
- Nézd mekkora kaktusz!
A vízmosásban heverő letört kaktusz nagyobb volt, mint a fejem. Csak nekem nincs ilyen tüsi hajam és nem vagyok ennyire tüskés.

Remélem, a kaktusz nem úgy tört le, hogy valaki véletlenül beleült. Ribizlinek volt már olyan (bal)szerencséje fenékkel beleesni egy kaktuszba és a dolog pillanatnyilag se tünt jó ötletnek.

A régi 91-es út mentén nemcsak elhagyott szállodák, garázsok és benzinkutak meg pálmaliliomok vannak, hanem kaktuszok is. Kaktuszok minden mennyiségben.

Nekem mindig eszembe jut, hogy az ilyen kaktuszok otthon botanikuskertek, üvegházak féltve dédelgetett - de nem simogatott - kedvencei. Az is eszembe jut, hogy Magyarországon ezeket a kaktuszokat mindig lehordjuk a pincébe.
Itt meg nőnek, mint a dudva.

Csakúgy, mint a decemberi virág.
Nem tudom, mi a neve, de én decemberi virágnak hívom, ami egyfelöl lehetne egy romantikus regényben egy női név, másfelől lehetne ennek a sárga virágnak a hivatalos neve is. De nem az.
Csak azt tudom, hogy szeretem és karácsony környékén Dél-Utahban mindig örülök, ha szabadban nyíló virágot látok.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése