Egy régi emlék - 2006 július

2006 július végén voltunk először a Bryce kanyonban amerikai autós körutunkon. Akkor sokkal kevesebben jártak erre, mint most. Amikor túráztunk, akkor - ha jól emlékszem - senkivel se találkoztunk, pedig az egyik legnépszerűbb ösvényen baktattunk.



Akor az autót a szervízben hagytuk, hogy csinálják meg az esedékes olajcserét, mi pedig busszal elindultunk megnézni a nemzetiparkot. Így nem kellett körutakat szervezni, egyik megállónál leszálltunk és a másiknál meg fel.



A szervíz a kanyon bejáratánál volt (van), azt hiszem, része annak a birodalomnak, amit a kanyon turizmusát elsőként megszervező család épített ki a huszadik század elején.



Amikor letettük az autót a szervízben, már sejthettük volna, hogy nem lesz a dolog olyan egyszerű.

- Milyen márkájú az autó?

- SAAB.

Megdöbbent nézés. Akkoriban a Bryce picit messzebb volt mindentől, mint ma.



- S O B? - kérdezett vissza és le is írta már a rövidítést. (Aki nem tudja, mi az a Son of a bitch, az keressen rá.)

- SAAB - na, ezen a rövidítésen törhette a fejét a munkafelvevő. Biztos, mindenféle szörnyűséget kitalált.

Mi otthagytuk a kulcsot és mentünk a Bryceba.



Amikor visszajöttünk, az autó ugyanott állt.

- Ilyen autóba nincs olajunk - mondta a fickó. Csodálkoztunk, sose hallottuk, hogy más olaj kellene a SAAB-ba, mint más autóba. (Nem is kell.)

Aztán beültem az autóba, hogy kiálljak a szervíz udvaráról. Akkor tünt fel, hogy a kormány ugyanúgy áll, mint ahogy hagytam, közben dugtam be a kulcsot és ekkor döbbentem ré, hogy mi történhetett.

A SAAB-ban az indítókulcsot helye a kézifék mellett van, oda kell bedugni. Valószínűleg beült a szerelő és nem tudta hova bedugni a kulcsot. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy ilyen olajunk nincs, mint hogy bocsánat, nem tudok egy autót elindítani.