Megalázzuk a takarítónőt

Hotel Windsor
Originally uploaded by ribizlifozelek

Megjegyzés: a fénykép illusztráció.

Megjött a takarítónéni. Igaz, nem annyira néni és nem is annyira takarító. De azért kicserélte a törölközőket, felporszívózott és tessék-lássék kitakarított. Addig mi Yodával a társalgóban ültünk, hogy a Mester meg ne egye a hölgyet - bár valószínűleg a kisujja is akkora volt, hogy Yodának kiakadt volna az állkapcsa harapás közben.

A takarítónéni nem húzott ágyneműt.

- Lenne olyan kedves, hogy tiszta ágyneműt hoz?
- ???

Erről már többször beszéltünk egymás közt. Egyikünk szerint nem szabad spanyolul szólni a mexikóiakhoz, mert azzal megalázzuk őket. Feltételezzük, hogy nem beszélnek angolul. Hogy kisebbségiek. Másikunk úgy véli, hogy ez udvariasság, az anyanyelvén szólítjuk meg. Yoda tartózkodott, ő csak beleharapna abba, aki megáll az ajtó előtt - nemzetiségre való tekintet nélkül.

- Ágyneműt szeretnénk...
- Igen, igen... mit?
- Lepedőt, párnahuzatot, takarót. Tisztát. Ágyneműt.
- Igen, igen... mit?
- Az ágyra teszik, nagy és fehér, alszanak benne.
- Igen, igen... mit?
Ekkor jött az "alázás" (spanyolul):
- Tiszta ágyneműt szeretnénk.
Döbbent csend, elkerekedett szem, boldog mosoly:
- Tessék!

Ha ez megalázás volt, akkor a hölgy kimondottan szereti a szado-mazot.