Párizs - Idaho

Ez a Párizs nem az a Párizs. Nem a texasi és nem is a Francia.

Ez a Párizs Idahóban van, közel a Macitóhoz.

A közelében található Montpellier és St Charles. Térképnézegetés és utazástervezés közben egyből arra gondoltam, hogy ide francia mormonok érkezhettek. Persze ez így nagyon nem volt igaz.

Helyesebben annyi volt igaz, hogy mormonok érkeztek. De nem Franciaországból és nem is Kanadából, hanem a vermonti Montpelier-ből.

St Charles-nak sincs köze a Franciaországhoz, hanem egy Charles nevű mormonről nevezték el, ugyanúgy, mint St George-t vagy St Thomast.

Párizst meg.... Párizst sem Párizsról nevezték el hazájukra könnyes szemmel emlékező bevándorlók, hanem Párizst (Paris) egy Parrish nevű mormonról nevezék el, csak a postás elírta nevet. "Annak, hogy Parrish semmi értelme, Paris, na, az egy értelmes szó".

(Hasonlóan nevezték el a legszebb nevű utahi várost is Lynndyl-nek.)

Parrish tevékeny ember volt, ő már Centerville megalapításában is részt vett és ott az egyik legfontosabb utca és az a patak, ami mellett olyan nehezen küszködtünk fel Puppeyval, ma is az ő emlékezetét őrzi. (Párizsi szobrát lásd a fenti fotón. Nem, ő nem Marx, ő Parrish.)

Mi négy dolog miatt jöttünk Párizsba (Idaho). Egyfelől ugye Párizst látni kell. Meg akartuk nézni a hatalmas "notre dame"-t. (lásd a fenti és lenti fotót). Emellett van itt két barlang, a Minnetonka barlang és egy jégbarlang.

Tetszett Párizs, még ha a boltoknak fura is volt a nyitvatartása. 

A városka nyugodt volt, békés és álmos. Mi is elálmosodtunk, de kávét azt nem lehetett kapni, a kávézók mind bezártak, csakúgy, mint a fagylaltózók.

Meg a mozik.

Meg régiségboltok kivételével az üzletek.

Sok egyebet nem tudtunk tenni, elindultunk a jégbarlangba, hátha ott felébredünk a jégbarlang augusztusi havában.

Caliente

 

Hirtelen azt hittem Mexikóban vagyok. Vagy Spanyolországban. Vagy egy westernben. Vagy egy Mexikóban játszódó spanyol westernben.

 

Caliente vasútállomása komoly benyomást tett ránk.

A vasútállomás alapján azt várnám, hogy itt pezsgő élet van, a cowboyok naponta lövik le a gyanús vonattal érkező idegeneket.

A valóság természetesen más: már nem érkeznek gyanús idegenek vonattal Calientébe. Nem gyanús idegenek se. Senki se.

A vonatok már vagy ötven éve nem állnak meg itt.

Személyvonatok se.

Az állomás ma a városháza, könyvtár (leselejtezett könyvek és élelmiszersegély-csomagok kaphatók), alakalmi - ingyenes - ügyvédi iroda, múzeum és raktár.

Calientében vannak éttermek is, sőt, a városnak nevet adó hőforrások (Caliente meleget jelent spanyolul) mellé épült szálloda is megvan. 

A szálloda ugyanolyan "spanyol reneszánsz" stílusű, mint a vasútállomás.

Ezzekkel a nagyvilági épületekkel - főleg az Extraterrestrial Highway, Panaca és a Cathedral Gorge után  Caliente tényleg nagyvárosnak tünt. Mikro-nagyvárosnak.

Játszótér is van itt.

Igaz, nem a legmodernebb és valószínűleg a gyarekek hamar megtanulják, hogy délben nem szerencsés a fémcsúszdát használni.

Van egy pici vasúti múzeum is, ami néha nincs zárva.

Caliente - noha Lincoln megye egyik legnagyobb városa - általában nyugodt hely, láttunk már itt a főutcán legelésző őzet - de láttunk egy balesetet is, ami tekintve, hogy a sebességhatár 25 mérföld, meglepő.

Sok a bezárt, üres bolt, de a házak gondozottak. Caliente még kapaszkodik az életbe, bár egyre kevesebb a munkalehetőség a környéken.

Bányák bezártak, a pályaudvar eltünt. Van még pár farm, valamennyi mezőgazdaság és néha eljön ide egy-egy turista is, mert egész sok mindent lehet itt csinálni. Lehet kövületeket ásni, szép kanyonokban autózni, túrázni egy oázisban, régi sziklarajzokat keresni és vannak erre tavak, víztározók, ahol úszni is lehet.

Az utolsó postás Cisco-ban

"Howard Burnett Memorial Post Office - Cisco - Utah - 84515" - olvastam.

Csend volt.

Csendben süvített a szél.

Sütött a nap.

Ültünk Yodával az autóban és néztük a postahivatalt.

Howard Burnett az utolsó postás volt, aki Ciscóba leveleket hordott ki. Az ő emlékére neveze el a város utolsó lakosa a postahivatalt, amit átalakított egy AIRBNB szállássá.

58 dollár egy éjszakára.
Víz nincs, de van pottyantós a posta mögött és vannak csillagok és van magány és csend és szél.

A levelek ma a postaládákba érkeznek. A kép bal szélén látható a város népességének 100%-a. A hölgy adja ki a postahivatalt, pisztollyal jár és kedves. Főleg ahhoz képest, hogy egy Glock van a csípőjén.

Cortez

Cortez, Colorado.

Miután az elmúlt napokban a leghangosabb zajforrás a madárszárnyak suhogása volt, a leggyorsabb autóval elérhető sebesség ötven körül lehetett és a legnagyobb forgalmat egy parkoló Jeep jelentette, Cortez egy világvárosnak tünt.



Autók.
Emberek.
Vendéglők.
Boltok.
Mozi!!!



Yodával hamburgert ettünk egy teraszon, néztük az embereket, a forgalmat és arra gondoltunk, nem rossz dolog a civilizáció.

A kétszer elhagyott város - St Thomas

1938 június 11.
Hugh Lord megsimogatta háza falát, végignézett a minden mozdíthatótól és eladhatótól megszabadított épületen, a falak tövét nyaldosó hullámokon.

Valószínűleg elnézett a hegyek fele, a horizontot uraló Mormon Mesára, ami előtt a kisvárosnak életet adó Muddy és Virgin folyók találkoztak és ahol egykor egy híd áll és amerre már csak sima víztükröt lehetett látni.



Meleg volt.

Lord beszállt csónakjába, még egyszer visszanézett a vízből kiálló csupasz falakra, házakra, a kivágott fasorok helyére. Valószínűleg sóhajtott egyet és elevezett. Sose tért vissza, pár héttel később St Thomas legmagasabb épületét is elnyelte a lassan kialakuló Lake Mead.



St Thomast másodszor hagyták el lakói.

A városkát 1865-ben mormon telepesek alapították és része volt annak a település-láncnak, ami Salt Lake Citytől nyújtózott délre túl Las Vegason. A várost nem Szent Tamásról nevezték el (akármelyikről), hanem egy mormonról, azaz szentről, akit Tamásnak hívtak. A mormonok öntözőárkokat ástak, fákat ültettek és egy révet építettek a Virgin- és a Muddy-folyók mellé. A település szépen gyarapodott. A mormon háború után meghúzták Utah mai határait és amikor ezeket kiigazgatták, kiderült, hogy a település Utah helyett Nevadában van. Nevada azonnal aranyban követelte az elmaradt adókat (ahogy a hasonló sorsra jutó Panacában is), mire a mormonok megsértődtek és felégették az egész falut és átköltöztek Utahba. Csak a révész maradt. 1880-ban Nevada megenyhült és ekkor újabb mormon telepesek érkeztek.



Ismét felépítették a városkát, kijavították az öntözőárkokat és művelni kezdték a földet.

Aztán jött a gát.
Az állam kártalanította a telepeseket, akik minden mozdíthatót leszedtek, minden eladhatót eladtak, majd kivágták dédelgetett fáikat és a faanyagot is eladták, majd ismét visszaköltöztek Utahba.

St Thomast pedig elnyelte a Lake Mead.



Az évtizedes szárazság következtében a Lake Mead visszahúzódott és St Thomas romjai nyolcvan év után kibukkantak a vízból.

Ide szerettem volna elmenni.

Stari Bar

- Egy két ember bemegy Barba...

- Ne folytasd - mondta V. Pontosan tudta, milyen idióta szóviccet fogok elsütni.



Stari Bar Montenegro egyik legjobb helye. Az erődített település olyan, mint Skodra, Ohrid vagy Jajce. Igazi középkori városok ezek, falakkal, fellegvárral, ciszternákkal. Olyanok, mint Kőszeg vagy Sopron, csak talán zsúfoltabbak voltak és egy hegy tetején álltak.



Tizenhárom éve az egész rom a mienk volt, most egy orosz turistacsoporttal osztoztunk rajta. Így is fantasztikus volt - és nagyon meleg.



Stari Bar peches város. Noha a 19. században a montenegrói felszabadítók ostroma alaposan megtépázta, a középkori városmag egy része egészen a hetvenes évekig megmaradt. Ekkor döntötte romba egy földrengés.



Ámultunk. Izzadtunk. Ámultunk.

Aztán egy árnyékban megnéztük V-vel a tizenéves fotóimat. Nem sok minden változott. Stari Bar összedőlt és valahogy időtlenné lett.

Stari Bar 2 Inch Square Magnet by ribizlifozelek
Create a magnet with zazzle

Intermezzo - Minden relatív

Nagyon jó város Salt Lake City - mondta szomszédunk, L. - Én egy vidéki kisvárosban születtem és hihetetlen érzés volt ebbe a városba költözni.

Bólogattam.

Ez egy liberális város - tette hozzá és én először azt hittem, viccel - Sokkal kozmopolitább, mint a szülőföldem.

Ránéztem L-re és nyeltem egyet. Salt Lake City-t ritkán hallottam így emlegetni, mint egy liberális várost.

Börtön és szellemidézés Eurékában

Euréka börtöne háromcellás volt, ami egy tízezres városhoz képest kicsi. Talán azért volt ilyen kicsi a börtön, mert egy ideig itt lakott a Mormon Terminátor és ő felszólítás előtt lőtte le a bűnözőket. Vagy a bűnözők tudták, hogy a Pusztító Angyal nem kérdez, csak lő.



A börtön zárva volt - még jó -, de az alatta levő diszpécserszoba nyitva állt.



A pici szobát valamikor lomtárrá alakították. Vagy magától, szerves fejlődés végén alakult aazá.



Amikor az önkormányzat átköltözött a régi, patinás épületből egy konténerbe, akkor a felesleges iratokat lehordták ide. Végül is el is tüzelhették volna őket.



A száraz éghajlat gyönyörűen megőrizte és ropogóssá tette a papírokat.



Visszatoltam a fiókot a helyére és otthagytam Euréka múltját a pincében.



Yoda közben izgalmasabb dolgokat talált: a múzeumi kiállításnak nevezett szabadtéri roncselepen keresett aranyat. Azokat a helyeket, ahol nem volt arany, megjelölte sárgával.



Kicsit féltettem a Mamuthból áthozott öreg bódék száraz fáit, hogy a sok nedvességtől még szétesnek, de a vén deszkák kitartottak.



Kibelezett robotnak látszó rejtélyes bányagépek között jártunk. Egyesekről tudtuk, micsodák, egyesekről sejtettük mire valók. Mások csak csavarhalomnak látszottak.



A csengőt azonban felismertük.



- CSINNNNNNNGILINGGGGGG - mondta ötven év hallgatás után is kristálytiszta hangon a csengő.

Nyikorgás hallatszott és a kihaltnak tűnő múzeumépületből egy alak lépett ki.



További fotók: itt.