Googie

- Szép googie neon - olvastam pár éve és én úgy pislogtam, mint egy kupáncsapott ponty.

Gyerekkoromból kimaradt a googie stílus és valahogy olvasmányaimban sem került elő. Meg máshol sem.

- A googie olyan, mint a streamline modern - ezzel végre tudtam valamit kezdeni.

- De kicsit más - ezzel már nem.



Szakkönyvbújás, online keresés és googie googlizás után azt szűrtem le, hogy a googie stílus az építészetben az egy klasszikus, amerikai országúti cirkáló keresztezve egy ötvenes évekbeli sci-fi novellával, megspékelve Elvis-szel és megfűszerezve egy kis optimizmussal, beleoltva egy gyorsbüfébe. A googie ugyanis főleg a gyorsbüfék és kisvendéglők építészete volt, világos színekkel, kiugró csúcsokkal, kecses vasbetonoromzatokkal és sok-sok csillaggal.



A kortárs építészek és esztéták legszívesebben leharapták volna a csillagokat a googie épületekről. Szerintük ócska giccs volt az egész - aztán valamikor a kilencvenes években meggondolták magukat. Ekkorra már a googie épületek jó részének porladó emléke se maradt - a googie-t pedig felfedezték. A megmaradt büféket kipofozták és Las Vegas egy igazi vegasi mutatványba fogott: önmagát másolva új-googie neonokat helyeztek ki a Neonmúzeum közelébe.



- De szép ez a neo-googie neon - mondtam V-nek. V rámnézett és úgy pislogott, mint én pár éve.