Maladban nem a hentes önkiszolgál, hanem a hentesbolt önkiszolgáló.
Eleinte a rengeteg cukor még elködösítette az agyam és nem értettem a rendszert és csak néztem a hentesbolt ajtajára, mint borjú az újajtóra. Vagy mi.
De a dolog egyszerű volt, még én is megértettem: ahhoz, hogy beléphessek a henteshez, be kellett lépni egy klubba.
A hentesklubba.
Le kellett olvasni a QR kódot az ajtón és kifizetni az egydolláros tagsági díjat és megkaptam az ajtó kulcsát - azaz kódját - a földi mennyországba.
Nagy hűtőszekrényekben és mélyhűtőkben vártak a finomságok.
Kiválasztottam, amit akartam.
Voltak, husok, kolbászok, egész állatok, állatdarabok, minden, amire egy húsevőnek szüksége lehet.
Volt házitejföl is. Annak határozottan olyan íze volt, mint amit Brassóban hoztak házhoz úgy húsz éve.
Volt még pár egyéb "szabpolcos" kézműves termék is.
Választás után a kasszához kellett fáradni, beolvasni, amit vettünk, kártyával kifizetni. Mi voltunk egy személyben a vevők, eladók, hentesek, pénztárosok és még fizettünk is érte.
Aztán a zsákmánnyal vissza lehetett térni a maladi valóságba és folytathattuk a körsétát a városban.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése