Fel a dombtetőre

Ha a Kedves Olvasó tüzetesen megnézi ezt a fotót, akkor az első hegyvonulaton a magasabb fa mellett a földön észreveheti a Szerző tüdejét, amit ott köpött ki a meredeken. 

Megoldás

Néztem, hogy milyen titokzatos folyadékot csepegtetnek a hordóba.

Pálinkát?

Infúziót?

De "csak" egy újabb zseniális megoldást láttam a beázás kezelésére.

Falfestmények

A faluban idén is megrendezték a Muralfest-et, amikor üres falakat művészek befesthetnek. (Erről majd talán később részletesebben írok.)

Többek közt kifestették a városháza nagy, ronda barna épületét is, amit én csak a Barna ötven árnyalatának neveztem.

Ennek a barna irodaháznak az ikertestvére az önkormányzet és ugyanígy is nézett ki. (Mert hát ha építünk egy undorító barna épületet, akkor miért álljunk meg egynél? Kettő még barnább együtt.)

Ilyen lett a két épület egymás mellett.

Azt az egyet nem értem, hogy miért nem jutott ez eddig senkinek se az eszébe?

Május

Ez vajon egy tévedés?

Hatvan centi hó tegnap a hegyekben. Persze itt a “hegyekben” az a város széle. 

Ma még harminc centi hó. 

Hólánc vagy 4x4 kötelező az autópályán. A kisebb hágók lezárva. 

Az a szemét groundhog hazudott február másodikán. 

Utahi május

- Mi van? - néztem a szakadó hóra, aztán megnéztem a naptáramat.

- Tényleg május van!

- Biztosan rosszat álmodok - csíptem meg magam, miközben Puppey láthatatlanná vált és eltünt a helyén.

- Én ilyenkor ki nem megek - üzente - akkor szólj, ha megint kitavaszodott.

- Tavasz? - néztem körbe - Az mi?

A sörfőzde vize

Virágok borították a domboldalt.

Utahban a tavasz csodaszép virágokat nevel.

Lenéztünk a meredek lejtő aljára.

Pont az elhagyott épület felett álltunk.

Békésnek és érintetlennek tünt a természet. Mintha a mormonok bejövetele óta semmit se építettek volna ide.

Pedig pont itt állt valamikor Utah első serfőzdéje.

\

A Kalifornia Serfőzde 1864-ben nyitott. Az árpa, tűzelő, hordók mind vasúton érkeztek ide és a sör hordókban vasúton távozott. Meg gyomorban, mert a közelben a serfőzde nyitott egy szállodát, ahol majálisokat, piknikeket rendeztek.

De az emberek általában ide is vonattal jöttek. A helyi újságok több olvasói levelet is kaptak 1900 körül arról, hogy a személyvonat vasárnap miért meg e bűnös helyre. 

A serfőzőt ekkor tulajdonosáról immár Wegener-nek (vagy egyes újságcikkek szerint Wagner-nek) hívták.

A zamatos vízet a serfőzde a hegyekből hozta.

Mivel a Wegener-forrás az bonyolultnak hangzott, ezért a forrást Wegner-forrásnak kezdték hívni.

A források vize ma kis tóba gyűlik össze.

A közelben ma is megvan a serfőzde egykori víztározója, ahol ma kirándulók hintázni szoktak.

Már aki erre jár, mert ezen az ösvényen általában kevesen vannak és ők se tudják, hogy egy egykori "bűntanya" közelében járnak.

A fehér kutya

A hegyek lábánál túráztunk, amikor megjelent a Fehér Kutya   

Barátságos volt és kedves. 

Gazdája hívta: Gyere! 

A kutya eleinte ment, aztán úgy döntött, mi jobb társaság vagyunk. 

- Menj a gazdihoz! - mondtam, mert tudom, hogy ezt minden kutya megérti magyarul. 

- Nem megyek - felelte az eb. 

- Gazdi!

Közben a gazdi hangszálai megkoptak az üvöltésben. 

- Menjél!

- Nem megyek. 

Fogtuk és a nyakörvénél fogva húztuk. 

A kutya ekkor elunta a banánt és végső lázadásként fejest ugrott egy akut hasmenéses, inkább folyékony, mint krémes szarba és hátára fordulva boldogan parfümözte magát. 

- Itt van!!! - mutattam a gazdinak az utat, aki póráz és falatka nélkül akarta az egykor fehér kutyát hazavinni. 

Megragadta a nyakörvet és húzni kezdte maga után. 

Biztos voltam benne, hogy a barnás kutya majd ki lesz mosvs és hogy a gazdi sose fog többet póráz nélkül kirándulni.