(Megjegyzés: fotok hamarosan. Addig is, mindenki képzeljen maga elé egy fekete téglalapot fehér betûs, cirkalmas felírással: Szent György éjjel.)
A galériákkal és kávézókkal teli utca bárhol lehetett volna a Földközi-tenger medencéjében, ha egy apró különbségtôl eltekintünk: késô éjjel -este kilenc elôtt- itt majdnem minden zárva volt és pár lumpoló (értsd: sétáló) kutyasétáltatón kívül csak a híres utahi tücskök dirbézoltak a forró éjszakában.
Mert az éjszaka disznóperzselôen forró volt. A szél enyhülés helyett a sivatag égetô lehelletét hozta.
Az egyetlen még nyitvalevô cukrászdában már leláncolták a székeket és csak egy egymásbafeletkezett pár ült a jégveremmé légkondicionált helyiségben.
- Kérek egy sütit!
- Milyen sütit? - kérdezte kedvesrn az eladó és elsô pillanatban azt hittem, hülyének néz.
A pultban 12 cupcake árválkodott. Lehet, névszerint kell kérni ôket - gondoltam.
- Van fahéjas és fahéjnélküli - sorolta a választékot a lányka.
Világpolgárnak éreztem magam. 9:30-kor Utahban Szent Györgyben aki vendéglôben fogyasztani tud valamit, , az nem elveszett ember.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
2 megjegyzés:
A "mellekelt kep" kifejezetten tetszik... :)))
De volt választék, nem? Ennek kell örülni!
Megjegyzés küldése