Kagyló kagylóval - Feketekagyló-receptek

Szeretjük a kagylót. Általában mindent szeretünk, ami a tengerekben (k)úszik, mászik, ázik. A piacon rengeteg kagylót vásároltunk. Az "egy adag"-nak titulált zsákot valószínűleg egy igazi, nyolcgyerekes ír családra méreteztek (plusz dédszülők és vendégek): kicsivel több, mint két kiló kagyló lehetett a hálóban.

A tengertől illatozó zacskó komoly feladatok elé állított. Ideiglenes "tábori" konyhánkban nem volt elég nagy edény a kagylóknak. Nem az egésznek, hanem a felének sem.

Elkészítettünk hát egy-egy alaplét és abban folyamatosan töltöttük fel kagylóval és természetesen folyamatosan ettük is.

Előtte azonban elő kellett készíteni a kagylót. A legtöbbször a szupermarketben árult mélyfagyasztott kagyló nem igényli ezt a kezelést. A friss fogással azonban óvatosabbak voltunk.

Kegyetlenül kidobtuk az összes kagylót, ami kinyilt vagy törött volt (6 szem). Aztán alaposan lemostuk a gyönyörűségeket, majd megborotváltuk őket (ha valaki érdekes angol szót akar tanulni: debeard), azaz leszedtük a kagyló kis szakállkáit. Fogalmam sincs, hogy ezek mik, egy biológiában jártasabb egyén biztos fel tudna világosítani, de abban sem vagyok biztos, hogy én ezt akarom-e tudni.

Érdekes, hogy a kagylóktól mindig mást akarunk. Főzés előtt azokat dobjuk ki, amik nyitva vannak és érintésre sem csukódnak be. Főzés után pedig azokat, amik be vannak csukva.

Az első kagylórecept francia. Rossznyelvek szerint ezt érezni a felhasznált fehérbor és fokhagyma mennyiségén. Az eredeti recept négy szem fokhagymáról regélt, mi megelégedtünk hárommal. A második recept spanyol. Ennek kisebb sikere volt, viszont sokkal látványosabban tálaltuk. Ennek ellenére ez is ízlett.




Gyerekjáték I - Feketekagyló paradicsomszószban

- 1 kg feketekagyló
- 1 nagy fej hagyma
- 3 szem fokhagyma
- 1 pohár fehérbor
- 1 paradicsomkonzerv
- 1 kanál pirospaprika
- oreganó, só, bors, 2 babérlevél, olivaolaj

A kagylót alaposan megmossuk és megborotváljuk.
A (fok)hagymát az olajon lassú tüzön húsz percig pároljuk. Beletesszük a paradicsomot. Megfűszerezzük. Azaz beletesszük az összes fűszert. Beleöntjük a bort. Felforraljuk, majd levesszük a lángot (áramot) és negyed óráig hagyjuk melegedni. Beletesszük a kagylót és öt percig úsztatjuk.

Fogyasztás előtt kegyetlenül kidobtuk azokat a kagylókat, amik NEM nyíltak ki.




Gyerekjáték II - Citromos kagyló (Mejillones al limón)

- 1 felkarikázott hagyma
- kakukkfű
- olivaolaj
- 1 gerezd fokhagyma
- 2 szál apróra vágott újhagyma
- 1 babérlevél
- negyed pohár fehérbor
- 1 kg kagyló
- két citrom leve
- só, bors

Az olajon - nagyjából két perc alatt - megfonnyasztottuk a hagymákat és az összes fűszert. Lassú tüzön tíz percet hagytuk főni. Ráöntöttük a bort és két percig hagytuk magas hőmérsékleten lefedetlenü felforrni. Beleszórtuk a citromlét és a kagylót. Három percig hagytuk a lében a kagylókat, majd megettük őket.

Feketekagyló

Mussels in wine
Originally uploaded by ribizlifozelek

A belgáknak általában szerencséjük volt uralkodóikkal. Egy csomószor nehéz helyzetben jól döntöttek. A merész királyi döntések miatt megmaradt Belgium államisága és a világ hozzájutott a sültkrumplihoz.

Voltak mai szemmel kevésbé pozitív utalkodóik is. Mai szemmel. A 21. században a gyarmatosítás elítélendő. A 19. században normális volt. A mai nézetek szerint II. Leopold az egyik legkegyetlenebb európai gyarmatosító rendszert hozta létre Belga Kongóban. A 19. században azt mondták, hogy a király európa leggazdagabb nemzetévé tette a belgákat.



A belgákat eleinte nem érdekelte a gyarmatosítás:

- Meleg van - mondták.

II. Leopold ezért magán-gyarmatosított. Belga Kongó királyi magánbirtok lett. A gyarmatból dőlt a pénz, a király a bevételekből megszórta Belgiumot mindenféle elegáns élülettel. A pénzből jutott az öregedő király fő szenvedélyére, alig serdülő lánykákra is. Jellemző, hogy akkor a lánykák még Londonból érkeztek és a Madame havi 500 fontot kapott, hogy folyamatos legyen az utánpótlás.



A gyarmatosításhoz további tőkére volt szükség. A király egy kiállítótermet épített a főváros melletti Tervurenben. (Az épület ma a világ egyik legjobb Afrika múzeuma.) A kastélyban bemutattak mindent, ami Belga Kongó. Szokásokat, népművészetet, nyersanyagokat, állatokat és növényeket.

Egy kisebb kongói falut át is telepítettek a kastély parkjába. Az afrikaiaknak népviseletben (fűszoknya) kellett fel alá evezniük a tavacskákon. Nádkunyhókban laktak és egy kis Afrikát varázsoltak a lombhullató erdőbe.

A varázslat tökéletlenül sikerült: meleget nem tudtak csinálni és a fűszoknyások egy része megfagyott az első télen.



A belgákat akkor ez még nem zavarta - békésen ették tovább a kagylót sültkrumplival:

- fél kiló kagyló
- két deci fehérbor
- petrezselyem
- só
- bors
- vaj, 3 kanál
- fokhagyma

Az apróra vágott fokhagymát belekeverjük a fehérborba. A kagylót a borban megfőzzük. 3-4 percig hagyjuk a bort forrni, majd kihalásszuk a kagylót. (Amelyik nem nyílt ki, kidobjuk, amelyik kinyilt, azt majd megesszük.)



A borba belekeverjük a petrezselymet, a vajat és a borst. Felforraljuk. Amikor megint forr, visszatesszük a kagylót. Addig hagyjuk benne, amíg ismét fel nem forr. Ekkor belga módra, sültkrumplival megesszük.

Belga kagyló - belga történet

Belgian Mussels
Originally uploaded by ribizlifozelek

Belgium szerencsés ország - talán mert a belgák tudták, mikor, hova álljanak. Még az EU parlamentje is ott van időnként.

Valahogy általában a belgák jól választottak. Akkor is jól választottak, amikor nemzeti ételeik sorába felvették a kagylós dolgokat (lásd lenn).

A sok jó döntéshez szerencse is kell, de nekik gyanusan sokszor volt szerencséjük. Szerintem ez a kis ország egy tökéletes példa arra, hogy a földrajzi helyzet, a vezetés neveltetése, döntéshozó politikusok kulturális háttere sem határozza meg feltétlenül előre egy ország sorsát.

Erre azt hiszem, az I. világháború egész jó példa.

Miután mi mindent megfontoltunk és meggondoltunk, a nyugati hadszintéren is megkezdődött a háború. A németek úgy gondolták, a semleges Belgiumon át tökéletesen hátba lehet támadni az angolokat és a franciákat. A belgák királya, Albert német származású volt. Felesége, Erzsébet királynő bajor születésű volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a belga vezetés engedni fog a német kérésnek.



Albert, a belgák királya meg is kapta a német ultimátumot. Az uralkodó elgondolkodott.
- Ha nem engedjük át a császár hadseregét és ellenkezünk a császárral, akkor hadszintér leszünk - mondta a német lobbi - A németek lerombolnak minket.
- Ha átengedjük a németeket, a franciák és az angolok rombolnak le minket - mondta a francia lobbi.
- Kis ország vagyunk, nem tehetünk semmit. A földrajzi helyzetünk miatt esélyünk sincs beleszólni a sorsunkba. Nincsen remény, nincsen remény - mondta a defetista lobbi.

A király tovább gondolkodott, majd - valószínűleg - hivatta a német követet:

- Belgium az egy ország és nem egy országút - mondta a követnek.



Albert riadóztatta a hadsereget. Természetesen a belga haderő nem tudta megállítani a németeket. De lelassította őket annyira, hogy az angoloknak és a franciáknak legyen idejük felkészülni a bekerítésre.

Eleinte úgy tünt, a német lobbinak igaza lesz. A belga hadsereget elsöpörte a túlerő, az évtizedek óta érlelt haditerv, visszavonulni az anwerpeni erődrendszerbe, kivitelezhetetlen volt. A belga haderő visszaszorult egy pár négyzetkilométeres területre és ott is maradt négy évig.

A király vezette a hadsereget. Fia a fronton szolgált. Felesége, a német születésű Erzsébet a frontkórházban dolgozott.

A németek négy év múlva elvesztették a háboút. Belgium hadszintér lett, az országot jórészt lerombolták - de az állam túlélte a világháborút. Léte nem került veszélybe és Belgium a győztesek között volt. (Hogy mi történt a vesztesekkel, közismert.)


Ez az egész történet nekem kagylókészítés közben jutott az eszembe.



- 1 kg feketekagyló
- 2 sárgarépa
- másfél pohár fehérbor
- fél fej hagyma
- 1 szem fokhagyma
- 1 gered (1/8ad) citrom
- 1 babérlevél
- vaj
- só



A vajon megpárolom a hagymát, a fokhagymát és a répát. Belöntöttem a bort, belehullajtottam a babért, a sót, a borst és a citromot. Felforraltam. Beleszórtam a kagyló felét.



Amikor kinyiltak, kiszedtük a kagylót és beleszórtuk a második adagot. Mire elfogyott az első adag, elkészült a második.

Nagyon finom volt. Mi is jól döntöttünk.