2012. február 5., vasárnap
Googie
- Szép googie neon - olvastam pár éve és én úgy pislogtam, mint egy kupáncsapott ponty.
Gyerekkoromból kimaradt a googie stílus és valahogy olvasmányaimban sem került elő. Meg máshol sem.
- A googie olyan, mint a streamline modern - ezzel végre tudtam valamit kezdeni.
- De kicsit más - ezzel már nem.
Szakkönyvbújás, online keresés és googie googlizás után azt szűrtem le, hogy a googie stílus az építészetben az egy klasszikus, amerikai országúti cirkáló keresztezve egy ötvenes évekbeli sci-fi novellával, megspékelve Elvis-szel és megfűszerezve egy kis optimizmussal, beleoltva egy gyorsbüfébe. A googie ugyanis főleg a gyorsbüfék és kisvendéglők építészete volt, világos színekkel, kiugró csúcsokkal, kecses vasbetonoromzatokkal és sok-sok csillaggal.
A kortárs építészek és esztéták legszívesebben leharapták volna a csillagokat a googie épületekről. Szerintük ócska giccs volt az egész - aztán valamikor a kilencvenes években meggondolták magukat. Ekkorra már a googie épületek jó részének porladó emléke se maradt - a googie-t pedig felfedezték. A megmaradt büféket kipofozták és Las Vegas egy igazi vegasi mutatványba fogott: önmagát másolva új-googie neonokat helyeztek ki a Neonmúzeum közelébe.
- De szép ez a neo-googie neon - mondtam V-nek. V rámnézett és úgy pislogott, mint én pár éve.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Viva :)
http://www.youtube.com/watch?v=uPuKoqu6kMk
átcsapsz neonreklám-szakblogba?:)
Sir Robin, pont erre gondoltam.
Funi, csapjak?
természetesen ne, hiszen temérdek érdekességről maradnánk le. de egy pár posztot még megérnek, ha akad még témád velük kapcsolatban. (utólag hülyeségnek tűnik a második mondat, valószínűleg kifogyhatatlan vagy:))
Megjegyzés küldése