Don Francisco Cuervo y Valdés nagy gondban volt. Nem volt harminc embere. Egy város alapításához pedig harminc emberre volt szükség. Mexikó alkirálya, Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera megmondta, harmincnál kevesebb lélek nem alapíthat várost. Az indiánok nem számítank. Lelkük ugyan van - ezt már eldöntötték -, de a városalapítók közé nem lehet beszámítani őket.
Don Francisco Cuervo y Valdés pedig várost akart alapítani. De hát nem volt meg a harminc embere hozzá. Kereshetett volna még néhányat, de a spanyol telepesek többsége inkább aranyat, ezüstöt keresett, a régi településeken is volt hely, nem nagyon akadt olyan ember, aki letelepedett volna az ismeretlenben.
Don Francisco Cuervo y Valdés nem volt elveszett ember - tudta, kell legyen más megoldás is. Gondolkodott egy keveset, még egyszer megszámolta az embereit, hátha született közben egy két gyerek, de a harminc fő csak nem volt meg.
Don Francisco Cuervo y Valdés ekkor merész dolgot talált ki. Elment az alkirályhoz, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrerához, aki Alburquerque hercege volt.
Alburquerque egy porfészek közel a spanyol-portugál határhoz, az extremadurai sivatag szélén, nagy tölgyesek közepén. Alburquerque ezekről a tölgyerdőkről kapta a nevét, a város cimerében is akkora tölgy van, hogy szinte lelóg a pajzsról. Érdekesek azok a tölgyerdők, egymástóljó pár méter távolságra ágasbogas tölgyek nőnek ki a sziklás talajból. Az ember rájuk néz, és utazni támad kedve. Így voltak ezzel az albuquerquiek is - jelentős részük amint tudott, lelépett aranyat keresni Amerikába.
Az ötezres városka ma is a tölgyből él: itt van a spanyol dugógyártás központja. A tölgy kérgéből dugót csinálnak, a dugókat meg borospalackokba nyomják. A tölgyek makkot is teremnek, ezt a makkot spéci spanyol disznók eszik meg. A spéci spanyol disznóból aztán spéci spanyol pata negra sonka lesz. Időnként túl kevés a makk és sok a disznó, ezért magyar mangalicákkal helyettesítik a spanyol disznókat.
Akkoriban a spanyol alkirály, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera tehát Alburquerque hercege volt.
- Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque dicső hercege - mondta Francisco Cuervo y Valdés -, várost szeretnék alapítani.
- Alapíts! - válaszolta Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege, aki nem volt egy kukacos ember.
- A várost Alburquerque-nek fogom hívni - dobta be a csalit Francisco Cuervo y Valdés.
- Jó ötlet! - mosolyodott el az alkirály, Alburquerque hercege.
- Egy baj van... Nincs harminc emberem - vallotta be Francisco Cuervo y Valdés.
- Alburquerquenek neveznéd a városodat, Don Francisco Cuervo y Valdés? - kacsintott Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege .
- Igen, Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera.
- Akkor alapíts várost annyi emberrel, amennyi van. De tényleg hívd Alburquerquenek!
Így is történt.
Francisco Cuervo y Valdés az új települést Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege után Alburquerquenek nevezte el.
1706-ban Francisco Cuervo y Valdés megalapította Alburquerquét. Az új település szerkezete a többi spanyol gyarmati városéhoz volt hasonló. A város központját az adminisztratív és kereskedelmi célú épületek határolta tér, a Plaza jelentette. A Plazát - helyi nevén a Placitát - girbe-gurba utcák labirintusa vette körül.
1848-ban Alburquerque az Egyesült Államokhoz került.
- Ki alapította ezt a várost? - kérdezte az első amerikai seriff.
- Francisco Cuervo y Valdés - felelték a helybeliek.
- Kiről nevezték el?
- A várost Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabreráról, Alburquerque hercegéről nevezték el.
- Hány emberről? - nézett nagyot az amerikai.
- Egyről. Don Francisco IV Fernández de la Cueva y Enríquez de Cabrera, Alburquerque hercege egy személy. Ez a neve.
- A dolgok mostantól egyszerűbbek lesznek, engem Milt Yarberry-nek hívnak.
Idővel a dolgok még egyszerűbbek lettek, Alburquerque nevéből kimaradt az első pörgő r hang. Rossznyelvek szerint a hosszú név nem fért ki a vasút szabvány méretű táblájára, így egy kényelmetlen, angolul nehezen kiejthető hangot kihagytak belőle.
Albuquerque óvárosa, a Plaza és környéke ma is olyan, mint háromszáz éve - csak a fák nőttek meg és az adminisztráció kültözött el a modern városközpontba. A vegyesboltok helyét pedig régiségkereskedések és népművészeti boltok vették át.
- Ez olyan, mint Szentendre! - tátottuk el a szánkat a paprikafüzéres házak és cserepeket áruló boltok,
tömött teraszok láttán.
.
Az óváros tényleg olyan mint Szentedre, csak jóval drágább - viszont van ingyenes nyilvános WC, ami tiszta is. Igaz, ki van írva a bejárathoz, hogy csak rendeltetésszerűen lehet használni, mert elvisz a rendőr, de ezt senki sem ellenőrzi. Nincs vécésnéni, csak tiszta, ingyenes és nyilvános vécé.
A spanyol bürokratikus hagyományok azonban tovább élnek. Az óvárost modern múzeumok és hatalmas parkolók veszik körül. A parkolók egy része magántulajdonban van. A magánparkolókban van egy becsületkassza (aki nem becsületes, annak elvontatják az autóját). Más magánparkolókban egy bódéban ül egy fickó, aki a behajtóknak ad egy cetlit, amin rajta van, mikor hajtottak be. Amikor kimennek, a fickó megnézi a cetlit és megmondja, mennyi az annyi. Olyan is van, hogy a parkolóban egyész napot kell kifizetni (öt dollár). Aztán annyit áll ott a vendég, amennyit akar.
Az önkormányzati parkoló nem ilyen. Ott egy modern masina van, ahol lehet papírpénzzel, érmékkel és kártyával fizetni. A parkolóhoz négy masina tartozik. Egy északon van, egy délen, egy keleten és egy nyugaton. Mindegyiknél nagy sor állt. Megfigyeltük, az emberek szabályos körmenetben haladtak egyik automatától a másikig.
Mentek, bedugták a pénzt, a gép kiköpte a pénzt és kiírta, menjenek a másik automatához. Az emberek elmentek a másik automatához, bedugták a pénzt, az automata kiköpte a pénzt és kiírta menjenek a másik automatához. (Szentendrén az önkormányzati parkolóban pár éve volt egy alkalmazott, aki az autósoktól elvette a pénzt és bedobta az automatába.)
Az albuquerquei rendszer nem volt tökéletes: ez úgy kellene működjön, hogy az automata elveszi a pénzt, nem ad jegyet, aztán az önkormányzat megbünteti az autósokat.
De nem, itt az automata mindig továbbküldött minket a következő automatához. Az Egyesült Államok északabbi vidékéről érkezettek csodálkozva szambesültek a hispán örökséggel.
Öt perc sikertelen próbálkozás után a feleség intett a férjének, ő jön. Ő is próbálkozott öt percet, majd előzékenyen intett nekünk, mi jövünk. Jobb, mint Las Vegas.
- Ti be meritek dugni a hitelkártyát a gépbe? - kérdeztük tőlük.
- NEM!
Szerencsére lehetett fémpénzzel is fizetni - előástam az aprópénzes dobozt a csomagtartóból és elkezdtem tízcenteseket dobálni a gépbe. Tizenöt darabot hajigáltam be, mire elfáradt a kezem. Kaptunk parkolójegyet. A többi turista elismerő pillantásaitól kisérve elindultunk az óvárosba. Ők még maradtak és próbálkoztak tovább. Nekik nem volt több kiló fémpénzük.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.