- Vegyük meg a sushicsinálót - pislogtam. Ott álltunk a Dózse-palota árkádján, Velence szívében, a Mojave-sivatag közepén Las Vegasban és V sushikról beszélt. Először arra gondoltam, megártott nekem a sok villogó fény és képzelgek.
Később azonban V telefonja felzizzent, ő megnézte az üzenetet és ismét szóbahozta a sushit:
- Kéne az a sushicsináló.
Ekkorra összeraktam a dolgokat. Salt Lake Cityben egyik este csináltunk sushit és V megtekintette a sushicsináló készséget. Ettől kezdve időnként vörös tűz lobogott a szemében és hazaküldött üzeneteiben több szó eshetett a sushicsinálóról, mint sivatagról.
Meg tudtam érteni.
Sushit csinálni babramunka. Az igazi sushikészítők évtizedek alatt fejlesztik tökélyre technikájukat. A földi halandók pedig, akik hobbiból kontárkodnak bele a sushiba, órákat töltenek el a tekercsek formázásával, igazgatásával. Ha valakinek van élete - mármint a sushin túl -, akkor ez rendszeresen nem egy járható út.
A sushicsináló a kevés használható konyhai kiegészítő közé tartozik. Egyszerűen és gyorsan lehet vele jó sushit csinálni. Szépen be kell tölteni a hozzávalókat és tekerni.
V döbbenten nézte, ahogy a rizsből, lazacból, tengeri fűből, paprikából és krémsajtból pillanatok alatt sushi lesz. De még milyen.
Abszurd ez a világ, Madridból írtak nekünk a Las Vegasban levő mű-Velencében álló ál-Dózse-palotába, hogy az Amazonon rendeljünk meg egy sushicsinálót.
Megrendeltük.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
3 megjegyzés:
Tényleg abszurd ez a világ. Én most szembesültem azzal, hogy Amerikában nem tudják ki az a Winnetou.
Pont ezért nem csináltam itthon még sushit. Nekem is kell egy ilyen! :-)
Sir Robin. Ugyan honnét ismernék, mikor echte német szerzemény és a szülőatyja sosem járt amerikában? :-))
Sir Robin, azt olvastam, hogy egy dél-dakotai kiadó fogja először megjelenteti Máj Károly műveit.
Christine, vegyél, nagyon jó.
Megjegyzés küldése