Yoda a hóban

Yodával, hacsak tehetjük és a Mester kedve is úgy hozza, elmegyünk kirándulni. Ez most nem egyszerű, van egy kis hó az ösvényeken.

Csak kicsit szerettünk volna sétálni, de Yodának megtetszett egy domboldal, így elindultunk felfele. A domb lábánál fenyegető szöveg hívja fel a szánkózók figyelmét arra, hogy a domb meredek és Waltham városa minden felelősséget elhárít magáról, ha valaki szánkózás közben a fejét használja egy fa kidöntésével. A felirat külön megemlíti, hogy a domb meredek. Ebben felfele mászva teljsen egyetértettem velük. Valószínűleg ezért járnak ide szánkózni.

Az, hogy a lejtő veszélyes, a döglött szánkók nagy száma jelezte. A kapaszkodó mellett végig szomorú szánkóhullák sorakoztak. Az itt divatos műanyagszánkók gyorsan és korán halnak.

A szánkópálya után elfogyott a nyom és egyre mélyebb hóban gázoltunk. Yoda ugrált a nyomban, de végül elakadt a méteres hóban. Felkaptam és úgy mentünk tovább. Reméltem, hogy hamar felérünk a tetőre és akkor le tudunk jönni az úton. Azt is reméltem, hogy tényleg erre van az út. Lelki szemeim előtt már a Walthami Kurír különkiadása lebegett: KIMENTETTÉK A KUTYÁT ÉS GAZDÁJÁT A PROSPECT HILLRŐL.
Ami nagyjából olyan kaliberű hír lenne, mint a "Megtalálták a Városligetben elveszett turistát".

Közben néha letettem a Mestert. Yoda szétterpesztette ujjait, ugrott egyet és én még lobogó farkát sem láttam. Ismételten kiástam a hóból, felkaptam és tovább evickéltunk a hóban. Yodán látszott, így ölbevéve a világ végéig is eljönne - de csak az ösvényig jött, ott kegyetlenül letettem és innen már vidáman siettünk kifele.

Jó ez a hó, de egy pálmafás sétány jobb lenne...
Yoda is így gondolta. A vastag hótakaró alatt nehezebb megtalálni a pisifoltokat.