A piramis árnyékában

- Ez mekkora! - nézett fel a Szfinxre a Mester.

A Szfinx óriási volt, csakúgy, mint a rokona, egy óceánnal arrébb.

Ez a Szfinx azonban a mormon összeesküvés része volt. Most nem arra gondolok, hogy a mormonok szerint ótestamentumi időkben egy izraeli törzs eljutott Dél-Amerikába és ott civilizációt épített, majd dicső csatában elhullott az indiánok ellen, hanem arra, hogy Las Vegasból valamikor a maffia után a mormonok profitáltak a legjobban.



A mormonok egyes pletykák szerint komoly összegeket ruháztak a sivatagi oázisba. Hoffa mormon pénzen terjeszkedett itt és Howard Hughes mormon agytröszttel vette magát körül, amikor nekilátott felvásárolni a várost. (Állítólag az egész akkor kezdődött, amikor a különc milliárdos kibérelte a Desert Inn legfelső emeletét pár évre. Idővel a szálloda vezetése finoman megpróbálta kitessékelni, erre Hughes megvette az egész szállodát.)

A mormonok nemcsak pénzt adtak: közel százötven éve az amerikai délnyugaton a mormon építőipar megkerülhetetlen. Mindenütt ott voltak a transzkontinentális vasúttól kezdve a Hoover-gátig.

A tipikus vegasi csillogó neonreklámokat Salt Lake Cityben készíti a YESCO. A jellegzetes vegasi giccses szobrokat pedig egy másik utahi cég gyártja. Ők óriási - de könnyű - szobrokat készítenek. Ők gyártották a Szfinx-et is. A cégnek egyébként két nagy megrendelője van: Las Vegas és a mormon egyház.



Néztük Yodával a Szfinxet - valószínűleg az egyiptomit is ilyen harsány szinekre festették pár ezer évvel ezelőtt. Valamiért viszont az az érzésem, hogy az egyiptomi Szfinx méltóságteljesebben öregszik meg, mint a vegasi.

Amikor ezt a gondolatomat megosztottam Yodával, a vegasi Szfinx rejtélyesen elmosolyodott, a Mester pedig felemelte a lábát.