Starbucks ideológia

(Megjegyzés: a fénykép nem a helyi Starbucksban készült.)

Szeretek kávézókban üldögélni. Dolgozni. (Természetesen irkálásra gondolok, nem ereszszerelésre.) Laptopozni. Olvasni. Embereket nézni. Szeretek közben finom kávékat hörpölni. Sokáig. Lassan.

Ráadásul már rendelni is tudok a Starbucksban.

A Starbucks megfelel a fenti elvárásoknak. A lánc kitalálói pici nyugalmat szerettek volna belopni a rohanó fogyasztók életébe, egy kis békebeli, európai kávéházi hangulatot akartak megteremteni.

Sikerült nekik.
Az emberek eljönnek, rendelnek valami finomat és bonyolultat és elszopogatják egy könyv mellett vagy egy jó beszélgetés közben. Diákok dolgoznak közös projekteken, nagymamák beszélik ki egymás sütireceptjeit és minden olyan, mint egy igazi kávézóban.

Minden azt sugallja, ráérünk.

Kivéve az autósablakot, ahol a rohanó vevők kaphatják meg autóban ülve a koffeinadagjukat és vágyakozva nézhetnek be azokra, a nyugalom szentélyébe nyugodtan olvasni jönnek.

Drive thru

Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.