a vérében a pörköltkészítés, egy texasi az anyatejjel szívja magába a sertésbordát.

Csak leszáll a lováról, megigazítja széles karimájú kalapját, és a borda engedelmesen kiszáll a disznóból.

A csizmás, széles öves texasi pillanatok alatt megsüti az állatot, ugyanúgy, ahogy pörgekalapos magyar legény bármiből tud másodpercek alatt kíváló pörköltet készíteni. Vagy valami ilyesmi.



A borda elkészítése végül tényleg egyszerű volt. A sózott, borsózott bordákat 300 F fokon két órát sütöttük a sütőben. Aztán ráöntöttünk egy csomó texasi szószt és visszatettük a sütőbe, a legmagasabb, grillező fokozatra állítottuk a gépet és ott hagytuk a bordát még negyed órát.

Aztán házi káposztasalátával tálaltuk és mind megettük.
Evés közben igyekeztünk nem gondolni Malackára.
Így sikerült elfogyasztani az elképesztően ízletes bordákat.

Vendégségben

Air Castle
Originally uploaded by ribizlifozelek

R-ék vendégséget rendeztek, hogy megünnepeljék családjuk gyarapodását.

Nagyjából százötven embert hívtak meg - és úgy százan el is mentünk.

Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy lehet ekkor a tömeget etetni.

A válasz egyszerű: könnyen. Csak R édesapja kellett hozzá, aki eljött Texasból és vett pár sertésbordát. Nagyjából annyit, amivel egy fekete napot vésett a disznók történemét taglaló naptárba. Olyan volt ez az összejövetel a sertéseknek, mint Kentucky a csirkéknek.

Az elefántokra méretezett grillezőben több texasi borda is készült egyszerre, miközben a füstölőben további konda-alkatrészek várták a véget.

A sülő husok felett pedig ott állt a texaszi láncfűrészes és darabolta a bordákat. Ha valaki közelített felé, a tányérjára tett egy fél disznót, közben a következő vázat kezdte el grillezni.

Előrelátóan az ő közelébe tették a szemetest, így a boldog szülő mindig talált egy üres tányért, amire rádobhatott pár bordát.

A bordákat mindenféle salátával lehetett lenyomtatni. Volt humusz, tésztasaláta, házi uborkasaláta (amiben az uborka is házi volt), kolbász, meg láttunk pár négykilós tömbsajtot is.

B, R férje készített egy hamisítatlan arab ételt, nagyjából egy hordóval, ami mellé kitett egy kisebb hordó rizst is. De mindez eltörpült az egyre sülő bordák mellett. A Bordák Mesterének nem lehetett nemet mondani, kése alól egyre újabb falatok emelkedtek ki és álltak növekvő halomba.

A gyerekek nem ettek bordát - ők inkább a légvárban játszottak, míg szüleik szorgalmasan szopogatták a húst a csontokról. Nem szeretnék vegetáriánus lenni Texasban.

Azt hiszem, nem is leszek.
Amíg ilyen bordákat csinálnak...

Röfi a száraz pácban

Riblets
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ott nézett rám ártatlan bociszemekkel. Na jó, nem volt szeme. Ha lett volna, se hívták volna bociszemnek. De nézett rám.

- Vigyél el! - kérlelt.

Nagyon szépen nézett rám. Ennivaló volt.

Sertésborda.

Még sosem csináltam semmilyen húst - és nem-húst sem - száraz pácban. Most éreztem, eljött az alkalom.



A kosárba tettem a bordákat és otthon nekiláttam a szárazpác elkészítésének. A recept egyszerű volt, de én gyanakodtam. 30% cayenne bors? 30% bors? 30% barnacukor? 10% só? Kicsit soknak tünt. Nem puskaport készítek.

A cayenne-borst jórészt édesnemes kalocsai pirospaprikával pótoltam.Pirosnak piros volt. A barnacukrot 40%-ra vittem fel. A bors arányát is csökkentettem.

Az összekevert bors, barnacukor, pirospaprika, só és cayennebors keverékébe bepaníroztam a bordácskákat. Egy éjjelen át hagytam, hogy az édes-csípős íz utat találjon a hús belsejébe, majd 275 fokos (Fahrenheit) sütőben két órán át sütöttem. Ha a borda nagyobb lett volna, a sütési idő is hosszabb lett volna.

Egy kis kalória - sóban sült burgonya kolbászos, szalonnás sertéshússal

Baked potatoes, bacon, polish kielbasa and pork chop
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nehéz dolog turistáskodni. Az ember mindenfele mászkál, meg néz és idióta magyarázatokat hallgat, nem csoda, ha teljesen kifárad közben. Pont ezért szerettem volna valami ütőssel pótolni a kalóriaveszteséget.
Elővettem három szelet sertéshúst. Ezeket a szeleteket Gargantuára méretezhették: szóltak is, hogy túl vastag a szelet, pedig akkorra már kettévágtam őket és így hat szelet húst csináltam a háromból.
A húsokat jól átsütöttem egy kis olajon, majd ugyanebben az olajban kakukkfüvön átsütöttem a felkarikázott lengyel kolbászt (Polish kielbasa).
A röfit ezek után egy jénai aljára tettem, megszórtam kolbásszal és beborítottam a szalonnaszeletekkel, majd egy órára közepesen meleg sütőbe tettem. Ez az egy óra pont elég volt a sóban sült krumplinak is. A száraz kolompér remekül kiegészítette az enyhén zsíros husit.
Annyira jó volt, hogy csak a vegetáriánusok nem kértek belőle.

Egy tál dödöle – ettünk belőle

Ribs
Originally uploaded by ribizlifozelek

Valamelyik nap a boltban megláttam egy kiló sertésbordát. Akciós volt, két dollárt kértek érte. Ráadásul utóbb kiderült, csont alig volt benne, csak hús.
A frissen szerzett bordát eltettük a frigóba és vártuk a megfelelő alkalmat. Internetes böngészés közben megakadt a szemem a somogy sertésbordán. A sertés ugyan nem volt somogyi, de azért megpróbáltam. Yoda segített, meredten nézett.
Csináltunk egy páclét olajból, sóból, borsból, oreganóból. Megfürdettem benne a bordákat. Egy egész napot puhultak a lében, majd lecsöpögtettem őket, meghengergettem egy kis lisztben, aztán ropogósra sütöttem őket.
A visszamaradt olajban (a recept zsírt írt, de mindegy) hagymát pirítottam, lisztet szórtam rá, majd borecetet es paradicsompürét (azt hiszem paradicsompürét, valami rácseppent a jegyzetre, így nehezen olvasható). Még tettem rá egy kis mustárt, borst és felforraltam.
Közben készült a dödöle: krumplipürét rátettem egy kis olajon (recept szerint zsíron) piritott hagymára, megszórtam liszttel, kis gombócokat csináltam belőle, majd kisütöttem olajban.
Még pár ilyen étel és Yoda megtanul emberi szavakkal is kérni.