Malad City

- Hova?

- Malad Citybe..

- Vannak ott fák?

- Vannak!

- Akkor mehetünk!

Tekintve, hogy mennyi famentes és félfamentes helyen járunk Puppeyval, ez nem volt egy nagy kérés a fiatalúr részéről.

A kérdés azonban jogos: minek megyünk mi Malad Citybe és egyáltalán, hol van Malad City? 

Malad City Idahoban van és az első nagyobb település a Utah-Idaho határnak a túloldalán. A "túlodal" az potom 21 kilométert jelent.

Malad City nevét a közeli Malad-folyóról kapta, aminek a neve a francia malade szóból származik, ami azt jelenti, beteg. (A Malad-folyó másik végén már jártunk egyszer, ott a folyó nem beteg, hanem látványos. Valahol arrafele ömlik a Malad-folyó a Bear riverbe a fantáziadús nevű Bear River City közelében. Lásd a lenti fotót.)

A helybeliek Malad City nevéből előszeretettel elhagyják a megtévesztő elemeket és egymás közt a települést csak Malad-nak hívják, amire nem akarom azt mondani, hogy beteges.

Szóval egyszer volt, hol nem volt, 1821-ben pár kanadai prémvadász járt erre és rosszul lettek. Ők úgy gondolták, hogy a víztől, de a következő európai látogató húsz később arájött, hogy a kanadaiak olyan hódott ehettek, ami valamit ehetett.  (Erről a felfedező-vadász-kalandor Jim Bridgerről majd egyszer írok.)

Na, a hódok a bürök valamelyik rokonát falták fel és valószínűleg pár ezer év alatt immunisak lettek rá. De méreg ott maradt szervezetükben és amikor a kanadaiak felfalták a félig nyers hódot, a hóddal együtt a bürököt (bürköt?) és megették és, ezt már Szókratész óta tudjuk, ez nem egészséges.

Jim Bridgernek volt annyi esze rutinos utazóként, hogy először megkérdezte az indiánokat, hogy mi a legjobb hód receptjük.

- Fel kell forralni, akkor ehető - kapta a választ és felforralta a hódot. Nem is lett beteg.

A város velszi mormonok alapították, akik részben egy mormon szakadár közösséghez, Krisztus közösségéhez tartoztak. Talán majd egyszer róluk is írok.

Ma Maladnak mintegy kétezer lakosa van és ez a környező tanyavilág központja.

A városka leginkább arról híres, hogy itt adják el az idahói lottó ötödét.

Természetesen nem egy lottófüggő közösségről van szó, ahol kétezer ember vásárolja fel éjjel nappal a kétmilliós állam összes lottóját.

A közeli Utahban nincs lottó (egyszer mi is Arizonába mentünk lottózni) ezért a utahiak levezetnek egy-két órát, hogy megvehessék a heti szelvényt és húsz százalékkal segítsék az idahói oktatást (Idaho az oktatásra és infrastruktúrára fordítja a lottóbevételeket.)

Szóval ide jöttünk, vettünk lottót, voltunk hentesnél, bejártuk a belvárost és én megittam életem legborzalmasabb italát és Puppey megtalálta a fáit.

De erről bővebben legközelebb.