Hajnalban a Flórián téren

Hat harminc nem kifejezetten hajnal. Sôt, a nap is a hasamra sütött. Meg a tarkómra.

Ahhoz képest viszont, hogy hét húszra jöttem, korán volt. (Negyedórával késôbb indulva lehet, elkések, a többiek beszorultak valami újabb dugóba.)

Az aluljáróban láttam meg a sírkövet. Még a pre-digitális világban jártam itt, akkor az aluljáró enyhén koszos volt és sötét. Most tisztaság fogadott. 

Meg a régi sírkövek. 

A római nekropolisz beköltözött a halott római városba. 

Az egykor a falon túl álló síremlékek a falakon belü hirdették állítójuk és a császár(ok) dicsôségét. Az egyik római sírkô alatt sárgaréz emléktáblát találtam, ami egy itt meghalt fiatalember emlékét idézte. 

Az egykor impozáns fal "védte" az aluljárót, most talán a hajléktalanok támadását próbálta elhárítani. 

A kapu körül csövik tanyáztak és egy korai turista hátát egy oszlopnak vetve jegyzetelt és rajzolt. 

A forgalom zaja egyenletes zúgássá szelidült. 

A kváderkövekbôl épült fal tökéletesen kirajzolta a városkapu, a fal és a bástyák helyét. 

Az aluljáró másik ága a középkori Óbuda emlékeit mutatta be, majd hirtelen kiléptem a fényre és ott ragyogott Szent Flórián a napfényben. 

Egyfelôl tetszettek a romok. Érezni lehetett, hogy valamikor ez egy római város volt (és érezni lehetett, hogy többen nem jutottak el az elsô vécéig), hogy a múlt tényleg az aluljáróban figyel. Másfelöl a romok nem tartoztak a városhoz. Itt voltak egy nagy, kihasználatlan tér közepén elvágva minden környezettôl. Nem egy felirat se mondta el, mi, miért, hol, hogyat, mit vagy hogy ki és minek. 

Persze, a fantáziának is kell egy kis teret hagyni, na de ennyit!

Elkertelni

- Mert a telek hátsó részét, amikor I még élt, elkertelte.

Pislogtunk.

Az "elkertelni" szó valahogy kimaradt életünkből.

- Az ősök - magyarázta a szomszédasszony, aki valamivel idősebbnek nézett ki Matuzsálemnél - kötöttek valami egyeszséget és I akkor a kert végét elkertelte.

Ez vagy negyven éve történhetett, de még mindig nem értettük, miről van szó. Az agyunk azonban járt.

- Elkertelte?

- Persze, oda tette a keritést, ahova nem való, elvett a telkünkből egy darabot.

Ekkor már értettem. Elkertelni annyit tesz, hogy a keritést szándékosan rossz helyen vezetni területnyereség szándékával. Lehet, népi etimológia, de akkor a kertelni, mint mellébeszélni is innen jön.

Ami pedig I-t és az akkori szomszédját illeti, negyven éve arrébb tettek egy keritést (elkerteltek valamit), most meg ülnek egy felhő szélén, lóbálják a lábukat és röhögnek rajtunk.

Szerintem I-t miniszterelnökké kellett volna választani, kicsit elkertelte volna az országhatárt és csak ma venné észre valami szemfüles tisztviselő, hogy Kolozsvár a határ innenső oldalára került...

A régi téglarajzok

Az ELTE Múzeum köruti épülete előtt sétáltunk Yodával.

Tavaly már feltünt, most végre nyugodtan megnéztem: valóban eltünt egy csomó téglarajz az egyetem sarkáról.

A 19. század végén az itteni lóvasútvégállomáson unatkozó váltóőrök karcoltak Szentkoronát, önarcképet, évszámot, kardot a téglákba.

Az ELTE-tömb renoválásakor lecsiszolták a téglákat és a legtöbb rajz alaposan megkopott.

Kár értük: szerintem plexilap alatt megőrizni kellene ezeket. Úgysincs már belőlük sok. A legtöbb téglaépületről már lekoptak, lecsiszolták őket.

Ifjúsági katonai tábor

Ifjúsági katonai tábor - olvastam.

Hát... ehhez én túl pacifista vagyok, de ha valakinek ez kell a boldogságához, legyen.

Rejtélyek

Ribizlifozelek annyira ért a kozmetikához, mint egyszeri politikus a gazdasághoz, úgyhogy elhűlve olvasta a fenti táblát.

- Arcvasalás - ez úgy hangzik, mint egy speciális kihallgatási módszer, amivel az inkvizició a különlegesen makacs eretnekekkel hitvitázott.

- Műköröm gél lakkozás (oldható) - még jó, hogy oldható...

- Kavitációs zsírbontás alakformáló testkezelések - akármi legyen is ez, rosszul hangzik.

- Tű nélküli mezoterápia - ha tű nélküli, akkor csak jó lehet...

- 3D és 4D műszempilla (természetesen ombre). Mert három dimenzióban már nem fér el a műszempilla és négy kell hozzá?

Rejtélyes dolgok ezek...

Parkolás Budakeszin

Ribizlifozelek nem épp elegánsan valahogy bekanyarodott a parkolóba Budakeszi közepén. Aztán leesett az álla és beleakadt a pedálokba.

"Fizető parkoló" - látta meg Ribizli a táblát.

- Budakeszin - szólt Ribizli meglepődve Yodának. De ha fizetni kell, akkor fizetni kell.



Kiszálltunk és kerestük az automatát, hogy eleget tegyünk elsőszámú állampolgári kötelességünknek és fizessünk.

Nem találtunk automatát.

- Elnézést, hol lehet itt fizetni? - kérdeztem egy autójában ülő fickót.

- Sosefizettemparkolásértésnemisfogok - morogta nagyjából olyan hangsúllyal, mintha épp a frontra ment volna pirézeket ölni.

Továbbléptünk.

- Elnézést, merre van a parkolóautomata?

- Nem tudom, nem vagyok idevalósi - szállt be autójába a jólöltözött középkorú férfi.

- Bocsánat, fizeti szeretnék a parkolásért - szólítottam meg két helybelinek látszó egyént.

- Hát, azt nem tudjuk, hogy kell.

Kezdtem kétségbeesni. Költeni akarom a pénzem és nem hagyják.



- Nem tudja véletlenül, hogy lehet itt parkolni? - kérdeztem egy hölgyet. És igen, sikerült!

- Menjen a városházára, ott lehet fizetni.

- Köszönöm!

Nem értettem a dolgot, de mentünk Yodával.

- Miért pont az önkormányzatnál? - kérdeztem a Mestert.

- Önkormányzatot rég jelöltem - mondta a bölcsen Yoda.

- Pont ettől félek én - mondtam és felkaptam az ebet és beléptem az önkormányzathoz.



Amint beléptem, egy pultot láttam "Szociális ügyek" felirattal.

Yodával a kezemben közelebb léptem.

- Jónapot kívánok, parkolni szeretnék - mondtam.

- Tizenhármas ajtó.

- Köszönöm.

Egy normál irodába léptem be, ketten ültek egy nagy pult mögött a félhomályban.

- Jónapot kívánok, parkolójegyet szeretnék.

- Száz forint lesz.

Nem értettem semmit, de hagytam magam sodorni az árram, amíg meg nem láttam a papírórát, amit elém tettek.

- Izé, ez mi? - kérdeztem miközben Yoda megszagolta az órát.

- Parkolóóra. Két órát ingyen lehet parkolni. Ezt kiteszik az ablakba beállítva a lejárati időt.

Azaz Budakeszin nem szeretik a belvárost P plusz R parkolónak használókat. Ügyes. (Mondjuk PR parkolókat ettől még kellene építeni a kékbuszok végállomásain, de ez más kérdés.)

- Köszönöm!

Büszkén kitettük az óránkat az autóba és elindultunk sétálni és kiélvezni a belvárosi ingyenes wifit.

Vakvezetô

Errôl a vakvezetô csíkról a klasszikus és nagyon bugyuta vicc jut az eszembe:

A vak kezébe fog egy reszelôt. Tapogatja, tapogatja, majd felhúzza szemöldökét:

- Ki írta ezt a hülyeséget?