Yoda, a testôr

- Tudtok vigyázni a gyerekre, amíg kimegyek oda, ahova a királynôk is gyalog járnak? - kérdezte Sz az irodájában.
Bólogattunk Yoda meg én. Yoda Gy-vel, Sz fiával kivételt teszés szemben a többi gyerekkel, kedveli. Ha találkoznak, mindig megy és megszagolja, rendben van-e. (Vagy elérte-e a vágósúlyt.)

Sz elviharzott, mi pedig hármasbsn maradtunk az irodában.

Ekkor kopogtak.
- Szabad! - mondtam az alvó Gy-vel a kézben.
J, Sz egyik diákja dugta be a fejét:
- Megnézhetem a gyereket? Sz azt mondta, lehet.
- Gyere!

A gyerek ekkor kezdett ébredezni.
- Ügyülü-bügyülü - mondta neki J, aki különben normális.
J megsogatta Gy zoknis lábát, aki ettôl sírva felébredt. Több se kellett Yodának, aki úgy értette, hogy bántják a gyereket.
- GYILKOS - kiáltotta Yoda és átváltozott. A vészhelyzetre való tekintettel nem vérfarkassá, hanem az óriási ôsfarkassá alakult, szôre égnek állt, szájában húszcentis agyarak nôttek, füle lelapult, szeme tûzbeborult és megindult J fele, aki rémülten hátrált.
- Yoda! Stop!
Yoda megtorpant és némi habozás után nem ugrott J torkának.
- Yoda, nyugi!
- Ne tépjem szét? Biztos? Ez egy gyerekgyilkos.
- Csak felébredt.
- Mrrrr - mondta a Mester és belefeküdt Gy játszószönyege közepébe - azért figyelek.