Csicseriborsós padlizsános tagine

Álltak az autók. Dudáltak. Fejkendős nénik vitatkoztak ismeretlen arab dialektusban egy kurd boltossal. A kávézóban Kemal Atatürk portréját tojták le a legyek. Csak férfiak ültek benn és meccset néztek. Ugyanúgy, mint Anatóliában. A boltokban árult fűszerek felét megnevezni se tudtam. A kaotikus forgalom átevezve kicsi ajtó elé jutottunk.

Egyszerűen nem tudtam eldönteni, most a Magreb egy nemzetközi szögletében, Anatóliában vagy Brüsszelben vagyok pár percre az EU közepétől.

Szemerkélt az eső - szóval Brüsszelben voltam.

M kitárta előttem a szinte láthatatlan ajtót.

Csend lett.

Pici vendéglőben voltunk, ahol - természetesen - csak a levegő származott az Unióból. Minden mást valahonnan a Mediterráneum másik feléből jött.

Bárányos tagine-t rendeltem.

Azóta minden egyes tagine-ban, amit elkészítek, annak a kicsi, nevesincs brüsszeli vendéglőnek a tagine-ját próbálom újraalkotni. Megpróbálom visszaidézni ízvilágát, állagát.

Azt hiszem, mindig jól sikerülnek a tagine-ban készített ételeim, de sose sikerül megközelíteni se annak a fogásnak a minőségét. De azért rendületlenül próbálkozom.




Csicseriborsós padlizsános tagine

- 1 padlizsán
- 2 deci csicseriborsó
- fél kiló darált pulykahús (ezért se olyan jó a tagine-om, a beduinok bárányból - készítették, nem nagyranőtt csirkéből)
- só, bors
- 1 kanál méz
- 1 fej hagyma
- 1 gerezd fokhagyma
- szegfűszeg
- fahéj

1. Megpároljuk a hagymát.
2. Rátesszük a darált húst és megsütjük.
3. Ráteszünk minden egyebet.
4. Egy órán át lassú tüzön sütjük.
5. Ha igazi arab ételt akarunk enni, elmegyünk Brüsszelbe.

Csicseri spenót

Chickpea with Spinach
Originally uploaded by ribizlifozelek

A csicserispenót igazából csicseriborsó spenóttal. Laktató étel, pont a mostani időhöz való. Három napja szakad a hó. Eső. Havaseső.

Ha elindulunk felfele a hegyre, akárcsak az egyetemig, mind a három állomást végigkövethetjük. Ilyenkor kell a kalória, hogy bírjuk a strapát, a küzdelmet, főleg, mert Yodát meglehetősen nehéz kiimádkozni az utcára. Meglátja mi van kinn és undorral visszafordul. Még a kedvünkért se hajlandó kitenni a lábát a lakásból, pedig tudja, öt-hat óránként a gazdik imádnak sétálni menni.

Első lépésben le kell mosni a csicseriborsót. (Ha az ember valódi szűz csicseriborsóval dolgozik, amit a piacon vett e fejkendős nénitől, akkor eredetileg be kell áztatni előző este. Én konzerv csicserivel dolgoztam, úgyhogy a fürdetés kimaradt.) Közben apróra vágott hagymát pirítottam és mikor üveges lett beletettem a spenótot. (A fejkendős néni spenótját forrázni kell. Az én fejkendős nénim a Walmartba ment dolgozni, úgyhogy ez a lépés is kimaradt.) A spenóthoz hozzátettem egy kis sót és egy kanál cukrot.

Amikor elfőtt a spenótról a víz, hozzátettem a csicseriborsót és tovább kevergettem, hogy a maradék víz is elillanjon róla. Elillanás után beleszórtam egy marék mazsolát és kesudiót. (Fenyőmaggal autentikusabb, de elfogyott a fenyőmag, a hegyekben meg hó van.)

Azt felejtettem el, hogy a hüvelyeseknek vannak bizonyos emésztési mellékhatásai. Ettől eltekintve a csicseriborsós spenót nagyon finom lett és kirobbanó sikert aratott.

Csirke tagine csicseriborsóval

Chicken tagine
Originally uploaded by ribizlifozelek

Nem ettem sokszor csicseriborsót. Általános iskolai énekórákon egyes dalok elengedhetetlen töltelékszava volt. Amikor spanyolt tanultam, kíváló példája volt annak, hogy mindenkinek vannak hiányosságai. A Don Quijote egyik szemelvényében szerepelt valahol a garbanzo szó, amit gyarkolótanárunk gyorsan borsóra magyarított. Fura volt, hogy van valami guisante is, ami szintén borsó (de zöld), de aztán az egész annyiban maradt.

Egyik latinórán megtudtam, miért is csicseri. Nem azért, mert Csicser faluban termesztették először, hanem mert cicer nembe tartozik (lásd Cicero).

Valamikor Magyarországon rengeteget ettek belőle. Az egri vár védői is száraz csicseriborsót szórtak a kazamaták mélyén a dobokra. Ha a borsók táncraperdültek, akkor a törökök valahol aknát ástak, hogy a levegőbe röpítsék a falakat. Ha jól emlékszem, Gárdonyi a borsó szót használta, csodálkoztam is tizenévesen, hogy volt mindig friss borsó. Utóbb rájöttem, szárított volt és nem zöld, hanem csicseri.

Az idők változtak és a csicseriborsót száműzték az iskolai menzákra, ahol az volt az étel, amiből főzeléket lehetett csinálni. Piacokon viszont nem nagyon láttam se szárítva, se szárítatlanul. Konzervben lehet kapni, de sokak szerint nem az igazi. Ez a probléma nagyon komolyan érintette egy Magyarországon élő spanyol barátomat. Ő nyár végén rendszeresen fejpárnáig megpakolt autóval utazott vissza Pannóniába. Hozott pár fémkannában pár tízliter olivaolajat, jópár kilo szárított borsót, rengeteg jamón serranót meg még pár tipikus spanyol ételt. Csak turrónt nem pakolt fel, mert nem szereti az édességet.


Itt könnyen lehet csicseriborsó (benszülött nyelven chickpea) konzervhez jutni. Első alkalommal a tagineban készítettük el. A csicseriborsó eredét nézve közel-keleti növény, egyike az első dolgoknak, amiket az ember háziasított. Az első városok lakói csicseriborsóval serkentették agyműködésüket. (Az első világháború alatt a németek kávét is főztek belőle, talán pont ezért - és mert rendes kávéhoz épp nem jutottak hozzá.)

A hagymát megpároltuk a tagineban. Hozzáadtunk fokhagymát, turmeriket, köményt, paprikát, kicsit főztük, majd belekevertük a csirkehúst, sót és paradicsomot. Amikor már a csirke kezdett fogyasztható lenni, akkor tettük bele a tagineba a borsót (csicserből), a cukkinit, a padlizsánt és a zöldbabot. Jó órát hagytuk összeérni az ízeket, majd az érlelés belsőleg folytattuk.