Vörös sziklák

Ha SzentGyörgy és telelés akkor vörös sziklák. 

Ez a kirándulás kihagyhatatlan. Azért is, mert gyalogtávolságra van a szállodától és azért is, mert parkolója is van, szóval a gyalogtávolságon is lehet rövidíteni, hogy aztán többet gyalogoljunk ott.

Ezek a sziklák alatt van a város - és mellettük a víztározó, a másik oldalukon a víztelen tározó. A szilkák között rengeteg ösvény kanyarog.

Süt a nap, lehet mászkálni és minden tökéletes.

Egyszerűen feljövünk, mászkálunk (megjegyzés: a vörös sziklákon NAGYON könnyű felmenni, de lemenni nehezebb), élvezzük a decemberi napsütést és a meleget.

Aztán elmegyünk a botanikus kertbe este és folytatjuk a sok éves hagyományt.

Valószínűleg az összes ösvényen jártunk itt - vagy majdnem az összesen -, de ez hozzátartozik a teleléshez.

Nyáron úgyse jönnénk ide, mert mászás közben megégne a kezünk a szirteken.

De most tökéletes volt itt mászkálni és megnézni, mi változott-e valami. Például itt kinőtt-e a zöld moha.

Nem. Itt nem nőtt ki és emmi se változott: ezek a sziklák viszonylag gyorsan formálódnak, de nem ennyire. Talán majd jövőre.

Víztározó Szent György felett

Ha már megtaláltuk Szent György víztelen tározóját, elmentünk megnézni azt, ami a harmincas években épült és ma is szerves része a város vízhálózatának.

Ez azért is jó ötlet volt, mert innen be lehetett látni az "óvárost". Ott volt a település fölé középkori székesegyházként magasodó mormon templom is.

Szent Györgyben azóta se építettek igazán magas épületeket.

A városba érkező újabb vízvezetéknek kicsi volt a kapacitása és a régi csatornából a víz jelentős része elpárolgott. A párolgással keletkező veszteséget csak a csatornába pisilő birkák és tehenek pótolták valamennyire, de nem közmegelégedésre.

A harmincas években épült vezetékek segítettek a helyzeten, de a víz továbbra se volt "csapvíz" hőmérsékletű.

A beton víztározó végül a második világháború után épült meg és ekkor lett a helybeliek kedvenc találkahelye a Cukorsüveg mellett.

Nappal és reggel a betonplacc lett a város legnépszerűbb kilátója.

A víztartály tetején találkozott naplementekor az úri közönség. 

Bálokat is tartottak itt és esténként zenekar játszott, az emberek pedig táncoltak a csillagfényben.

Puppeyt ez nem érdekelte.

Miután körbejárta a tározó tetejét elunta magát: itt még egy rágnivaló fadarab se volt.

- Menjünk le, az ösvény mellett vannak pálmák és kaktuszok!

Lementünk és Puppey igazi territoriális földesúrként lenézett a városra, majd lepisilt a mélybe.

Black Knolls - A víztelen tároló

- Víztározó! Víztározó? Víztározó?????

Meglehetősen tanácstalanul néztem a térképen jelzett vízározóra és elhatároztam, megnézzük.

Szent György városán kívül, ahol a vörös sziklás sivatag a fekere sziklás sivataggal találkozik, ott található a víztározó.

A térképen.

A valóságban többet kell keresni.

És akkor se igen lesz meg.

Ahogy közeledtünk a helyhez, kezdtem sejteni, hogy itt nem sok vizet fogunk találni, leszámítva azt, amit a kulacsainkban hoztunk.

Gátat azért találtunk, de nem úgy nézett ki, mint ami nagyon tartaná a vizet.

Mint kiderítettem, nem is tartotta: Szent Györgyben a város alapításakor kútvizet ittak.

A kútvíz iható volt, ez azt jelentette, hogy a telepesek nem rosszabbul voltak, amikor nem ittak belőle. 

1900 körül elhatározták, hogy elpuhulnak és szeretnének valami olyasmit is inni, ami hűsít és jóízű és víz és amitől nem nő utánuk zöldebben a fű. Vagy a kaktusz.

Építettek is egy csatornát a közeli hegyekből: ettől a víztől nem ment a hasuk, bár mire nyáron elért a városba, már nagyon meleg volt. Annyira, hogy a házak árnyékos oldalán vizes rongyokba csavart hordókban hűtötték le szobahőrmérséklatűre.

Egy gond volt, akkoriban a szobák 35 fok körüliek voltak nyáron.

Építettek is egy vízvezetéket, ami a városba vitte a hűs forrásvizet.

De ez a víz nem volt elég, ezért 1911-ben elhatározták, hogy 15 ezer dollárból építenek egy víztározót.

A történet további része olyan, mit egy mese.

Egy Grimm mese.

Húsz éven át építették szorgalmasan a gátat társadalmi munkában, lelkesen és közben itták a poshadt vízet.

A nagy, vulkáni kőtömbökből épült gát sok mindent tartott, de a víz nem tartozott ezek közé a dolgok közé.

A víz egyszerűen kifolyt a tározóból. (Lehet tározónak hívni egy helyet, ami nem tároz?)

A vízkérdést a gazdasági világválság oldotta meg: a Roosevelt féle közmunkaprogram keretében harmincas években megépült egy új csatorna, ami iható vízzel látta el a várost, majd elkészült a nagy "víztorony" is a botanikus kert mellett.

A Black Knolls tározó gátja pedig itt áll elfeledve a sivatagban és csak eső idején lát valami vizet.

Meg amikor Puppey felemeli a lábát.

Szent György éghajlata

Szent Györgynek érdekes éghajlata van.

Most, december végén néha rövidujjúban mászkáltunk. Általában sütött a nap és meleg volt.

A város felett azonban magas hegyek vannak és amikor elmentünk Veyóba beszerezni a kötelező adag vulkán pie-t, onnan havas hegyeket láttunk egy, a vadnyugatot idéző karám mögött és picit magasabban, Mountain Meadowsnál már hóban gázoltunk.

A nyarat hagyjuk, olyankor fel kell menni a hegyekbe, mert megolvad a homok.

Variációk egy témára - Szent György és a sárkány

- Sá-, sá-, SÁRKÁNY! - nyögtem ki, mikor megláttam a körforgalom közepét elfoglaló lényt.

Brigham Young házát akartam megmutatni Puppeynak hajnalok hajnalán, miközben az eb pálmafákat is gyűjtött.

- Megjelölhetem? Játszhatok vele? Megrághatom? - kérdezte Puppey, aki csak a teher- és kukásautóktól fél.

- Ez köztulajdon - néztem rá figyelmeztetően.

- Akkor megrághatom, lepisilhetem és játszhatok vele?

Ekkor láttam, hogy a csillogó páncélú sárkány nem kerámiából van, hanem rendszámtáblából. Egyből arra gondoltam, hogy megvannak a Catstair Canyon roncsautóinak hiányzó rendszámai.

De ez a sárkány sokkal újabb volt. Tavaly még nem is lakott itt.

Miközben körbejártuk, észrevettünk egy új parkot, amiben újabb sárkányszobrot találtunk, Szent Györggyel kiegészítve.

St George-t nem Sárkányölő Szent Györgyről nevezték el, hanem a város egyik mormon alapítójáról, akit (nem meglepő módon) Györgynek hívtak.

Ahogy elnéztük Puppeyval városkában elszaporodó sárkányokat, arra gondoltunk, hogy a két György, akik mindketten szentek voltak, csak másképp, kezd összemosódni.

Ez a szinkretizmus meglehetősen sajátságosan ment itt végbe. Szent György és a sárkány itt barátoknak tüntek.

Ami végülis jó, még akkor is, ha Puppey három kedvenc tevékenységéből ezzel a szoborral se lehetett kettőt csinálni. Nem lehretett se megrágni, se játszani vele.

Karácsony Szent Györgyben

A boldog békeidőkben (2019) már leírtam, hogy miért is karácsonyozunk Szent Györgyben. Ez tavaly rajtunk kívül álló okok miatt elmaradt, de idén ismét sikerült leutazni délre. Kanabból pedig átköltöztünk St Georgeba.

A miértre a fenti és lenti kép ad választ.

Puppeynak is tetszett élete első karácsonya: hangos ropogással csócsált egy darab pálmafát.

Vörös sziklákon

A vörös sziklák gyönyörűek St George felett. 

Szépek napsütésben, de ha elered egy téli zápor, akkor is látványosak. Ilyenkor a levegő megtelik sivatagi növények illatával, ami összekeveredik az eső szagával. 

Esőben ezek a sziklák csúszósak, olyankor másfele megyünk. 

Mindenütt szép és valami érdekességet mindenütt látni, ha a pisilő teknős ritka is. 

Fecskefészek viszont sok van. 

Vagy lávafolyam. 

Yoda is rengeteg izgalmas dolgot talál magának. 

Kilátó is akad szinte minden sziklán.  Ezt a helyet nem lehet megunni. 

Egy kis különbség

A fenti kép reggel 7 körül készült St George-ban, Dél-Utahban.

A lenti kép reggel 7 körül készült Salt Lake Cityben.



Ízlés dolga, hogy ki, mit szeret jobban.

Yoda mindenesetre határozott preferenciákkal rendelkezik.

Este a botanikuskertben

St George-ban esteledett.

Alattunk ragyogtak a város fényei.



Mi pedig ott álltunk a botanikuskertben és néztük a karácsonyi fényeket.



A növényeket mind villamosították.

Minden szines volt, diszkréten villogó és fényváltó.



A sötétben kiszinesedett a botanikus kert.

Langyos meleg decemberi estén szép volt és megható.

Mondjuk itt nagyon ritkán lehet fehér karácsony.