A cipő

Shoes on wire
Originally uploaded by ribizlifozelek

Szeretjük a kényelmes, sportos cipőket.
Tartósak, jó bennük menni. Ha Yodával megyünk a hegyekbe, majdnem mindig bakancsot húzunk, de a többi cipő nagy része is sportos, erősen recés talppal.

A recés talp nagyon jó. Könnyen lehet benne hegyet mászni. Megtapad a sziklákon. Kevésbé csúszik a sárban. Télen a városban is gyakran van hó, jég. Ott is talál kapaszkodót magának.

Szóval, ideális.

Kivéve, amikor egy emberes méretű, enyhén hasmenéses kutyaszarba lép vele az ember.

Olyankor azt nagyon nehéz kitakarítani belőle.

Én csak tudom.

KEDS cipők

Gaudi shoes

A KED cipőket 1916-ban találták ki. A cég alapítói arra gondoltak, csinálnak egy elegáns, gumitalpú cipőt és adnak neki egy jó nevet. Ők arra gondoltak, hogy a PEDS név tökéletes lenne egy cipőnek, elvégre benne van a latin láb szó. Kiderült viszont, hogy a PEDS név már foglalt.
- Akkor legyen KEDS! - mondták. És az lett.

Ez volt az első nagy tömegben gyártott gumitalpú cipő. Valószínűleg e cipők kapcsán született a sneakers szó is.

A cipők azóta is népszerűek, főleg a nők körében. Engem ezek a cipők az átkosban gyártott cseh tornacipőkre emlékeztetnek - persze valószínűleg ez fordítva lehetett.

Az ötvenes években egy nagyon szimpatikus hölgy viselt ilyen cipőket. (Valószínűleg azokon nem volt Gaudí-mozaik díszítés, mert az mi találtuk ki rá.) Emma Gatewood egyszerű farmer volt, felnevelt tizenegy gyereket és huszonhárom unokát, aztán elege lett a farmból, gyerekekből és pelenkákból és 1955-ben, 67 évesen úgy döntött, ideje valami mást is csinálni.

Vett egy pár keds cipőt és végigjárta az amerikai kéktúrát, az Appalachian Trailt. A gyalogút mindegy 3500 km-en át kígyózik a hegységet követve Georgiából fel Mainebe. Emma "Nagyanyó", ahogy a többi kiránduló nevezte, egyedül gyalogolta le ezt a távot. A legtöbben részletekben járják végig az Appalachiant. Emma azonban egyhuzamban járta végig ezt az utat, majd végigjárta a 3200 km-es Oregon trailt is. Ezen átlagosan napi 32 kilométert ment. Mivel tetszett neki a gyalogtúrázás, hetvenkétévesen is végiggyalogolta az Appalache-hegységet. Aztán hetvenöt évesen is, de ekkor már hosszabb pihenőkkel.

Ő volt az első ember, aki háromszor végigjárta ezt az utat és talán máig a legidősebb.

A hölgy azonban még valamiben úttörő volt. A természetjárásnak létezik az úgynevetett ultralight backpacking módja. Ilyenkor a távtúrázó a minimális, nagyon könnyű felszerelést viszi magával. A legelszántabbak fogkeféjűk nyelét is legvágják, hogy csökkentsék a magukkal vitt súlyt. Egy hagyományos túrázó 15-20 kilós csomaggal járja végig az Appalachian Trailt, szemben a könnyűfelszerelésűvel, aki tíz kilónál kisebb csomagot cipel.
Emmánál nem volt más, mint minimális élelem, a keds cipő, egy katonai takaró és egy sátorként használt zuhanyfüggöny. Mindezt egy házilag készített hátizsákba csomagolta.

Egy riporter megkérdezte Emmát, hogy tetszett neki a túra, mire ő megjegyezte, hogy valamiért az ösvény mindig a lehető legmagasabb hegyre mászik fel.