Sziklarajztalálás

 

- Menjünk a tavacskákhoz! - az hosszútávú terv a Rock Bottom-tó meglátogatása volt a Skull Valley tólánc végén, de persze megint nem jutottunk el odáig.

A 19-ik századi telepesek szekérútjához viszont eljutottunk. Ez a szekérút - azaz keréknyom - is mutatja, hogy ez a látszólag igénytelen élőhely mennyire érzékeny.

Száz éve mentek itt a szekerek és még mindig látszanak a keréknyomok.

Meglepő módon egy emlékműve is áll itt a semmiben ennek az útvonalnak. (Azt hiszem, a Donner társaság is erre járt úton a végzetes tengerészlakoma fele.)

Az is látszik, hogy a "felelősségteljes" fegyvertartók (remélem most mindenkinek kileng az iróniadetektora), akik kijönnek a pusztába lövöldözni, célbalőnek az emlékműre. Lehet remélni, ha nem találják el az emlékművet, senki sincs mögötte a lővonalban. Az nem zavarna annyira, hogy visszapattan a golyó a vasoszlopról arra, aki így lövöldöz.

Itt kanyarodtunk fel egy kisebb sziklataréjra, ami kiemelkedett az egykori tófenékből.

És itt álttam meg egy valamit.

A valami egy pici sziklarajz volt a sziklákon.

Közelebb léptünk és valóban, valamikor koncentrikus köröket véstek gondos kezek itt a sziklába.

Ahol egy sziklarajz van, ott szokott lenni több is, úgyhogy elindultunk és megnéztük, van-e valami feljebb.

Hamarosan megtaláltuk a következő rajzot.

Egyszer nekem egy szakértő azt mondta, hogy az itt élő népek nagyon el voltak foglalva a túléléssek ahhoz, hogy csak szórakozzanak ezekkel a kopácsolásokkal.

Én ezt nem hiszem, amióta az emberiség létezik, a felesleges időtöltések kultúránk alapját képezik. Szerintem sziklába kopácsolni sokkal jobb, mint egy telefont bámulni.

Ahog közelebb hajoltam a következő körhöz, megláttam mellette valamit, ami először egy kitárt karú, sokujjú pasinak tünt, esetleg egy Leonardót megelőző Viturvius-tanulmánynak, de amikor közelebb hajoltam, láttam, hogy egész másról van szó.

Jobbra fenn egy nagyszarvú állat megy felfele, miközben egy pacából vonalak nyúlnak ki. Az is lehet, hogy nem pacákról van szó, hanem egy pacákról, aki fogja a szarvas állatot. Vagy egy térképről, hogy hol van a szarvas állat.

Vagy - ami tekintve hogy másnak látszanak a kopácsolások - két különböző időpontban odavésett dologról.

Vagy arról, hogyha felmész a hegyre, szarvas állatokat találsz. Vagy miközben felmész a hegyre, felszarvaz a feleséged.

Ki tudja?

Volt még egy rajz, ami úgy nézett ki, mint egy füles prémsapka, vagy az örült Golyostoll főnök portréja.

Ami érdekes, hogy hiába voltak itt a tavak, ha nem volt.

Talán mert nem szerették a halat?

Erről a kirándulásról készült egy rövid film, amit itt lehet megnézni.

Big Springs

- Tehén, tehén, tehén - lelkesedett a Rettenthetetlen Puppey, miközben a tehenek úgy bámultak ránk, mintha új kerti bejárat lennénk.

- Tehén, tehén, tehén - lelkesedett tovább Puppey, mire a tehenek sarkon fordultak (ha van nekik olyan) és gyorsan elhagyták a területet. Látszott, annyira meg vannak zavarodva, hogy legközelebb joghurtot fognak tejelni.

- Mindjárt ott vagyunk a tehenek hült helyén a Big Springs-nél.

A Big Springs hosszú ideje a nyugat fele utazók pihenőhelye. A karavánok, utazók itt megpihentek és vagy tovább haladtak a Nagy-Sós-tó partján Wendover fele vagy befordultak a Magányos Sziklánál Skull Valley-be Horseshoe Springs fele, hogy aztán Iosepa előtt keljenek át a hegyeken.

A Donner társaság is erre haladt el a tengerészlakoma fele a Hastings cutoff-nak nevezett útvonalon. 

A víz alig gőzölgött, a közeli Horseshoe források sokkal melegebbek voltak.

Ez a tó a tehenekkel és a közeli autópályával nem is csábított annyira fürdésre.

A tórendszer az autópálya másik oldalán folytatódik egy sós mocsárban. Ott van az egyik első navigációs nyíl is, amit láttunk.

A víz felszín fodrozódásából látszott, hogy itt fakad a forrás a tófenéken.

Itt se volt meleg a víz és mivel látszott a hegyeken, hogy jön a következő vihar, megfordultunk és visszabaktattunk az autóhoz.

Nem volt rossz, de nem is volt annyira jó.

Langyos volt. Mint a víz.

Horseshoe springs

Ahol a nyílegyenes út picit tekergőssé válik és elindul befele Skull Valley-be, túl a Magányos Sziklán, ott van Horseshoe Springs nem messze Iosepától és a meggyilkolt futógéptől vagy a navigációs nyíltól.

Szóval a Lone Rock-nál kell befordulni a völgybe és hamarosan ott a Lópatkó.

Ez a Lópatkó nem olyan híres és látványos, mint névrokona, a Colorado lópatkója, a Horseshoe Bend Arizonában.

A kristálytiszta vizen pár rönkből álló híd vezet át. Igazi akrobatahíd ez, a rönkök görögnek össze-vissza és néha behajlanak a patakba.

A patak néhol kiszélesedik és néha összeszűkül.

A harminckét fogban nem nagyon lehetett érezni, hogy termálvizet látunk: a víz pár fokkal hidegebb volt a levegőnél.

Ez egy nagyon fontos dolgot jelentett.

Ide és a közeli Big Springhez egyszer vissza fogunk jönni télen megmártózni.