Séta Holladayben

Holladayben mindig jó sétálni. Most a városközpontban volt egy kis időm mászkálni.

Holladay belvárosa pár éve újult meg: annyira megújult, hogy ami itt régi volt, az el is tünt. Az Apollo burgert is lebontották, ahol egy időben többször ettünk gigászi burgereket az ötvenes évekből ittmaradt butorokon ülve.

A városháza és az volt iskola (ma rendőrkapitányság) még megvan. Nem volt emléktábla, de ezek az épületek tökéletes példái a New Deal idején elterjedő Art Deco-nak.

Volt itt egy ház, amit évek óta szeretnék lefotózmi. Teljesen olyan, mintha Brassóban építették volna a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején.

Szerintem ez régebbi, de nem kevésbé mozgalmas.

A belvárost elhagyva felbukkantak a régi Holladay épületei.

Némelyik engem egy vidéki magyar kúriára emlékeztetett.

Aztán elértem az egykori Tithing Yard-hoz.

A mormonoknak kötelezően kell fizetni a tizedet (tithing). Kezdetben ezt a tizedet nem pénzben fizették, mert a telepeseknek nem volt készpénzük (se), hanem terményben. Ha valaki túlfizetett, például 2/3-ad ökörnyi pénzzel tartozott, de nem akarta az ökröt metélni, akkor vagy terményben kapta meg a visszajárót vagy pedig pénzzel egyenértékű templomi vócserben (tithing script), amit más tizedházakban lehetett beváltani. Vagy fizetni vele.

(Ha valakinek nem volt terménye se, akkor adózhatott munkával, ilyenkor az egyház a tizedként beszedett terményekből ellátta a munkásokat.)

A tizedház sokszor átépült és megnagyobbodott, de a hely ugyanaz. Gondolom, az eredetin még nem volt ott az Romulus, Üvöltő Farkas szélkakas sem.

Régi házak

Ez a ház nem is volt olyan régi. 1964-es volt, egyik oldala csupa terasz és csupa üveg. Ma egyszerű fekete-fehér. Régen kék üvegű ablaka volt és feketére festett folyosói. Pedig azt hittem, a mormonok már akkor is tiltották az ilyesféle látomást okozó anyagokat.



A ház mögött a Spring Creeket keresztezte egy öntözőcsatorna. Hídon.



A történelmi házakat bemutató éves túra ezúttal Holladayben volt.



Eredetileg Holladayt arról ismerték a környéken, hogy a patakparton veremházakban laknak az emberek. A veremházak mára eltüntek, a patak maradt.



Amikor feltalálták a villamost, Holladay kapott egy vonalat. Aztán feltalálták az autót és a városi gazdagok kezdtek nyaralókat építeni itt.



Mert nyáron sokkal jobb volt itt az idő, mint Salt Lake City belvárosában.



Aztán a gazdagok egy része itt ragadt. Például Mitt Romney is itt lakik valahol.



Amit mindegyik házból elfogadnék, az a mosokonyhába vezető akna: az emberek csak bedobálták a szennyest és az egyenesen bepottyant a szennyeskosárba.



Brigham Young portré is volt minden házban, de azt annyira nem irigyeltem.



Az, hogy száz-százhúsz éve más volt a közízlés, azt ez a ház is bizonyította. Ezt eredetileg halvány-bugyikékre festették.



Akkoriban úszómedencéje is volt, de annak helyén ma fű nő. A teniszpálya még megvan.



Nem rossz itt élni. Ma sem.

Ezek az utcák olyanok, mintha nagyon messze lennének mindentől térben is és időben is, ám Holladay központja alig négy perc séta. Csak a megfelelő irányba kell elindulni.