2009. március 1., vasárnap

KEDS cipők



A KED cipőket 1916-ban találták ki. A cég alapítói arra gondoltak, csinálnak egy elegáns, gumitalpú cipőt és adnak neki egy jó nevet. Ők arra gondoltak, hogy a PEDS név tökéletes lenne egy cipőnek, elvégre benne van a latin láb szó. Kiderült viszont, hogy a PEDS név már foglalt.
- Akkor legyen KEDS! - mondták. És az lett.

Ez volt az első nagy tömegben gyártott gumitalpú cipő. Valószínűleg e cipők kapcsán született a sneakers szó is.

A cipők azóta is népszerűek, főleg a nők körében. Engem ezek a cipők az átkosban gyártott cseh tornacipőkre emlékeztetnek - persze valószínűleg ez fordítva lehetett.

Az ötvenes években egy nagyon szimpatikus hölgy viselt ilyen cipőket. (Valószínűleg azokon nem volt Gaudí-mozaik díszítés, mert az mi találtuk ki rá.) Emma Gatewood egyszerű farmer volt, felnevelt tizenegy gyereket és huszonhárom unokát, aztán elege lett a farmból, gyerekekből és pelenkákból és 1955-ben, 67 évesen úgy döntött, ideje valami mást is csinálni.

Vett egy pár keds cipőt és végigjárta az amerikai kéktúrát, az Appalachian Trailt. A gyalogút mindegy 3500 km-en át kígyózik a hegységet követve Georgiából fel Mainebe. Emma "Nagyanyó", ahogy a többi kiránduló nevezte, egyedül gyalogolta le ezt a távot. A legtöbben részletekben járják végig az Appalachiant. Emma azonban egyhuzamban járta végig ezt az utat, majd végigjárta a 3200 km-es Oregon trailt is. Ezen átlagosan napi 32 kilométert ment. Mivel tetszett neki a gyalogtúrázás, hetvenkétévesen is végiggyalogolta az Appalache-hegységet. Aztán hetvenöt évesen is, de ekkor már hosszabb pihenőkkel.

Ő volt az első ember, aki háromszor végigjárta ezt az utat és talán máig a legidősebb.

A hölgy azonban még valamiben úttörő volt. A természetjárásnak létezik az úgynevetett ultralight backpacking módja. Ilyenkor a távtúrázó a minimális, nagyon könnyű felszerelést viszi magával. A legelszántabbak fogkeféjűk nyelét is legvágják, hogy csökkentsék a magukkal vitt súlyt. Egy hagyományos túrázó 15-20 kilós csomaggal járja végig az Appalachian Trailt, szemben a könnyűfelszerelésűvel, aki tíz kilónál kisebb csomagot cipel.
Emmánál nem volt más, mint minimális élelem, a keds cipő, egy katonai takaró és egy sátorként használt zuhanyfüggöny. Mindezt egy házilag készített hátizsákba csomagolta.

Egy riporter megkérdezte Emmát, hogy tetszett neki a túra, mire ő megjegyezte, hogy valamiért az ösvény mindig a lehető legmagasabb hegyre mászik fel.