Egy régi emlék - 2006 július

2006 július végén voltunk először a Bryce kanyonban amerikai autós körutunkon. Akkor sokkal kevesebben jártak erre, mint most. Amikor túráztunk, akkor - ha jól emlékszem - senkivel se találkoztunk, pedig az egyik legnépszerűbb ösvényen baktattunk.



Akor az autót a szervízben hagytuk, hogy csinálják meg az esedékes olajcserét, mi pedig busszal elindultunk megnézni a nemzetiparkot. Így nem kellett körutakat szervezni, egyik megállónál leszálltunk és a másiknál meg fel.



A szervíz a kanyon bejáratánál volt (van), azt hiszem, része annak a birodalomnak, amit a kanyon turizmusát elsőként megszervező család épített ki a huszadik század elején.



Amikor letettük az autót a szervízben, már sejthettük volna, hogy nem lesz a dolog olyan egyszerű.

- Milyen márkájú az autó?

- SAAB.

Megdöbbent nézés. Akkoriban a Bryce picit messzebb volt mindentől, mint ma.



- S O B? - kérdezett vissza és le is írta már a rövidítést. (Aki nem tudja, mi az a Son of a bitch, az keressen rá.)

- SAAB - na, ezen a rövidítésen törhette a fejét a munkafelvevő. Biztos, mindenféle szörnyűséget kitalált.

Mi otthagytuk a kulcsot és mentünk a Bryceba.



Amikor visszajöttünk, az autó ugyanott állt.

- Ilyen autóba nincs olajunk - mondta a fickó. Csodálkoztunk, sose hallottuk, hogy más olaj kellene a SAAB-ba, mint más autóba. (Nem is kell.)

Aztán beültem az autóba, hogy kiálljak a szervíz udvaráról. Akkor tünt fel, hogy a kormány ugyanúgy áll, mint ahogy hagytam, közben dugtam be a kulcsot és ekkor döbbentem ré, hogy mi történhetett.

A SAAB-ban az indítókulcsot helye a kézifék mellett van, oda kell bedugni. Valószínűleg beült a szerelő és nem tudta hova bedugni a kulcsot. Egyszerűbb volt azt mondani, hogy ilyen olajunk nincs, mint hogy bocsánat, nem tudok egy autót elindítani.

Sziklatornyok között - Bryce kanyon

Megjegyzés: a Bryce kanyonban még januárban voltunk V-vel, csak a Nagy-Sós-tó mocsaraihoz hasonlóan elfelejtettem feltenni a bejegyzést.



- Anka-ku-wass-a-wits - fitogtattam tudásomat. Ezt csak olyankor merem tenni, amikor vezetek, mert ilyenkor az utitársak nem mernek fizikai erőszakot alkalmazni. A Bryce kanyonban a szerpentin úgy 3000 méter magasra megy fel és a meredek szakadékok szélén felfele kanyargó jeges úton biztonságban éreztem magam.



- Anka-ku-wass-a-wits - ezzel nagyjából el is lőttem összes helybeli indián nyelvre vonatkozó puskaporomat, még olyanokat mondhattam volna, hogy mokaszin, meg tomahawk és Manitu, de azok már nem ennyire lenyűgöző szavak.



- És mit jelent? - kérdezte V.

- Elfelejtettem.

(Megnéztem: az őslakosok a Bryce sziklaformáit nevezik így.)



A Bryce egyik kedvenc nemzeti parkunk: közel van Salt Lake Cityhez és ha nem akarunk túrázni, akkor az út egy nap alatt megjárható.



Nyáron a tömeg miatt ajánlatos a nemzeti park buszaival bejárni a szerpentint, de most télen még a mókusok se bújtak elő, az összes kilátó a mienk volt. Meg a hóembereké.

Megint Bryce

Bryce Canyon National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utahban rengeteg csodálatos táj van, de ha olyan nemzeti parkot szeretnénk megnézni, amit egy nap alatt meg lehet járni Salt Lake Cityből, akkor a helyzet már nem ennyire rózsás.

Az Archest és a Canyonlands egy részét megnéztük már úgy, hogy reggel indultunk és este érkeztünk. Azaz inkább másnap reggel. Más néznivalót kerestünk, ami látványos, tetszeni fog a vendégeknek és ahonnan még emberi időben haza lehet érni.

Szerencsére ők is a Brycera gondoltak., mi is.

Késő tavasszal még nem voltunk a Bryceban. Reméltük, más lesz, mint nyáron vagy télen. Más lett: esett az eső, borús volt az ég és ez egész különleges fényviszonyokat teremtett.



Egy napba és ezersok kilóméterbe nem lehetett gyalogtúrákat zsúfolni. Végigautóztunk a gerincen és le-lepislogtunk a hatalmas völgybe.

A Bryce igazából nem kanyon, nem egy völgy.



A Bryce egy hatalmas kanyon-völgy rendszer, ami egy-egy központi völgy köré csoportosul.



A Brycet egy Bryce nevű emberről nevezték el. Ebenezer Bryce egy skót származású mormon bevándorló volt, akit az egyház az 1850-es években küldött ide, hogy farmerkedjen a völgyben. Bryce úgy gondolta, a zegzugos völgyekben, kanyonokban tökéletesen lehet teheneket legeltetni.

Azt nem tudom, hogy legeltetni lehet-e, de az biztos, hogy a tehenek elvesztek. (A tehenek tudták, hogy ők maguk hol vannak - a kanyonban - de a tehenészek számára ez az információ megtalált tehén hiányában elégtelennek bizonyult.)



Bryce mindenesetre épített egy utat a fennsíkra, hogy kivághassa a fákat, aztán társaival belefogtak egy csatornaépítésbe. A "közeli" folyóból szerettek volna vizet hozni a völgybe. De messze volt a folyó. Közben volt szárazság meg jött az árvíz is. Brycenak elege lett a kanyonból és elment Arizonába, mert ott sokkal könnyebb volt az élet. A tehenek még lelegelték az utolsó fűszálakat is, ez pedig betett a helyi ökoszisztémának pár évtizedre, úgyhogy a megmaradt indiánok is leléptek.



A megmaradt telepesek lerövidítették a tervezett csatornát 16 kilométeresre és átköltöztek a jóval termékenyebb Tropic-völgybe.



A következő évtizedekben a kanyon magára talált, jöttek a turisták, a nemzeti park és jóval később mi.

Bryce Canyon

Bryce Canyon
Originally uploaded by ribizlifozelek

Két éve nyáron már voltunk a Bryceban. Akkor nagyon tetszett. Most arra voltunk kíváncsiak, milyen lehet ez a hely télen. Mivel a nemzeti park bőven 2000 méter felett van, hidegre számítottunk. A napi időjárásjelentés -10 fokos éjszakai hidegről szólt.
Ehhez képest, amikor reggel kisétáltam Yodával megöntözni a szálloda udvarát, nagyon kellemes idő fogadott. Hétágra sütött a nap, meleg volt.
A nemzeti parkokban a kutyák nem nagyon mozoghatnak, ezért csak végigautóztunk a Bryce-on. Most is elképesztően szép volt - és hideg. Nyáron majdnem beleolvadtunk a sziklákba, most majdnem beléjük fagytunk.
Az erozió létrehozta sziklakéményeket a valamikor itt élő indiánok Anka-ku-wass-a-wits-nek hívták. Szerintük valamikor emberek voltak, a Legendák Népe, akiket a ravasz kojote kővé változtatott.
Egy Bryce nevű skót származású mormon próbált itt megélni népes családjával. Szerinte a kőkémenyek fő funkciója az volt, hogy ne találja meg a közöttük elveszett teheneit. Róla nevezték el a helyet is. Brycenak annyira elege lett a tehenek kergetéséből és a szárazságból, hogy egy jóval nedvesebb helyre, Arizonába költözött. A megmaradt telepesek egy 15 km hosszú csatornát ástak a sivatagba, hogy jöjjön ide egy kis víz. Ehelyett főleg turisták jöttek, akikből egy Ruby nevű ember csinált sok-sok pénzt. Ő építette az első tisztességes szállást, szervezett túrákat és leszármazottai ma is szállodákat, kempingeket, boltokat üzemeltetnek itt.
Szerencsére ebből most télen nem sok minden látszott. Csend volt és nyugalom, még a szuvenírboltok se nyitottak ki.