Megnéztük a vízszámlát.
Salt Lake City és Utah egy sivatag.
Ez persze így nem teljesen igaz: Salt Lake City háromezres hegyláncok által határolt szűk völgye sokkal több vizet kap, mint az állam többi része: az olvadó hó mind erre folyik el. Ennek ellenére Utah száraz hely: az éves csapadékmennyiség 345 mm körül van (Magyarországon átlagosan kicsit több, mint hatszáz milliméter csapadék hull).
A utahi eső nagy része a Wasatch vonulatára hullik. Dél-Utahra ennek picit több, mint a fele potyog.
Ezen adatok tudtával néztem meg a vízszámlát.
Az elhasznált vízmennyiség nem volt meglepetés. Négyzer gallon (15 köbméter) vizet eresztettünk bele a csatornába egy hónap alatt. (Ez valószínűleg kevesebb, de az óra csak ezresével tud ugrani, 3111 gallon az már négyezer.)
Ezer gallon (3.8 köbméter) víz az egy dollár nyolcvankét cent.
Az első ötezer gallonig azonban tíz dollárt mindenképp kiszámláznak. Utána lehet fizetni ezer gallononként az egynyolcvankettőt.
Nem igazán víztakarékosságra ösztönző rendszer.
A környezetre, az ürülő víztározókra, a kornyadozó sivatagi kórókra, meg a dél-nyugat vizét elhörpölő Las Vegasra gondoltam.
A szívemhez kaptam és meg kellett innom egy pohár vizet.
