A Fehérpalota

- Ez... ez egy bordély volt? - kérdeztem óvatosan a nyílt napon az egyik idegenvezetőt.

- Háááát ... - felelte óvatosan - a házat eredetileg Fehérpalotának nevezték, de utána úgy hívták egy időben, hogy Gyönyörpalota.

Erre csak bólogattam.

Az épület külseje szögesen eltért belsejétől.

Belülről az emeletbe beépítettek egy mediterrán utcát egy utcai bárral.

Meglepő módon a hatvanas évekbeli dekorhoz se a mostani tulajdonos (egy ügyvédi iroda), se a korábbi tulajdonosok nem nyúltak.

Megmaradt a szökőkút, a festmények, a belső utcácska, minden.

- Tiszta Las Vegas - morogtam magamban miközben a tetőteraszon levő medencét nézegettem.

Valószínűnek tűnt, hogy az épület fénykorában másféle medencéket nézegettek itt.

- A festményeket egy magyar festő festette.

Azt hittem, rosszul hallok.

Az egykori hálószóbákat (hehe, lehet, nem hálni jártak oda) méretes, mediterrán tájakat ábrázoló falfestmények borították.

Tüzetesebb vizsgálat után (Korfu?) észrevettem, hogy minden festményen bólogat egy-két olajkút. (Fenti kép, jobboldal, középen.)

Az egész ház teljesen bizarr volt.

- Mi volt a magyar festő neve? - kérdeztem.

- Nem tudom, nem találtunk erről információt.

- Lehet, hogy Anonymus festett is - morogtam magamban, de aztán megtaláltam a festő aláírását.

Ha valaki elolvassa vagy tudja, hogy kicsoda, remélem, megosztja velünk.

Hölgyek irodalmi klubja

- Hölgyek irodalmi klubja - ízlelgettem a kifejezést az éves Történelmi Otthonok Bejárásán.

Salt Lake City Andrássy útján, a South Temple-n levő épületet az 1910-es években építették, amikor az 1877-ben alapított klub kinőtte első épületét.

De mit csináltak a hölgyek egy irodalmi klubban?

- Irodalomról beszélgettek, mert még nem volt Instagram - gondoltam, aztán beléptem az épületbe.

- Lehet, színdarabokat is előadtak - változtattam meg véleményem, miután beléptem az épületbe és azt mondam, "oh".

A színházteremben első gondolatom az volt, hogy "milyen világos". A második, hogy a Prairie School-hoz tartozó építészek tudtak valamit.

Például ablakot csinálni.

(A Prairie School a 19. század végének, 20. század elejének egyik amerikai építészeti irányzata. Az épületeket vízszintes vonalak uralják, a sátortető kis dőlésszögű. Ahogy olvastam, az elnyúló épületek a préri végtelenségét idézték.)

Több helyen olvastam arról is, hogy ezt az építészeti stílust a természetes anyagok használata jellemzi, akármit is jelentsen ez, mert hát a huszadik század elején még nem sok műanyag volt.

Abba nem megyek bele, hogy miért kellett külön hölgy irodalmi klub, hogy kik lehettek a hölgyek (nem, nem a szakácsné), hogy miért nem voltak kis olvasószobák, hogy miként is történtek a felolvasóestek és irodalmi viták és, hogy miért szűnt meg a klub.

A Hölgyek egészek 2010-ig olvasgattak itt, majd az épületet egy non-profit alapítványnak ajándékozták. (Rossz májam szerint felfedezték az Instagramot.)

A lényeg, hogy az épületet ma is kulturális célokra használják és most nekünk is sikerült megnézni.

Gentsch House

Gentsch House
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda reggel a South Temple-re, a helyi Andrássy útra vitt sétálni. Kellemes itt mászkálni, nincs nagy forgalom, a járda mellett nagy füves sáv van Yodának. Én is szabadon választhatom meg, honnan fotózzam le az egyes házalat. A fák még nem is rügyeznek, a levelek nem takarják el az épületeket. Ideális hely.
A lefotózott házakat utóbb megpróbálom beazonosítani. Ez kellemes szórakozás. Némelyik palota benne van valamelyik, a városról szóló utikönyvben. Ezekről utóbb könnyű információt találni máshol is. Csak házszám alapján nehezebb keresni, de azért van rá egy kis esély.
Igazából a South Temple legtöbb palotája történetét tekintve izgalmas épület. A legtöbbet bányászatból meggazdagodott, saját szerencséjüket kovácsoló emberek emelték. Volt, aki saját magáról nevezte el több ezer lakost számláló bányavárosát, mások újságokat alapítottak – amiket sokszor saját városaikban árultak -; idővel pedig politikusok lettek. Némelyikük gazdasági erejét állította a köz szolgálatába, de többen a közt állította saját gazdasági ereje mellé.
Ilyen volt a Gentsch-házat emelő férfi is. Tizennégy éves korától kezdve hatökrös szekeret hajtott North Plattétől Salt Lake City-ig és vissza. (Tiszteletre méltró dolog lehetett, North Platte ide picit több, mint 1000 km.
Nem csoda, hogy elunta a szekerezést és elkezdett aranyat ásni. Amikor eleget áskálódott, képességeit máshol kamatoztatta: politikus lett. Meg is választották Salt Lake City polgármesterének. Polgármesterként mindaddig sikeres volt, amíg ki nem derült, ha valaki kaszintót akar üzemelteti, először neki lesz szerencséje: a kenőpénzt zsebbe is efogadta. Háza most teljesen elhagyatva áll. Kovácsoltvas kerítése teljesen szétrohadt. Egy letört darabrapár házzal arrébb bukkantam rá az avarban. Yoda először le akarta pisilni a vasdarabot, de nem engedtem, hogy fertőtlenítse. Inkább hazavittem. A vasat is és a kutyát is.

Egy kis reggeli séta

Wall Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Mivel továbbra is tavasz van, a póráz végére tettem a kutyát és elindultam csavarogni. A tegnap már látott környékre mentem, de mivel már írtam elég iPhone-reklámot, most rendes gépet is vittem magammal. (Túlélő felszerelésemet bepakoltam kicsit hátizsákomba, minden együtt volt, hogy felfedezzük a helyi Andrássy utat, a South Temple-t. Volt nálam fényképezőgép 1 G-s memóriakártyával, iPhone és egy mobil – biztos, ami biztos -, a nehéz sivatagi terepen nélkülözhetetlen csoki és pénztárca.)
A South Temple alig fél évtizeddel épült az Andrássy út után. Utahban egymás után tárták fel a bányákat, a bányákba özönlött az olcsó külföldi munkaerő, jöttek a skót, velszi, magyar és krétai vájárok és tonnaszám hozták a felszínre az aranyat, rezet, ezüstöt.
Olyasféle fellendülés lehetett ez, amit Budapest tapasztalt meg a Millenium idején: rengeteg idegen érkezett a békés, csendes kisvárosba, ömleni kezdett a pénz, új vagyonok jelentek meg. A bányák körül több ezres települések nőttek ki a földből, a két óceán felől épített vasút egy kopár hegytetőn találkozott.
Enos Wall is így gazdagodott meg. A férfi bejárta a Vadnyugatot fémek után kutatva. Több bányagépet tökéletesített és talált fel, mígnem el nem vetődött az Oquirrh-hegység egy kanyonjába. Körülnézett és azt mondta, itt rengeteg a réz!



Társakat vont be, kutatott, végül létrehozta a világ egyik legnagyobb bányászattal foglalkozó vállalatát, majd eladta részét és nyugdíjba ment. Épített egy palotát az épp divatossá váló sugárúton. Azt mondta építészének, hogy valami szép klasszikus épületet szeretne, ami modern. Kapott egy neoreneszánsz palotát, aminek váza betonból készült. (Ez volt az első betonépület Salt Lake Cityben. Ha már összehasonlítgatok, pár évvel korábban készült el Budapesten a neogótikus-román-barokk-stb köntösbe bújtatott parlament beton alapja.) Walls pár évig még elvezte gazdagságát, hat lánya társasaságát, majd túl a nyolcvanon elhunyt. Egész életében utálta a mormonokat. Talán ezért is adta el özvegye a házat a zsidó hitközségnek 1926-ban. Ők 1950 körül továbbadták egy biztosítási cégnek, akik 1964-ben eladták a mormonoknak. A mormonok üzleti iskolát csináltak a házból. Az igazgató, aki sok üzleti- és kevés szépérzékkel lehetett megáldva, gyorsan leszedette a díszes oszlopokat, erkélyeket és csak a csupasz falakat hagyta meg az épületből.
Az előző próféta azonban egy napon meglátta az így elcsúfított házat és amint sor került a következő renoválásra, eredeti fényében helyreállítatta a villát.
A ház Yodának is nagyon tetszett, mindenáron le akart pisilni.