2016. május 13., péntek
Sivatagi tavasz
2008. november 24., hétfő
A digitális televiziózás
Kill your television!
Originally uploaded by ribizlifozelek
2009 február 11-től az Egyesült Államokban bevezetik a digitális műsorszórást.
Óriási dolog ez. Egyfelől kétszer annyi csatorna sugározhat mint eddig. Képzeljük el, az embernek 300-400 csatornája is lehet, már ha a televízióján van hely ennyi adónak és ha az ember agya képes egyáltalán áttekinteni ennyi adót. (Arról, hogy akár kövesse is a műsort vagy csak akár kiolvassa a műsorújságot, már nem is gondolok.) Másfelől pedig egy csomó analóg tévét ki lehet dobni a fenébe. Ha a jel normál antennán érkezik, nem pedig kábelen vagy műholdon, a régi készülékek nem fogják venni az adást. Szükség lesz egy konverterre. (Úgy tudom, a konverter megnehezíti azonban a távkapcsoló használatát és a programok felvételét.)
A nagy amerikai adók folyamatosan sokkolják a nézőket. ha nem figyelnek, február 11-én tévéadás nélkül maradnak. Olyan veszélyes ez a híradások alapján, mintha kénsav hullana az égből vagy mintha Palin lenne az elnök.
Az állam tőle szokatlan módon 40 dolláros kuponokkal támogatja az átállást, nehogy valaki lemaradjon a 24 következő évedjáról és a mexikói bevándorlók is nézhessék a szappanoperájukat, mások meg együtt halgathassák a rózsafűzért Angelika nővérrel és Korapi fatherrel.
Mi teljesen véletlenül olyan tévét vettünk, ami digitális adás vételére is alkalmas. Amikor megvettük, nem is tudtuk, hogy véget ér az analóg adás és ha tudtuk volna is, akkor se érdekelt volna, úgy terveztük, hogy 2008-ban Hollandiábna fogunk ázni-fázni.
Aztán itt ragadtunk, a tévé meg valamiért működik. Több csatornája nem lesz, de legalább a tudat megvan, ha akarnánk és előfizetnénk, több száz csatornával ölhetnénk agysejtjeinket.
Tényleg, mi lenne, ha 4 milliárd embernek hirtelen nem lenne tévéje és gondolkodni kezdenének?
2008. november 19., szerda
Anniversary Inn
Anniversary inn
Originally uploaded by ribizlifozelek
Még jócskán benn a városban, de magasan fenn a hegyoldalon a modern épületek között áll egy magányos, régi épület. Érdekesen nézett ki, elhatároztuk Yodával, a reggeli séta keretében megnézzük a házat.
A barátságos kis házak között felmásztunk a hegyoldalba. A kilátás remek volt, pont a belvárosra és a parlamentre láttunk rá:
Az épület teljesen normális volt. A hátsó frontja tünt a legrégibbnek és legviharvertebbnek.
A ház valamikor egy serfőzdének adott otthont, ma egy elegáns kis szálloda használja.
Otthon megnéztem a szálloda honlapját. Tátva maradt a szám. A honlap profi volt. Áttekinthető, világos. Könnyen megtaláláltam az árakat, kedvezményeket.
http://www.anniversaryinn.com/fifth.php?tab=viewrooms
Aztán megnéztem a szobákat. Hiba volt. 140-től 260 dollárig volt minden. A szobákat fotót is meg lehetett tekinteni. Megtekintettemőket. Hiba volt.
(Figyelem, a szoba megtekintése maradandó agykárosodást okozhat!)
http://www.anniversaryinn.com/rooms.php?room=64
A honlap szerint most bármelyik szobát meg lehet kapni egy éjszakára hétköznaponként 225 dollárért. A parkoló azonban így is üres volt. Talán mert mások is megnézték a fotókat a szobákról.
2008. november 11., kedd
Veteránok napja
WW1 Memorial
Originally uploaded by ribizlifozelek
Déltután volt egy kis időnk, elmentünk regisztrálni az autót. Ötre értünk a hivatalba - zárva volt, ma van a veteránok napja.
A veteránok napja igazából a győzelem napja. Eredetileg az első világháborút november 11-én 11 órakor lezáró német kapitulációra elmlékeztek. Az Egyesült Államokban utóbb kiterjesztették az ünnepet az összes veteránra.
Az utóbbi években, akármikor amerikai reptéren jártunk, mindig láttunk elutazó, hazatérő katonákat. A legtöbb katona a Maine-beli Bangoron keresztül érkezik haza, itt a gépek megtankolnak, majd folytatják útjukat. Több tucat önkéntes várja itt a katonákat.
Az akciót egy második világháborús veterán szervezte, akit, amikor hazatért, senki sem várt a kikötőben. Az önkéntesek igazából csak köszöntik a hazatérőket, elindulókat, kezet fognak velük, süteménnyel kínálják őket.
A fogadóbizottság kapott egy szobát a reptéren és évek óta várják katonákat. Sajnos, még valószínűleg sokáig kinn kell lenniük.
2008. november 3., hétfő
Bárány tagine
Lamb tagine
Originally uploaded by ribizlifozelek
A Farmer marketen vettünk egy szép darab báránycombot. Két étkezésre, kétféle ételre volt elegendő.
Miközben a receptet írom le, fél szemmel a kampányhírdetéseket nézem. Kampánycsend, mint olyan, nem létezik. Még megtudom, hogy Obama túl radikális és túl tapasztalatlan. A választás napján is lehet - és fognak is kampányolni. Egyedül a szavazóhelyiségek környékén nem lehet kampányolni és propagandaanyagot viselni. Minden mást lehet - még igazolvány nélkül szavazni is. Ilyenkor a polgár "ideiglenes" szavazatot ad le. Azaz szavaz, aztán majd visszamegy és igazolja magát.
Ennyit a birka népről. Most jöjjön a birka étel.
A bárányt megsózom, borsozom és olivaolajon megsütöm. Ha valakinek nincs ideje vacakolni, itt be is fejezheti a főzőcskézést. A bárányhús annyira aromás, hogy már így is csodás íze van.
Ha bonyolítani akarjuk a dolgokat, a bárányt betesszük a tagineba, mellé szórunk répát, sót, borst, meglocsoljuk citromlével, leöntjük csirkehúslevessel, rácsepegtetünk egy kicsi mézet, a löttybe belehajugálunk egy kis burgonyát, fahéjat, majd párolt fokhagymát és hagymát.
40-60 percet főzzük a tagineban. Majd mehetünk nézni a választási műsort a tévében.
2008. október 30., csütörtök
Halloween
Halloween
Originally uploaded by ribizlifozelek
Mindenki a Halloweenre készül. A boltok kétségbeesetten próbálnak kitalálni valami újat, amit az emberek megvesznek, az emberek kétségbeesetten próbálnak valami újat találni, amivel lefőzhetik a szomszédot.
Mindenki gigászi ilyesztő rémeket cipel haza és állít fel a kertben. Pár házzal arrébb lakik egy hispán hölgy, akit eddig csak üvölteni hallottam nagyszámú gyerekével, most ő is Halloween dekorációt szerel. Pedig szerintem elég lenne kimennie holnap az utcára, vagy megállnia a teraszon.
Egy másik távolabbi szomszéd testi épségét kockáztatva a háza tetején bologató rénszarvasokat egészítette ki egy hatalmas felfújható sütötökkel. Ami első este leeresztett. Másodikon is. Most töppedt masszaként lóg és sokkal ilyesztőbb, mint eredeti, gyári állapotában.
Esti kutyasétáltatáskor láttuk, miként hozzék meg az újabb szörnyűségeket. Ősvilági pókok fonják be a bokrokat és vadásznak a járókelőkre.
Az esetleges Halloween-dekor tolvajokat gigászi figurák ilyesztik halálra.
Picit itt is érezni a gazdasági válságot. Talán kevesebb a szörny. Sütőtökből azonban ugyanannyi van, mint egy vagy két éve.
Az utcákon már hetek óta hemzsegnek a boszorkányok (Kálmán, tévedtél, mégis vannak), lidércek, koboldok, szörnyek. A minap egy bolt előtt nyolc-tíz kalózzal találkoztunk. Ha minden jól megy, holnap Yoda is követni fogja a trendeket.
Nekem mégis, talán a legjobban az tetszik, amikor az emberek valami hétköznapi dolgot alakítanak át Halloween dekorációvá, például az őszi levelek tárolására használt zacskókat.
Ugyanaz az zacskó, ugyanazok a levelek, csak van rajta egy vigyorgó halálfej, ami a termék árát egyből legalább megkétszerezi. Valahogy csak meg kell keresni a gazdasági válság miatt kieső jövedelmet.
2008. április 22., kedd
Salt Lake City közepe és a mormon háború
Base and Meridian
Originally uploaded by ribizlifozelek
Salt Lake City közepe a Temple Sq és az LDS (mormon) templom. A templomot négy irányból körbefogó utcákat mind Temple-nek nevezik. Van Keleti-, Nyugati-, Északi és Déli Templom utca. A dél-keleti sarkon egy pici, alig észrevehető oszlop emelkedik ki a járdából és támaszkodik a Templom kerítésének. Annyira pici, hogy a kutyák se nagyon akarják lepisilni. (Én ezt nagyon jól tudom.) Ez az oszlop jelöli a város alapkoordinátáit.
Maga az oszlop a járda magasságát is beszámítva 4327 láb (nagyjából 1300 méter) magasan van. Azt, hogy itt lesz a város közepe, még az alapítók találták ki 1847-ben. A hosszú vándorlás után itt letelepedő mormonok úgy vélték, ez az Ígéret Földje. Településüknek pedig az ideális várost kell megtestesítenie. Ezért lett a város közepe a Templom. Körülötte emelkednek az egyház egyéb épületei, alapítói házai. Ezt követi az üzleti negyed, majd, csak ezek után következnek az állami adminisztratív épületek. A középpont hivatalos magasságának megállapítására azonban pár évtizedet várni kellett.
A templom építésekor még egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a mormon kolónia az Egyesült Államok része lesz. Idővel azonban világossá vált a vezetés előtt, hogy sivataguk nem is annyira elhagyatott: erre vezetett a legrövidebb szárazföldi út Kaliforniába. A mormon vezetés felismerte, csatlakoznia kell az Egyesült Államokhoz még mielőtt esetleg bekebelezik. A döntés nem volt könnyű; a mormon exodusra azután került sor, hogy az épp születő vallást mindenki más üldözni kezdte. Egymást követték a lincselések, amire válaszul mormon miliciák alakultak, majd megszületett a döntés: el kell vándoroljanak, új hazát kell keressenek. Így értek ide.
Ilyen előzmények után kívántak csatlakozni az USÁ-hoz. Ráadásul a csatlakozás a függetlenség feladását is jelentette. Az Egyesült Államok vezetése azonban gyanakodva tekintett az egyházi vezetés alatt álló, központosított mormon területre. A teokratikus mormon berendezkedés teljesen ellentétes volt a szövetségi alkotmánnyal. A legtöbb kritika az akkor még hivatalos többnejűséget érte (lehet, ezt csak az irigység szülte).
Végül a mormon vezető, Bringham Young elérte, hogy a mormon kolóniák territóriumként lettek tagjai az Egyesült Államoknak. Ez annyit jelentett, hogy nem alkottak önálló államot, nem voltak részei egy államnak sem, de az Államok részét képezték. Területükön amerikai joghatóság érvényesült. A Utahi Territórium valamivel nagyobb volt a mai államnál, területe kilenc jelenlegi amerikai állam részeire terjedt ki. A mormonok államukat Deseretnek akarták hívni, végül azonban kénytelenek voltak beérni a Utah névvel.
Az első kormányzó a mormon vallás vezetője, Young lett. Young saját szavai szerint hitt az amerikai alkotmányban és berendezkedésben, csak azokban a “gazemberekben” nem bízott, akik a rendszert irányították.
A helyzet ekkor kezdett még jobban bonyolódni. A központi kormány és a közvélemény nem fogadta el a teokratikus mormon territóriumot. A vezetés félt attól, hogy a mormonok esetleg függetlenednének. A mormonok féltek attól, hogy ismét üldözni kezdik őket. Innentől kezdve pedig a kölcsönös félreértések és gyanakvás csaknem komoly polgárháborúba torkollt.
Buchanan elnök, élve jogaival, új - nem mormon és nem utahi - kormányzót nevezett ki a Utahi Territórium élére. Adminisztratív baklövések miatt azonban erről hivatalosan Youngot nem sikerült értesíteni. Ugyancsak törvényesen az elnök egy kisebb hadsereget küldött a territórium biztosítására. Ezt azonban a mormonok egy ellenük indított kereszteshadjárat kezdetének értékelték. A hadsereg haladásának útvonalán megsemmisítették készleteiket, felperzselték a füvet (már ahol volt) és a mormon milicia vérontás nélkül megsemmisítette a hadsereg utánpótlását. A mormonok portyázók komoly előnyben voltak a hadsereggel szemben. Az utánpótlást szállító konvojokat elfelejtették lovassággal védeni. Eközben a mexikói háború mormon veteránjaiból alakult Nauvoo Légió másik része lezárta a Salt Lake völgybe vezető hágókat. Az pár ezer fős expediciós haderő elsáncolta magát és végigéhezte és fagyoskodta a telet, visszautasítva a mormonok által felkínált élelmiszersegélyeket.
A nyílt konfrontáció egyre valószínűbbnek látszott. Dél-Utahban mormonok és velük szövetséges indiánok 120 nem-mormon telepest löttek halomra, közben Oregonban mormon kolóniákat támadtak meg. Young, akit hivatalosan továbbra se értesítettek arról, hogy leváltották kormányzói poziciójából, visszahívta a mormon misszionáriusokat a haza védelmére. Buchanan erősítést küldött az éhező haderő megsegítésére és az ekkor már lázadóknak tekintett mormonok megrendszabályozására.
A közvéleménynek ekkortájt kezdett elege lenni az elnöki politikából. A mormonok bátorsága jó benyomást tett a legtöbb amerikaira. A szövetségi hadsereg közel harmada menetelt a mormon territórium fele, ők azonban továbbra is elszántak maradtak. A háborút a sajtó a hadiszállítók háborújának hívta, utalva arra, hogy egyedül nekik volt hasznuk a konfliktusból. A mormon vezetés számára is világossá vált, hogy katonai úton képtelenek megvédeni magukat. Mindkét fél keresni kezdte a békés megoldást.
Buchanan kompromisszumos javaslattal egy mormonbarát nyugállományú katonatisztet, Thomas L. Kane-t küldte Utahba az akkori leggyorsabb útvonalon: Panamán és Kalifornián keresztül. A megbízott kiküldéséről ezúttal a hadseregnek felejtettek el szolni. Az amerikai sajtó ekkoriban már “Buchanan balfogásának” nevezte a katonai akciót.
Kane találkozott Younggal, majd Cumminggal, az elnök által kinevezett kormányzóval. A tárgyalások eredményeképp kompromisszum született: Young átadta hatalmat Cummingnak. A haderő, melynek Buchanan által megszabott feladata a bevonulás volt Salt Lake Citybe, szabad utat kapott és átmenetelt a városon, majd attól 70 km-re délre létrehozott egy helyőrséget.
A helyzetet egy újságíró kis túlzással a következőképpen elemezte a két szembenálló fél vezetésére utalva: senkit sem öltek meg, senkit sem sebesítettek meg, de mindenkiből bolondot csináltak.
2008. április 19., szombat
Utazások Charley-val
Yoda's travel
Originally uploaded by ribizlifozelek
Mostanában sok útleírást olvasok az Egyesült Államokról. Bevonulok a könyvtárba és lekapok pár könyvet a polcról, aztán a délutáni szieszta alkalmával Yodával elolvassuk őket. Ezekből a könyvekből viszonylag sokat lehet tanulni az országról és jókat is lehet szórakozni.
Legutóbb Steinbecket olvastam
Az Utazások Charleyval egy kellemes könyv. Steinbeck hatvanegynehány évesen, a hatvanas évek elején pár infarktus után elhatározta, hogy újra megnézi azt az országot, amiről ír. Fia szerint szívbetegsége miatt bármelyik pillanatban meghallhatott volna. Ennek ellenére lelkesen körbeautózott Rocinantén.
Rocinante nem egy ló, hanem egy lakóautó, amit az író utasításai szerint gyártottak le. Egy teherautóalvázra ültettek rá egy lakást, zuhannyal, konyhával, franciaággyal, mindennel. A gépezet tökéletes volt, attól eltekintve, hogy nem kamiongumikkal látták el, ezért féluton kidurrant a kerék: a tervezők nem gondoltak arra, hogy Steinbeck feltölti a víztartályokat és bepakol pár konzervet a buszba. Természetesen bekerült egy horgászkészség és pár sörétes meg golyós puska is, sose lehet tudni alapon.
Steinbeck vitte magával kutyáját. Vele együtt autóztak el a keleti partról a nyugatira, majd le délre. Az író, hacsak lehetett, elkerülte az autópályákat. Természetesen nem nomadizálta végig a sok-sok mérföldet. Néha megszállt egy-egy hotelben, jó vendéglőkben evett.
Sok minden változott az elmúlt ötven évben. Steinbeck szomorúan, többször is emlegette a települések határát elcsúfító rengeteg kidobott szemetet, főleg műanyag csomagolóanyagot.. Ilyent ma már alig látni, a falvak, városok környéke takaros, pedig ma még több az eldobható csomagolás, mint akkor volt. (Remélem, egyre kevesebb lesz belőlük.) Volt pár visszatérő megjegyzése, amiért nagyon irigyeltem: ő még betért egy-egy farmra friss zöldséget, gyümölcsöt, tojást és húst venni. Ma alig lehet ilyesmit találni.
Steinbeck lelkesen szemlélte az egyre elterjedtebb mobilházakat. Ezek igazából kamionnal fuvarozható 2-3 szobás hatalmas, minden konforttal felszerelt faházak. Nagyon olcsók, talán pont ezért azonban a szegénység szimbólumává váltak. Láttam pár ilyen épületet belülről, nagyon kellemesek, ha karban vannak tartva. Ha nem, borzalmasak. Ez persze szerintem minden lakóépületre igaz.
Steinbeck humora - ha volt neki - nem nagyon szűrődött át a könyvön. Ennek lehetettek nyelvi korlátai, bár, azok alapján, amit tőle olvastam, lehet, egyszerűen nem élt ezzel az írói eszközzel. Egy olyan történetet mesélt el, amin nagyon jót mosolyogtam. Kaliforniában meglátogatták a Redwood fenyőket, amik a világ legmagasabb fái. A fenyők több ezer évesek és akkorák, hogy a kutya nem tudta őket faként azonosítani. Steinbeck viszon úgy gondolta, ez az élmény nem maradhat ki állata életéből. Lemetszett egy kisebb ágat, beleszúrta a földbe, Charley pedig végre boldogan lepisilhette azt...
2008. április 8., kedd
Egészségügyi-reform tervezet
Somport
Originally uploaded by ribizlifozelek
Egészségügyi-reform tervezet
Megint eszembe jutott a szemészet. Az, hogy egy nővér ismeretlenül, kérés nélkül segített a liftben. Hogy személyesen foglalkoztak velem. Hogy pontosan, precízen működött minden.
Igazából megint eszembe jutott, mennyire átértelmezett kapitalizmus valósul(t) meg Magyarországon. Persze, ha létezhetett ázsia típusú feudalizmus, kelet-európai feudalizmus és angol feudalizmus, kapitalizmusból is több lehet. A klasszikus amerikai kapitalizmus, az ázsiai kapitalizmus és a k-európai kapitalizmus. Ez utóbbi megint egy öszvér (remélem, nem is szaporodik tovább): a kapitalizmus legrosszabb vonásait egyesíti a szocializmus örök(ökör)ségével.
“Reform” és “racionalizálás” alatt annyit értünk, hogy mindenkit ki kell rugni, akit lehet, +14%. Vagy 24. Esetleg 42.
A dolog valószínűleg tovább működik, csak célját veszíti el. Egy k-európai racionalizátor azonnal átalakítani a Moran Eye Centert is, ahol megvizsgálták a szememet. A Moran következőképpen működött: a mélygarázsban levő ingyenes parkolónál egy joviális, szakállas fickó köszönt. Neki annyi dolga volt, hogy megkérdezze, rendelésre jöttünk-e. A földszinten ült egy ember lenn a recepción, aki általános kérdésekben segített. (Pl “Dr. House a 10-en rendel.”) A szemészet két emeletén összesen hat szemész rendelt aznap. Minden emeleten volt két-két betegirányító ablak, itt nézték meg a biztosítási kártyát és intézték az adminisztratív papírmunkát (nyilatkozat aláírása, hogy beleegyezem a vizsgálatokba, a kórház nyilatkozata, hogy adataimat senkinek se adják ki, még rendőrségnek se és itt írtam alá azt is, hogy kifizetem a vizsgálatból azt, amit a biztosító nem térít). Innen továbbküldtek a rendelő részlegbe. Itt az összes dokira egy ablak jutott. Itt kaptam egy kitöltendő kérdőívet magamról (allergiák, betegségek, operációk), egy másikat meg az őseimről (kinek mi baja volt). A papírt a váróban töltöttem ki: az épületnek üvegfala volt, gyönyörű volt a kilátás. Elterpeszkedtem egy kényelmes fotelben, az ablakban kapott írótáblán és tollal kitöltöttem a papírt. Megnézegettem a 19. századi festményeket a falon, hallgattam a nyugtató zenét és rápillantottam a lapos monitorra. A lapos monitoron egy nyugtató természetfilm ment, egy fickó úszkált egy gigászi akváriumban.
Később jött egy újabb nővér, ő volt az én orvosom nővére, ő csak velem foglalkozott. Az egyszerű dolgokat a nővér (gyakorló orvos) csinálta, a doki maga csak a vizsgálat végén jelent meg, bemutatkozott, pár percet beszélgetett és leellenőrize, amit a másik csinált. Előttem receptet nem írt, nem adminisztrált.
Minden olajozottan működött. Mindenkinek megvolt a maga jól elhatárolt feladata. Csak adogattak kézről kézre.
A rendszert otthon a következőképpen szerveznék át:
A parkolót fizetőssé tennék és bérbe adnák egy kft-nek. A kft kirúgná a joviális szakállas fickót és felvenne a helyébe egy kopasz böszme állatot, akinek van őrzővédő végzettsége. A földszintre két betegirányítót tennének, de nekik kéne végezni az összes TB-adminisztrációt. Így leépíthetenék az emeleti 2x2 irányítót. A kórházi nyilatkozatokat és tájékoztatókat meg kell szüntetni. A vonatkozó információkat a váróban akasztanák ki az olajfestmények helyére. (A festményeket eladnák, kedvezményes áron az átszervezést lebonyolítókat támogató politikai pártok prominensei vásárolhatnák meg őket. A közvagyon elherdálása ilyen drága holmik nyilvános helyen történő bemutatása.) A maradék helyre zománcozott “Dohányozni TILOS” és “CSENDET kérünk” táblákat valamint a lábgombák veszélyeit taglaló plakátokat akasztanának. A plazmatévé maradna, de kenőcs- és tamponreklámok váltanák fel a hasznot nem termelő búvárt. A nyugtató zenét (Mozart) lecserélnék végtelenített nyugtató szintetizátoros zenére, a klasszikus CD-ket és CD-lejátszót értékesítenék. A befolyó összegből a nemi betegségeket bemutató óriásplakátokat helyeznének a lift egész falat beborító tükrei helyére.)
A kórtörténet és a család kórtörténetét szóban vennék fel. Mivel a papír drága, az orvosok nem jegyzetelhetnének. Így újabb 2x2 állást lehetne megszüntetni. A felszabaduló szobában helyeznék el a korszerű betegirányító rendszer számítógépét: minden beteg egy sorszámot kap a földszinten és amikor ez a szám felvillan egy külön monitoron (CRT), akkor kell a megfelelő vizsgálóba mennie. Mivel a rendszert egy bennfentes ember tervezné és üzemelné be, illetve a betegek folyton eltévednének a három vizsgálóban, inkább a nővérek szólítanák őket.
A vizsgálatokat az orvos végzi, ő írja a recepteket. A nővér fő feladata a receptek lepecsételése, illetve az adatok bevitele a számítógépes valamint a kartotékrendszerbe. Ily módon hét felesleges állást lehet megszüntetni. A várakozási idő valamelyest nő (öt-tíz percről három-négy órára, magánrendelő esetében kettő-háromra), ez, a megugró parkolási bevételek révén további nyereséget termelhet.
Nem is értem, ilyen humánerőforrás-pazarló módon ezek az amerikaiak hogy tarthatnak ott, ahol.
2008. március 9., vasárnap
Óraállítás
Goodsell
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az idő soha-soha meg nem áll,
az órák róják szüntelen az útjukat,...
Stirlitz - A tavasz tizenhét pillanata
Ma - március második vasárnapján, hajnali kettőkor - átállították az órát. Európában erre majd kicsit később, március utolsó vasárnapján hajnali egykor kerül sor. Kivéve Oroszországot. Ők ugyanezt kettőkor teszik meg.
Az abszolút anarchia Antarktisz, ahol télen mindig sötét van, nyáron mindig világos, az egyes kutatóállomások pedig anyaországuk idejéhez igazodnak.
Persze az Egyesült Államokban sem panaszkodhat - elvégre ez egy szabad ország és mindenki azt csinál, amit szabad. Az USA területén összesen kilenc időzóna létezik. Ezek közül a legtöbben átállítják az órát. Néhányban nem. Egyes városokban átállítják. Másokban nem. A hegyi (mountain) időzónába tartozó Arizona nem állitja át az órát, szerintük az idő úgy jó, ahogy van. A navajók azonban úgy gondolták, hogy ők inkább átállítják óráikat, ezért az arizonai területen lévő navajo rezervátumokban átállítják az órát. A helyzetet bonyolítja, hogy a navajo nemzet területe átnyúlik pár szomszédos államba is... Ennél is viccesebb Minneapolis és StPaul Minnesotában: az ikervárosokban a hatvanas évek végén óriási vita dúlt arról, hogy átálljanak-e a nyári időszámításra vagy sem. Minneapolisban azt mondták, ők a szövetségi normákhoz alkalmazkodva nem tekergetik az órát. St.Paulban viszont úgy érezték, nekik ez jó. A két, Budához és Pesthez hasonlóan szervesen összetartozó város között így hirtelen egy óra különbség keletkezett.
Természetesen ez nagyban is így van: az egyes államok különböző időpontban cserélik le az időt. Volt olyan év, hogy csak Iowa különböző pontjai 23 különböző pillanatban kezdték tekergetni a mutatókat. Természetesen van központi, szövetségi szabályozás, amit a tagállamok vagy elfogadnak, vagy nem, vagy alkalmazkodnak hozzá, vagy nem. Alaszkában például el akarják törölni az óraállítást, mert ott nyáron úgyis majdnem mindig világos van. (Alaszka nagy, igazából két időzónában kellene legyen.) Egy idahói szenátor azzal támogatta az óraátállítást, hogy ilyenkor az emberek többet járnak gyorsbüfébe és több sültkrumplit esznek. Mivel Idaho fő terméke a burgonya, ezzel támogatják a hazai mezőgazdaságot.
Valahogy azért működik ez az ország. A Nap meg csak kel és nyugszik.
2008. február 18., hétfő
Az Elnök napi vásár
Mount Rushmore
Originally uploaded by ribizlifozelek
Az elnök napja, a President’s Day egyike annak a sok fontos amerikai ünnepnek, amikről az angolt tanítók jó része nem tud - vagy, amit nem tanít soha. Pedig mennyivel érdekesebb az óra, ha arról beszélgetnek, hogy mit csinálnak távoli országokban népek. Vagy mit nem csinálnak.
(Megvédendő az angoltanárokat, valószínűleg Magyarországon kívül igencsak kevesen tudják, micsoda például október 23. Pedig az is egy fontos ünnep)
Az elnök napja nem általánosságban az összes elnök ünnepe. Eredetileg Washington születésnapját ünnepelték február 22-én. Idővel azonban a dolog kicsit nehézkessé vált: az ünnepnap néha hétvégére esett. Az ünnep hivatalos neve ma is Washington’s Birthday, de mindenki President’s Day-t mond. Vagy Presidents Day-t, ami még távolabb áll a dolog eredeti jelentésétől. Szótárak szerint a legelfogadottabb a Presidents’ Day kéne legyen, de mostanában ezt láttam a legkevesebbszer kiírva. (Talán azért hívják így, mert Lincoln február 12-én született és ez bekavart az embereknek.)
Természetesen minden állam picit mást ünnepel: Massachusettsben az ott született összes elnökről megemlékeznek - kivéve az idősebbik Busht.
A 60-as évek végén ezért az összes szövetségi ünnepet hétfőre tették. Jobban ment így az üzlet. A magánszektorban ráadásul ez ritkán szabadnap, inkább csak a bürokraták nem dolgoznak ilyenkor (de hát mikor dolgoznak ők?). A President’s day arról szól, hogy kedvezményesen lehet vásárolni autót, bútort vagy cipőt. Mindent.
Kevesen vannak, akik könnyes szemekkel megállnak bevásárlás közben és Washingtonra gondolnak. Ezért is más ez az ünnep, mint október 23 - akkor nem lehet kedvezményesen vásárolni.
2008. február 7., csütörtök
Drive thru
Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek
Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.
2008. február 6., szerda
Szuperkedd - szerdán
Mi utolsó lehelletünkig lestük, mi történik.
Azért se tudtuk meg éjfél előtt a végeredményt, mert volt, ahol esti fél tizenkettőkor zárták az urnákat. Máshol meg kora délután. Indonéziában meg az itteni - utahi - idő szerint korán. Indonéziában a külföldön élő demokraták szavaztak saját jelöltjeikre. (Barack fiatalon Indonéziában élt - tartolt.)
Mindkét párnak megvan a maga szavazási rendszere, csak a cél azonos: a tagság szavazatai alapján megpróbálni kiválasztani azt az embert, aki az elnökségért indul. Természetesen még ez sem ennyire egyértelmű: a szavazatok zömét a párt tagjai adják. Ők a zöm. A pártok prominensei (volt elnökök, alelnökök, szenátorok) még külön szavaznak. Az ő szavazataik értéke az össz szavazat kis hányadát jelenti (hogy mennyit és mekkora arányban, az pártonként változik). Nekem mindenesetre tetszik, hogy a párttagság szavazata a fontos és a pártvezetésnek sokkal kisebb a súlya a döntéskor. (Tudom, nálunk ez irreális ilyesmire gondolni is, mi lenne szegény Kiss Péterből?)
Meg kell jegyezni, a pártvezetés sem olyan, mint általában Európában: a pártok összeállnak választani, aztán mindenki szépen hazamegy. Nincs olyan, hogy a Nagyválasztmány Legfelsőbb Tanácsának Központi Bizottsága kimondja, az elnöki politika rossz. Mert nincs Központi Bizottság, nincs Legfelsőbb Tanács és nics Nagyválasztmány sem.
Eltérő a nagy pártok esetében a szavazatok számlálása is. A republikánusoknál - a “nagy” választáshoz hasonlóan - a győztes mindent visz, az adott államban összes később a jelölt személyére szavazó delegált az övé. A demokratáknál a rendszer szavazatarányos. A delegáltakat államonként a szavazatok arányában szerzik meg a jelöltek.
Utahban a republikánus oldalon nem szület nagy meglepetés: a mélyen vallásos mormon Romney nyert. (Még nem nyert, jelenleg az adatok 99% feldolgozottságánál a szavazatok 90%-a az övé, a második McCain pedig 5%-ot szerzett. Szóval, nem igazán valószínű, hogy fordulna a kocka...) Ez a nagy győzelem azonban csak 36 delegáltat hoz Romneynak - és értelemszerűen 0-át a többieknek. New York viszont 101 delegáltat ér McCainnek.
Megjegyzetm az index.hu egy régebbi, exit pol-on és részeredményeken alapuló részeredményt linkelt be Kaliforniához szerdán, magyar idő szerint 11.46-kor::
http://index.hu/politika/kulfold/uselect_no8/
E szerint Romney 40% és McCain 33%.
Viszont már tegnap este látszott, ez fordítva lesz. A jelenlegi állás szerint, 96%-os feldolgozottságnál McCain 42% és Romney 34%, Huckabee 12%.
Ha valaki tájékozódni akar, olvassa a CNN-t. Angolul nem tudók is könnyen megtalálhatják a megfelelő linket a számokat pedig minden nyelven lehet érteni.
Demokrata oldalon érdekesebb a helyzet Utahban. Az államban kevés afroamerikai él. Obama mégis 57%-ot szerzett, Hillary pedig 39%-ot.
Közben pedig kinn szakad a hó.
2008. február 5., kedd
A vak mesterlövész
Fort Douglas
Originally uploaded by ribizlifozelek
Minden este megnézzük Jay Leno műsorát a tévében. Hétfő esténként olvassa be a "headlines-t", a fura híreket, reklámokat. Egy idézett újságcikkből kiderült, hogy Minnesotában nem kapott fegyverviselési engedélyt egy vak. Mert vak.
Érdekelni kezdett az eset, rákerestünk. Kiderült, a fickó Minnesotában valóban nem kapott fegyverviselési engedélyt, de Észak-Dakotában és Utahban igen. A kölcsönösségi egyemzények révén a Carey McWilliams 30 államban legálisan hordhat fegyvert. Végül is szerintem ebben nincs semmi rossz: hány vak ember lőtt le véletlenül valakit is? Akár direkt?
A fickó érdekes egyéniség, elvegzett katonai túlélő tanfolyamot, végigment pár katonai akadálypályán és – hang alapján – egész jól lő célba. Carey begyűjtött pár diplomát is (MA kommunikáció szakon, elvégzett néhány főiskolai cuccot, minősített búvár és "A" minősítésű lövész is lett.) Talán meglepőbb, hogy kitüntetéssel végzett mindenféle tartalékosi kiképzést a légierőnél – persze nem pilótaként. (A rossz májam miatt hozzáteszem, vakrepülésben nem lenne ellenfele.) Írt pár mérsékelten érdekes könyvet is. Szóval, érdekes fickó. Általában nála vannak a fegyverei. Szerintem emberiség ellenes büntett lenne megtámadni, ha nála van a Kalasnyikovja és egy bevásárlóközpontban van...
Carey honlapja: http://careymcwilliams.com/
2008. január 6., vasárnap
Hilton
Bucharest
Originally uploaded by ribizlifozelek
Nem szeretjük a Hiltont. Drága és sznob hely. Elegáns és szép. Viszont általában nem szeretünk egy névért fizetni. A francia és belga libamáj is részben magyar – mondom rosszmájúan.
Kevésbé szépen csomagolva hasonló szolgáltatást más szálloda is ad. Persze, a Hiltonban pazar reggelit adnak egy vagyonért, illatos kávét lehet inni szép csészéből, egy kis apróért megőrzik a portán a csomagot, még egy kis apróért (15 dollár) adnak drótnélküli internetet egy napra, udvarias személyzet lesi minden sóhajunkat (21% kötelező borravaló hozzáadva a számlához). A parkolóba egy kedves, ezredesnek öltöztetett fiatalember viszi le a kocsit, illik neki is adni valami zizegő papírt, közben egy tábornok felírja a parkolási díjat a számlára. Emellett nyafognak a debit kártya miatt.
Egy közép- alsóközépkategóriájú szállodában, ahol nem egy katedrálisról koppintották a bejáratot és egy-két ember áll a bejáratnál nelkünk kell görnyedezni csomagjaink alatt, egyszerű kis vendéglőben lehet elfogyasztani az árba benne foglalt kontinentális reggelit. Igaz, nincs két fürdőszoba a szobához (30 m2) és a tévét se faragott, modern szekrényke rejti nemes vonalai mögött, viszont az ágybol ingyen lehet wifizni, van egy kis kávéfőző, pár teafilter. Jó, csak egyféle tusfürdő van és nincs szájvíz, de reggel az ajtó elött hever valami pletykalap. Az autóval én parkolok a szálló parkolójában és ugyanannyi felelősséget vállalnak érte, mint a másik helyen. Semmit.
Ja és az alsó-középkategóriás szálloda minimum harmadannyi. A takarítónővel pedig mindkét helyen lehet spanyolul beszélni.
2007. december 8., szombat
Mikulás
Cambridge
Originally uploaded by ribizlifozelek
Jött a Miklás. Télapó. Szent Miklós Mirából. Myrából. Messziről.
A sarki áruház német importból származó adventi naptárokat árult 1.50-ért. Ebben benne van annak a költsége, hogy azt az irdatlan papírtömeget áthozták Európából. A gyártás. A nyomda. A csokoládé. A haszon. Te jó ég!
Voltak csokimikulások is az üzletekben (svájci import?). A házakat már rég feldíszítették karácsonyi díszekkel, kevéssel Hálaadás után felszerelték a fenyőfákat.
Rénszarvasból talán kevesebb van, mint Minnesotában, de karácsonyfából több. Díszkivilágítából is. Legalább megvilágítja valami a sötét utcákat.
December 6-án meg akartam magunkat lepni 1-1 Mikulással, de keserűen csalódtam, már minden elfogyott – vagy eltették jövő karácsonyra.
A Mikulás-hangulat azért megvolt: kaptunk ajándékot, feltettük a díszkivilágítást.
Mit hozott a Télapó Anikónak?
40 darab dolgozatot.
2007. december 5., szerda
Egy kis ragu
Ragout
Originally uploaded by ribizlifozelek
A minap a USP-t kellett lesnem. A UPS lesése érdekes időtöltés. Ülök az ablaknál, dolgozom valamelyik számítógépen és félszemmel lesek kifele. Aztán, ha jön a UPS, akkor nyertem, meglestem.
Yoda nem szereti a UPS lesést. Ő ugyanis nem nagyon tud lesni - csak ha azt játszuk, valamit eldugunk és neki meg kell találni. Az ablakpárkány magasan van neki, fel kell emelni. Nehéz dolog egész nap úgy lesni a UPS-t, hogy az ember, miközben a számítógépen dolgozik, a kutyát tartja közben.
Miért kell lesni a UPS-t? A válasz egyszerű, a UPS egy csomagkihordó szolgálat, aki csomagot hord ki. Northfieldben a csomagot fogták letették a ház elé, aztán a 150 dolláros fényképezőgép ott állt öt napig az utcán és senki se vitte el. Pedig egyértelmű, senki se fog drága gyorspostával mosóport vagy Bush összegyűjtött filozófiai műveket rendelni.
Salt Lake City azért egy nagyváros, itt lelakatolva állt a bicaj a ház mögött és mégis elvitték. (Most a bicajok benn laknak.) A csomagküldő cég se fogja a csomagot a ház előtt hagyni. Viszont a házba a csomagküldő nem tud bejutni, ezért egy cetlit hagy a kapun, miszerint holnap visszajön. Ha holnap se tud bejutni, akkor hagy egy cetlit, hogy holnapután. Ezt még párszor eljátsza (összesen háromszor), aztán a csomagot át lehet venni személyesen a telephelyükön.
Lesni kell tehát őket. Mivel az egésznapos lesés fárasztó dolog, közben főzni is lehet, csak fél szemmel az ablakban kell lógni, fél kézzel kevergetni, fél kézzel meg tartani a kutyát. A dolog tehát annyira nem egyszerű. Pont ezért nem is akartam semmi újat kipróbálni. (Nekünk azt tanították általánosban, hogy a magyarban nincs kettős tagadás. Akkor az előző mondat mi?)
Korábban a ragu sikeres volt: fogtam hagymát, megpirítottam, ráöntöttem egy konzerv zöldborsót, egy konzerv olivabogyót, rávágtam egy csomó paradicsomot, elővettem a paradicsomkonzervet, amikor megláttam a UPS nagy barna teherautóját. Rohantam és még a kapuban elcsíptem az embert. Ideadta a csomagot, visszavonultam, bedobtam egy kis krumplit is az edénybe, meg két csirkemellett és hagytam pár percet rotyogni. Amikor összeérett, áttettem mindent egy jénaiba és 400 F-ra a sütőbe tettem. Ott elvolt két órát, az ízek összeállak és a zöldborsó elégett, mert elfelejtettem beletenni a paradicsomkonzervet és a két kanálka kecsöpöt. Így is ehető volt, de a paradicsomkonzervvel sokkal finomabb.
2007. november 11., vasárnap
Eső
Little Dell Reservoir
Originally uploaded by ribizlifozelek
Vasárnap reggel esni kezdett az eső. Meglepő volt: itt nem nagyon esik, Utah az USA második legszárazabb állama. Alkoholfogyasztást tekintve is. Bár én azt vártam volna, hogy itt alig fogy szesz, de nem. Kevesebb fogy, mint máshol, de fogy. Ellensúlyozni kell valamivel a száraz klímát. Biztos a bevándorlók isznak. Egy igazi mormon nem ihat szeszt. (Bár mivel ők is emberből vannak, valószínűleg nem isznak szeszt – otthon, inkább elmennek Las Vegasba.)
Esetleg Wendoverb. Wendoverból kettő van, mint régen Berlinből volt: Kelet Wendover és Nyugat Wendover. Az egyik Utahban van, a másik Nevadában. Közelebb van, mint Vegas, pár óra autóútra mindössze. Naponta több ingyenes busz viszi oda a kaszinózni, inni vágyókat.
Szóval, egész nap esett. Érezni lehetett az esőszagot. Kikapcsoltuk a párológatót és szinte éreztük, milyen boldogok a helybeliek: végre esik. Talán a félig-meddig üres tárolók is megtelnek előbb-utóbb.
A hegyekben persze havazott – lassan lehet síelni. Mi meg veszünk hóláncot. Biztos, ami biztos.
2007. november 8., csütörtök
Kutyapanzió nagykutyáknak
This program is so boring...
Originally uploaded by ribizlifozelek
Délután nézegettem, melyik nemzeti parkba engedik be a kutyát. Meglepődtem: beengedni mindegyikbe beengedik, csak az aszfaltos útról nem térhet le szegény pára. Viszont a nemzeti parkok ajánlottak kutyapanziókat, ahol ellehet az állat.
Nem akarjuk Yodát senkire se bízni, de azért megnéztem, milyenek is ezek a kutyapanziók. Gondoltam, az állatka kap egy kutyaólat, valamit enni, esetleg elviszik sételni. Csalódtam. A valóság egészen más.
Van ugyebár az alapdíj, csak nappal, éjjel nappal. Lehet kérni az állatnak luxus elhelyezést. Ami rendben is van. Aztán jött a sokk, amikor megláttam az árlista többi részét. Mert hát a kutya magányos és hiányzik neki a gazdája, ezért egy alkalmazott napontat tíz percet ölelgeti a kutyát, hogy pótolja a gazdi hiányzó jelenlétét (6 dollár). Persze a kedvencnek jár a finomság, a napi ellátás "a la carte" történik, szigorúan az egészséges, tudományos alapon összeállított étrend szerint (Yoda ott éhenhalna). Ez benne van az árban. A séta azonban nem: 8 dollárért a kutyát elviszik felfedezni. (11 pénzért 20 percre kiviszik még a vadonba is.) Mivel a felfedezés és séta közben bizonyára elfárad, begörcsölhetnek az izmai, extra 8 dollárért "fitness sessiont" lehet neki foglalni (elképzelem Yodát, amint aerobikozik).
Csapvizet tisztességes középosztálybeli ember nem iszik. Ez igaz a kutyára is. Palackozott ásványvizet lehet neki rendelni (5 dollár). Sajnos a prosi nem irta le, hogy ez Evian vagy Perrier. Ünnepnapokon persze nem lehet a hagyományos kutyaeledelt enni, extra 5 dollárért viszont ünnepi ebéd jár az állatnak, plusz 3 dollárért külön falatkákkal, még kettőért desszerttel. Még négy dollárért napoközben "fagyi szünetet" tartanak. Persze nem a kennel munkatársai, hanem a kutyák.
Mindebbe a kutya elfárad. (Én speciel rosszul vagyok.) Az állatnak aludnia kell. Három dollárért extra, 5 dollárért deluxe ágyon. Ez utóbbi magasan van, csak nem fog egy kutya a földön aludni. Különösen, ha estimesét olvasnak neki hat dollárért.
Aki nem hiszi, olvasson utána:
http://www.bestfriendspetcare.com/rate-sheets/WhRidge.pdf



