Urbanisztika az őslakosoknak - Life on State

A State Street nemcsak Salt Lake City egyik leghosszabb utcája, hanem a legrondább is.

Ez ellen szeretének a State Street melletti városok tenni valamit. Egyszerűen túl sok értékes terület van a State Street mentén és szeretnék ezeket még értékesebbé tenni.



Ezért is szerveződött a Life on State nevű wörksop, ahol az őslakosok is elmondhatták véleményüket. Az egész egy óriási játék volt, ahol enni is lehetett.



Meg térképekre firkálni, matricákat ragasztani, jeleket kivágni és beragasztózni.
Olyan volt, mint egy általános iskolai kézségfejlesztő óra.



Egy kézségfejlesztő óra, amit összekevertek egy sci-fi-vel. A plafonból leereszkedett a vetítő és vetített. (Ellentétben általános iskolai emlékeimmel, a technika itt működött.)



Megtudtuk, ha tervek igazak, akkor szupermenek leszünk mind, mert át fogunk látni a fák lombkoronáján.



Szavaztunk is. Mindenki kapott egy kézi készüléket, amin szavazhatott a kivetített kérdésről. Csak a megfelelő gombot kellett megnyomni.



Mindent tudni akartak. Azt is, hogy milyen állatok szeretnénk lenni.



Szóval, jó volt, jól szórakoztunk. Az utcánk három fővel képviseltette magát és mindannyian nagyon élveztük a ragasztgatást. Remélem, haszna is lesz és majd megépítik a villamosmegállót, amit kértünk, meg a lámpákat, a parkot, a zebrát, a fasort. Én szerettem volna egy toronyórát is, lehetőleg lánccal, de erről lebeszéltek.

A State Street

 

A State Street a világ egyik leghosszabb egyenes utcája. Az utca nagyjából 26 kilométer hosszú és nyílegyenes. Az utca leereszkedik a utahi parlamenttől, a Saskapunál vízszintessé válik és vezet bele a semmibe. 

 Az utca első két szakasza elegáns: a parlement lejtői Rózsadomb jellegűek, majd az utca áthalad a belvároson, aztán lassan átalakul autókereskedések, zálogházak, mexikói étkezdék, régi motelek egyvelegévé.

 

Több helyen még a régi, 19. századi boltok között vezet az utca. Valamikor ez volt a város széle, a fő észak-déli országút itt érkezett be Salt Lake Citybe. Ma ezt a szerepet az I-15 tölti be. A régi kereskedések vagy tönkrementek, vagy még jobban lecsúsztak. Az egykori - esetleg ma is működő - motelek, szervízek, boltok cégtáblái ma is megvannak. Ezeket mentünk el megnézni.

 

 A State Street e szakasza egy időutazás. A cégérek jó része már a hetvenes években is öreg volt - és még ma is büszkén csalogatja a tekézni vágyókat.

   

 

A State Street-en nem jó sétálni: nem sétatér. A hispán mozgóárusok gyanús ételeket kínálnak. Ki venne ép ésszel egy utcai standon Salt Lake Cityben tengeri herkentyűt? Komoly esély van arra, cucc a pár millió évvel ezelőtt itt hullámzó tengerből való - hacsak nem régebbi. A mozgóárusokra jellemző, hogy amikor tizenegy fele autóztunk végig dél fele a State Street-en, akkor csomagoltak ki. Húsz perc múlva jöttünk vissza és már nem voltak ott. Lehet, valaki vett pár kagylót, ők meg leléptek, mielőtt az ételmérgezésben haldokló vevő rájuk küldi a rendőrséget.

 

 Senki sem sétál itt - azaz aki sétál, azt jobbnak tűnik kikerülni. Valószínűleg a félretaposott papucsban, pompomsapkában, pizsamafelsőben flangáló Piszkos Fred kinézetű egyén kevésbé veszélyes, mint Mr. Piszkos, de jobb tartani a távolságot. Már az orridegek védelme miatt is. Akinek dolga van a State-en, autóval jön. Megáll ott, ahol dolga van, elintézi a tennivalóit, aztán továbbmegy. Mi legtöbbször az állatorvos meglátogatása után járunk erre és néha eszünk itt egy fogyókúrás reggelit.

 

 Mi is autóból, amerika módra néztük meg az utcát. Ha láttunk valami szép régi cégért, megálltunk, fotóztunk - a boltokból kijött a gyanakvó tulaj, megnézni, mit csinálnak itt ezek a fura alakok. Mi meg gyorsan továbbálltunk. Azaz gurultunk.