"A régiségbolt mellett" - olvastam és azon gondolkodtam, hogy mikor vált a régiségbolt régiséggé.
Fillmore általában a hazaút egy fontos állomása: itt olcsóbb a Dél-Utahban drágább benzin. Ami annyival kevesebb, hogy megéri eddig várni. Gallononként ötven cent az nem kevés. Különben is, érdemes ilyen kitérőket tenni, mindig lehet ott valami látnivaló. Amikor most átautóztunk Arizonába az olcsóbb kőolajszármazékért, akkor láttuk a kaktuszokat és a hazajárót. Tavaly, amikor megálltunk Fillmoreben, akkor találtuk meg a kólaurnát.
Most is eddig jöttünk: a falu déli szélén a benzinkútnál hosszú sorok kígyóztak. Az északi végén már senki se volt.
De ha már itt voltunk, elmentem a régiségbol helyére (elfogytak a régiségek? a vevők?), hogy megkeressem a ládát.
Ez egyszerűnek tünt. Annyit írtak, hogy az utcalámpán van.
Meg is láttam lámpán.
Segítek. A lámpatest alatt. Úgy hat-hét méter magasan. Hogy hat vagy hét az mindegy. Lehetne harminc is, nem számítana semmit.
Úgyanúgy nem érem el.
Volt, aki Salt Lake City-ből hozott egy létrát és úgy szedte le. Egy másik, nyolcvanas sporttárs felmászott és utána hosszan panaszkodott, hogy ő már nem fiatal, hogy lámpaoszlopokra mászkáljon.
Én megnéztem és elhatároztam, hogy ezt láttam, de nem találtam meg. A megtalálás, hogy a kezembe fogom és alá tudom írni. Ezt csak láttam.
Integettem neki "helló", aztán visszamentünk a Fiatalúrral az autóhoz, hogy induljunk haza.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése