Lyuk a sziklában

Moab és a Wilson arch között a Hole N" the Rock eltéveszthetetlen. (Ugyanakkor nem tévesztendő össze a korai mormon telepesek Hole in the Rock expediciójával.)

A hely nevét jobban látni, mint Romani ite domum feliratot a Brian életében. 

Albert Christensen 1940 körül gondolta úgy, hogy családját beköltözteti egy sziklába.

El is kezdett kopácsolni (meg robbantgatni) és tizenkét év múlva egy ötszáz négyzetméteres, tizennégyszobás barlanglakással és egy szívrohammal lett gazdagabb.

1952-ben egy éttermet is nyitott az egyik teremben.

Munkája gyümölcsét nem élvezhette sokáig, mert 1957-ben elhunyt. Albertet egy közeli sziklateremben helyezték végső nyugalomra.

Felesége haláláig, 1970-ig üzemeltette az éttermet. Halála után ő is a családi kriptába került.

A Lyuk ettől kezdve inkább szuvenírboltként működött, aminek környezetét Albert szobrai díszítik.

Ma már nem használják a barlangot állandó otthonként, de mind a tizennégy szoba bejárható vezetett túrával (fotózni nem lehet).

Az nem derült ki, hogy Albert miért faragta FDR (Franklin Delano Roosevelt) mellszobrát a ház feletti sziklafalba.

Abban azonban biztos vagyok, hogy Albertnek nagy jövője lett volna Mt Rushmoreban...

A szuvenírboltakat tekintve a bőség zavarával küzdöttünk, két helyen is lehetett ajándékokat vásárolni.

Sajnos a régi fogadó már nem működött, pedig érdekes lenne itt eltölteni egy éjszakát.

Puppey ügyet se vetett a békés medvecsaládra (?) és nem érezte ki az iróniát a "Ne vésd össze a sziklát" feliratból sem.

Ellenben Golyóstoll nagyfőnök szobrától jobban extázisba esett, mint a kanabi óriásszobroktól.

Wolfe sziklarajzai

A cím megtévesztő: a Wolfe-tanya melletti sziklarajzokat nem Wolfe-ék kopácsolták a sziklafalba, de ha már itt van, egyszerűbb őket a tanyáról elnevezni.

A tanyától egy nagyon rövid - és kivételesen nagyon sáros - sétára vannak a sziklarajzok a vízmosás másik oldalán.

Ide, a Salt Wash-ra épített Wolfe egykor egy pici gátat.

A sziklarajzok egyszerűek és nagyon tiszták: ez is mutatja, hogy nem régiek, a vésetek felületén még nem alakult ki semmilyen patina.

Onnan is sejthető, hogy nem ősiek, hogy az ute indiánok lovakat és lovasokat rajzoltak a nagyszarvú vadjuhok mellé.

Meg egy lompos kutyát, de ebből nem lehet a sziklarajz korára következtetni: az indiánok is imádták kutyáikat és a négylábúak sok más, jóval régebbi sziklarajzon is megjelennek.

Az örökkévalóság rózsája

Csak 140 pénzért örökrózsát lehet venni. 

Ami megfelelő körülmények között az örökkévalósàgig eláll.  

A felirat szerint az örökkévalóság egy év. 

Puppey olvas

Puppey elmélyülten olvasott az ágyon.

- Nem gondoljátok, hogy túlzásva vittük kicsit a fejlesztést? - tettem fel a költői kérdést.

- Hagyj olvasni, most nagyon izgalmas, most keresik a csontot - nézett rám Puppey és én abbahagytam az akadékoskodást.

Wolfe Ranch

- Szárazabb helyre kellene költöznie... - javasolta az orvos az idősebbik Wolfe-nak.

- Utah jó lesz?

- Mi? - felelte az orvos és Wolfe úr, az idősebbik fogta magát és fiáva elköltözött Moábba és Moáb mellett is a környék legelhagyatottabb helyére, ahova a madár is háromnapi hidegélelemmel felszerelve repült, mert menni nem lehetett út hiányában.

Wolfe tudtán kívül a jövendő Arches National Park egy eldugott sarkába költözött, néhány sziklarajz árnyékába.

Ifj és id Wolfe nem henyéltek. Építettek sk egy házikót, gátat emeltek a patakmederre és elkezdtek teheneket tartani.

Az üzlet tűrhetően ment és az ifjabbik Wolfe felesége is ideköltözött.

- Mi ez a putri? - kérdezte, amikor meglátta (rém)álmai házát.

- Az otthonunk - felelte ifj Wolfe - én és az apám építettük.

- Építs egy nagyobbat. Ahol nem földből van a padló.

A Wolfe-k szófogadó népek voltak, tudták, nőkkel nem érdemes ellenkezni és felépítették a mai házikót, aminek deszkapadlója volt és egy nagy szobából állt, ahol ott lakott a két Wolfe, a feleség és a gyerek(ek).

Nagyjából húsz év és pár árvíz után a feleség azt mondta:

- Elegem van ebből a helyből, egy-másfél napot kell utazni a városba és nincs itt semmi, csak prérifarkasok és tehenek.

A két Wolfe összenézett és bólintottak:

- Nekünk is elegünk van.

Aztán elköltöztek, itt a vége, fuss el véle.

Fejlődés a semmiben

 Fennséges a Colorado völgye.  amerre egyszer Yodával táboroztunk. 

A völgy - télen - elhagyatott. Az itt most eltöltött másfél óra alatt csak pár elsuhanó autót láttunk. Embert csak egyet.

Csend volt, nyugalom.

Úgy éreztük, a világ végén vagyunk - ami megszokott Utahban.

De a fejlődés ide is betette az elektronikáját: az eddig becsületkasszás kempingben, ahova régen egy fémcsőbe kellett bedobni a pénzt, most egy új becsületkassza érkezett: ide a hitelkártyát kell bedugni és úgy fizetni.

A terminál napelemes, mert áram az nincs errefele.

Ó mondd, te kit választanál?

Nézegettem a reggelinél az lehetőségeket. Juharszirup ízesítésű szirup, ízlelgettem a szót. 

Vagy volt még cukormentes reggeliszirup.

Végül döntöttem: Keresek egy kis mézet.

Arches télen

Kicsit borongós időben indultunk el az Arches Nemzeti Parkba.

Aztán kisütött a nap és ha Utahban süt a nap télen, akkor minden szép. 

Az Archesba mi főszezonon kívül járunk. Nyáron meleg van és tömeg. 

Akkora tömeg, hogy ma már foglalni kell online a belépést és megadott időre jönni. (Vagy hajnalban vagy késő éjjel.)

Marad a január, amikor viszonylag kevesen vannak és csak nevetünk a bejáratnàl elhelyezett táblán, hogy ha sor van, ettől a táblától harminc perc a pénztár. 

A fejlődés útján

Gödrös mellékút tekereg a Colorado mentén fel a hegyekbe, sziklarajzokhoz, például a születés panelhez, romokhoz, a masztodonhoz, a Moonflower szurdokhoz és sok más fantasztikus helyhez. 

Az útról jól látszik a Colorado másik oldalát övező sziklafal is. (A fenti képen a Little Arch-csal.)

Valamikor a balpartot bányák szegélyezték, amiket “nem konvencionális életstílust követő emberek” béreltek ki havi 50-100 dollárért. 

A fejlődés azonban betette ide a lábát: az új tulajdonos irodaközpontot álmodott ide. Kiteszi a bérlőket és majd csilivili irodaházakkal - és álindián épületekkel- gondoskodik arról, hogy ez ne egy elfeledett hely legyen. 

Akik itt laktak, nem akarnak a társadalom “hasznos” tagjai lenni. Dolgoznak valamit, keresnek egy keveset, de nem annyit, hogy abból rendes lakást béreljenek és már nem tudnak, nem akarnak megváltozni hatvan fele. Eddig volt egy otthonuk. Ha nem is komfortos, de otthon. 

Egy ideális világban lenne lakásuk, az önkormányzat elhelyezné őket, de az a világ nem ideális. Az új tulajdonos egy éve nem szed tőlük bérleti díjat és 1000 dollár lelépési pénzt fizet, ami szép, de ez semmit se fog hosszú távon megoldani. 

Valószínűleg a világ jobban járna, ha itt a fejlődés elmaradna és a csöveseket nem váltanák le hipszterek - de nem fog. 

Szülés sziklarajzon

- Ki akarok szállni - libegte Puppey a fülembe. 

- Itt nincsenek fák!

- De vannak sziklák!

A tolóajtós szállodában nincs sok sétalehetőség és Puppey már be volt sózva. 

- De azt nem pisiled le! Az a szikla híres sziklarajzot tartalmaz!

- És a kerítését?

A Szülő nő a Moonflower canyon piásüvegénél és talán a Masztodonnál is híresebb. 

Nekem elsőre persze az jut róla eszmbe, hogy egy lajhár formájú idegen tűsarkúban halat szül, miközben egy angyal hullahoppozik mellette (balra lenn) és jobbról érkezik a büszke apa űrhajóval. (Vagy az űrhajó jelzi, hogy egy büszke apáról van szó?) 

Ez a szülő nő sokkal “jobb” ábrázolás volt, mint a másik, amit a Utah lake mellett láttunk. 

Azt olvastam, hogy lehet, ezek a rajzok olyan helyeket jelölnek, ahol egykor a nők gyerekeket hoztak a világra. 

Lehet, bár fura lenne hogy ezen a szeles és vagy hideg vagy meleg hely legyen a szülőszoba és ne a patakpart. 

Én inkább egy apa művészi alkotását és önironikus portréját látom bele, de biztosan tévedek pár ezer év távlatából. 

Csikicsuki

A csilivili szállodában a szekrénynek és a fürdőszobának egy, közös tolóajtaja van. 

Vagy a fürdőszobába lehet bemenni, vagy a szekrénybe. 

Vagy ha a szekrényben matatok, nem lehet kijönni a fürdőszobából.

A kutya se érti…

Pitty

- Pitty - mondta valami az autóban. 

- Pitty-pitty. Pitty. 

Aztán csönd volt.

Majd “pitty” és idegesen “pitty pitty pitty pitty”. 

Én hasonló idegességgel néztem a műszerfalat. Nem mondott semmit. Azaz de. Azt, hogy pitty. 

Itt vezettem a műszerfallal, ami azt mondja pitty. Jobb, mint a lovagok, akik azt mondják “ni”. 

De semmi üzenet (még az illusztrációként betett fotó sem). Csak az, hogy pitty. 

Rutinos felhasználóként leállítottam az autót és újraindítottam. 

Pitty. 

Pitty. Pitty. 

Pitty-pitty. Pitty. 

Nem volt hibaüzenet, piros lámpa, semmi. Csak pitty. 

Ekkor kigyulldt agyamban a villanykörte és azt mondta, pitty!

Akkor pittyeg így az autó, amikor megérintem az érintőképernyőt. 

Letöröltem a képernyőről egy kósza kutyaszőrt és az autó többet nem mondta, hogy pitty…

Nagybani

Általában nagyobb mennyiséget venni valamiből reltive olcsóbb. 

Ezért is lehet itt nyolcliteres majonézeket és húszliteres szójaszószokat kapni. 

Ennél a szuper-hiper satöbbi esőkabátot javító anyagnál ez nem működött. Egy doboz 6.22. Két doboznál az egységár kilenc dollár. 

Fene se érti..

City Creek hóban

Idén kedvenc városszéli kanyonunk, a City Creek jórészt le lesz zárva: a vízműveket építik újjá. Eredetileg lassan dolgoztak volna és a városiak is hozzáfértek volna a szurdokhoz, de Salt Lake City kapott egy kalap szövetségi pénzt, amine a feltétele az volt, hogy gyorsan befejezik a munkát. Úgyhogy idén csak ritkán jövünk ide.

Hogy kihasználjuk - amíg lehet - a kanyont, felszaladtunk havat nézni.

Én reméltem (mint mindig), hogy majd ismét látunk jávorszarvast, de csak rendes patásokat láttunk a domboldalban.

Alaposan megnéztük egymást.

Puppeyt mindez (a hőmérséklettel együtt) hidegen hagyta.

Ő talált magának egy izgalmas fadarabot, kiásta és lelkesen elrágcsálta.