Békésen sétáltunk Boston közepén a Government Centernél. Hideg volt. Yoda lelkesen emelgette teleszkópos póklábait - ha nem teszi, odafagy a földhöz. Én fotóztam, Yoda a modern művészetet tanulmányozta.
A szobor mellett - aminek valami rejtélyes okből Thermopülai a neve és még rejtélyesebb szimbolikával Kennedynek állít emléket - észrevettem, hogy a föld kék - valamivel felszórták. Ez nem jó jel, ezek az anyagok általában nem tesznek jót a Mester lábának. Cipőbe kellett bújtatni Yodát.
Felkaptam a Mestert, mielőtt leróhatta volna tiszteletét JFK előtt és letettem egy behavazott virágosládára. Most csak jégvirág volt benne. Letettem vállamról Yoda hordozóját. Elővettem a cipőcskéket kabátomból. Levettem kesztyűmet. Elkezdtem felhúzni a cipőket.
Csöngött a telefon.
Kesztyű a szájban, telefon a kabátban, Yoda kézben, tökéletes.
A hideg kezdett beleállni a kezembe.
- Halló?
Persze megszakadt.
Yoda türelmesen állt.
A hideg kezdett beleállni az orromba.
Cipőt húz.
Telefon csörög.
Cipő leejt.
Telefon elő.
- Halló?
Most sikerült mindent megbeszélni, közben a hideg kezdett belemarni a fülembe.
Yodát fog, cipőért lehajol.
Éles maró érzés.
Néztem, hol a fekete özvegy, ami belemart a kezembe. Persze sehol, itt még a csótányok is szétfagynak. Ez a hóolvasztó anyag lesz.
Bostonban sokszor kalcium kloriddal sóznak. A növényekre, épületekre nem ártalmas (egyesek szerint az örökzöld növényekre igen). Az állatokra, emberekre sem - mindaddig, amíg bele nem dörzsölik a bőrükbe.
Yodán marad a cipő.
Neked ez semmibe se kerül, én viszont kapok egy kisebb jutalékot az eladásokból, amibúl falatkát veszek Yodának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése