Kolob canyon

Reggel, hazainduláskor látszott, hogy az éjszakai eső picit magasabban éjszakai hó volt.

Ezeket a hegyeket, amik Silver Reef felett vannak, nemrég néztem ki egy esetleges nyári táborozásra. Most megnyugodva láttam, hogy ott tényleg hűvösebbek, mint a lenn.

Mivel volt időnk és fel akartuk avatni ezévi Nemzeti Park belépőnket is, megálltunk a Zion Nemzeti Park egy exklávéjában: innen csak egy "zsákutcába", azaz zsákkanyonba lehet bemenni, a nemzeti park többi része nem elérhető autóval.

Mivel Puppey itt nem mehet sehova négylábon, az itteni túrázást kihagytuk és elmentünk megnézni a kilátást.

Az autóval kisebb sziklaomlásokat és csúszós hófoltokat kerülgetve haladtunk felfele.

Aztán a kilátóban tátottuk a szánkat és bámultunk.

Főleg én, mert vezetés közben a szerpentinen nekem nem engedik meg, hogy rendesen megnézzem a dolgokat, amik az autótól jobbra vagy balra vannak.

Miután kinézegettem magam, elindultunk hazafele, mert nem akartunk késő hazaérni és én félek a hóviharoktól Beaver környékén.

Patások Zion mellett

Zion National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még a hétvégi kirándulás alatt rögtönöztünk egy keveset és alaposan átírtuk az utitervet: elmentünk Zionba. (Nem a Mátrixbélibe, hanem a nemzeti parkba.)
Pár éve nagyon jókat kirándultunk itt. Yodával ilyesmire nem volt lehetőségünk, de azért átautózunk a parkon.
Érdekes, hogy két év alatt mennyire elfelejtettük az alagutat, amin keresztül át lehet jutni a hegy másik oldalára. Most ilyesztőnek tünt a végtelen sziklacső, amit még a T-Modellre méreteztek. A nagyobb lakókocsik kedvéért le is kell állítani néha a forgalmat.
A másik oldalon aztán egy végtelen szerpentin következett, azt hittük, sose érünk le. Erre emlékeztünk: itt kapaszkodtunk fel a SAAB-bal egy óriási dugóban és nem volt világos, a hűtővíz forr-e fel előbb, vagy elérünk a tetőre. Felértünk. A SAAB-ban meg lehetett bízni.
Elképesztően meleg volt. Tűzött a nap és a faluban virágoztak a gyümölcsfák. Hihetetlen volt, hogy reggel még havat láttunk Bryceban. Persze az majdnem 1000 méterrel magasabban volt, de egy dolog ezt tudni és egy másik érezni a márciusi kánikulát.
Yoda szereti a patásokat, ezért elvittük egy állatsimogatóba. Két dollárért lehetett venni patáscsemegét és etetni mindent, aminek szarva és tőgye volt. Mi a bölényeket kihagytuk, de az össszes többi négylábúval összenyalattuk a kezünket.
A kisebbeket Yoda kedvelte, a nagyobbakon közelségünk biztos tudatában keresztülnézett. Szerencsére egy bölény se jött közelebb, így nem került sor a kutya önbizalmának és a cég kerítésének tesztelésére.