2008. február 7., csütörtök

Drive thru


Wells Fargo
Originally uploaded by ribizlifozelek

Még angolórán azt verték belém, hogy az át, keresztül az a through. Ez túl sok betű. A nyelv változik, itt általában nem szabályozzák a boltok feliratait: mindenki azt ír ki, amit akar. Ha egy amerikai vendéglős paprikacsárdának akarja hívni a vendéglőjét, szíve joga. Legfeljebb a kedves vevő nem érti meg és nem megy be. Egy nyelv különben is változik, minket is körberöhögnének, ha a feheruuaru rea meneh utu rea felől érdeklődnénk. (A hodu nem kell bele, rendes út is jó nekem.) A bőrfejűek talán meg is lincselnének az ilyen szövegelésért. Micsoda idegenszívű nyögdécselés ez!
Annak kapcsán jutott ez az eszembe, hogy elmentünk 25 centest váltani. A 25 centes Amerikában majdnem annyira nélkülözhetetlen, mint a jogosítvány. Azzal működnek a mosógépek. Mi meg kifogytunk belőle. Váltani lehet bármelyik kólaautomatából, csak be kell tenni az egydollárost és megnyomni az apró feliratú gombot. De már az egydollárosokból is kifogytunk.
A bankban szintén ingyen és bérmentve váltanak 25 centeseket, de oda vadállatokkal (Yoda) nem lehet bemenni. Ezért az autós bankba mentem. Itt mikrofonon – néha képernyőn – keresztül kell társalogni a bankárral. Az ablakhoz közeli állásba egy kinyíló fiókon át jut el a holmi, a távolabbiakba csőpostán.
Tökéletes rendszer. Természetesen van gyorsbüfében is lehet így rendelni és van drive thru templom is. Ez utóbbi az autósmozikhoz hasonlít, az emberek beparkolnak egy nagy placcra, velük szemben van az oltár, ott miséz a pap. Kis műanyag pohárkákban viszi körbe a ministránsfiú a misebort, amikor meg imádkozni kell, az emberek lelkesen indexelnek. A mise végeztével a pap elbúcsuzik a hívektől, Áldás békesség, mire ők válaszul villognak neki a reflektorral.

Nincsenek megjegyzések: