Piacnap

Szombat, piac, tömeg.

Chilei árus mutogatja a ghánai vásárlónak a floridai paradicsomot.

- Un dollar! - tagolja a mexikói zöldséges az orosz anyókának meglóbálva a kilónyi zsák sóskát.

Egy kétméteres amerikai elbotlik a japán nénike kerekes bevásárlókosarában és estében majdnem magára rántja a pakisztáni hentes "halal" pultját, de megkapaszkodik és csak a marokkói pék pitáit dönti le.

Hét paprika egy dollár és még csak nem is ráncos. Dzsingisz kánra hasonló, szőrsapkás eladó odadobja a zacskót, válogassak, sok a vevő. A húsboltban benn is nagy a tömeg, az arab tulajdonos nyitott a hispán vevők fele, egyes húsokon csak spanyolul szerepel a név. Én a bikaherével - huevos de toro - szemezek. A tömegben egy fiatal amerikai diák áll a lábamon. Szerintem még nem látott piacot. Vagy bikaherét, amit itt párosával árulnak. Családi ebéd.

Több standot műanyag ponyvával kapcsoltak össze és hősugárzóval fűtenek. Egész jó benn, kivéve ott, ahol az olvadó hólé a nyakamba csurog. Udvariasan átadom helyem a sorban egy franciának. Álljon ő az esőben, aztán kérek a boliviai fickótól három grapefruit-ot. Nem érti. Helyesbítek:
- Tres toronjas - érti. Egy dollárt kér érte.

Kétféle halárus van: olcsóbb és drágább. A drágábbnak üzlete van, az olcsóbbnak standja. Veszek fél kilo különféle garnélarákot, majd egy doboz különféle olivabogyót. Előttem fejkendős hölgy egrecíroztatja fejkendős lányát. Most csak két szem datolyát vesznek. Ezek a legszebb datolyák, amiket az Egyesült Államokban láttam. Finomabbat vettem már, de szebbet nem. Indiai zene szól.

A bolt viszonylagos nyugalmából visszakerülök a piacra. Másfél-két méter széles járda húzódik a sátrak között, ott hömpölyög a tömeg. Az 1600-as évek végén bazalt járóköveket fektettek le - még tartanak, bár itt-ott végigöntötték őket aszfalttal. Az már repedezik.

Kezeimet teli szatyrok húzzák, több zacskónyi klorofilt vettem. Elegem van. Bekanyarodok Boston egyik legszűkebb sikátorába, a Marshall street-re. Csend van.

Mehetünk főzni.



UPDATE: A piac sajnos modernizálódott és ma már egészen más.