Maladi ital

- Soha többet ne engedjetek ilyent innom! - hörögtem és azon gondolkodtam, aktualizáljam-e a végredeletemet.

- Hogy lehettem olyan hülye, hogy ilyet ittam?

Szerencsére Puppey nem válaszolt, csak zavartan vizsgálta árnyékát.

Pedig egész jól kezdődött.

- Ez a pult Malad egyik eredeti vadnyugati szalonjából került ide! - magyarázta a pultoslány, aki láthatóan büszke volt az üzletre.

Mondjuk sejthettem volna a belsőépítészeti dizájn láttán, hogy ennek az italnak meglesz a böjtje. Szó szerint.

De a helyi specialitást ki kellett próbálni, hiába rángatott védelmezően Puppey.

- Mit kérsz?

Néztem az itallapot és fogalmam se volt, mit kérjek.

Közben folyamatos volt kinn a kocsisor, állandóan állt pár autó az autós ablaknál és a sofőrök úgy döntötték magukba a helyi specialitást, mintha az élet vizecskéjét szlopálták volna.

Benn persze senki se volt.

- Mit ajánlsz?

- Minden nagyon jó! Saját koktélreceptek!

Néztem a táblát.

Tudom, hogy az ilyenek értelmezéséhez itt kell születni.

- Mi a kedvenced? Azt kérem.

- Caribean delight - felelte - Bár van, aki szerint nem elég édes.

- Egy kicsit kérek.

Kiszolgált még pár autóst és hozta a karibi koktélt, amiben édes limonádé, kókuszszörp és ananászszörp volt.

- Tejszint és csokiöntetet kérsz rá? - éreztem, hogy szemgolyóm megvonaglik üregében - Vagy egy kis fagylaltot bele?

Kedvesen elhárítottam az ajánlatot és belekostóltam italba, ami egyből a padlóra küldött. Ilyen édeset én még nem ittam és két korty után azt éreztem, hogy sót akarok nyalogatni. Vagy meghalni.

Megköszöntem mindent és kitántorogtam az utcára és kerestem egy szemetest és tudtam, évekig kell fogyókúráznom, hogy leadjam ezt a kalóriabombát.