Bridalveil falls - Provo

Miután a viharos szél se tudta lehűteni lelkesedésünket a kilátóban, elmentünk megnézni a Bridalveil falls-t is.

Provo vízesése nem mesterséges, szemben Ogden csodájával. Voltunk itt, amíg a gyorsabbik Ribizli a Squaw Peak-et futotta le, meg tavasszal és nyáron is jártunk itt.

Hiányzott az ősz. Meg a tél is, de mi nem szeretünk megfagyni. (Pedig télen gyönyörű lehet ez a vízesés.)  Mi most, sok év Utah (és Massachussets és Minnesota) után is elhülve nézzük a jeges hegyipatakban mezitláb játszó négyéves-forma kislányt.



A hely békebeli: Provo-Orem kettős városából simán fel lehet ide bicajozni kerékpárúton (vagy legurulni gördeszkán, ahogy ezt sokan csinálták). Szerelmespárok andalogtak itt, kisgyerekek rohangáltak, horgászok horgásztak.

Mi pedig csodáltuk a vízesést és jól éreztük magunkat.



Még ősz volt, gyönyörű, színes utahi ősz.

Ki is használtuk: elmentünk még sétálni a Vivien Parkhoz.

Az ősz utolsó pillanata

Előző nap verőfény, meleg, most borongós ősz fogadott minket a Provo-kanyonban, de a kilátás a Utah Lake-re így talán drámaibb is volt.

A tó most határozottan nem úgy nézett ki, mint egy mediterrán tengerpart.

Ezek után elhatároztuk, megnézzük a vízesést is.

Oremi építészet

Orem nemcsak Stonehenge replikájáról lehetne méltán híres.



(A fenti kép bal felső sarkában látható fekete valami a Mester füle.)

Orem modern építészete a sztratoszférába emelkedett ezzel a vegyes használatú épülettel.

Judge Mine

A Judge Mine Park Cityben a Silver King Mine közelében volt. Míg az elöbbi egy völgyben volt, a másik inkább egy hegytetőn. De mindkettő ma is meglepően közel van a városhoz és mindkettőből meglepően sok maradt meg.



Sajnos nem mindig az érdekes dolgok maradtak meg: a lecsupaszított hegyoldalban ott vannak a csillesort tartó oszlopok. Ezekkel manapság síliftek kelnek versenyre.



Mondjuk a síliftek sokkal környezetbarátabbak, mint az arany- és ezüstbányák voltak.



A világvége hangulatú romok közt óvatosan mászkáltunk, elvégre jó esetben nyolcvan éve hagyták el őket.



A Judge Mine alagútjához igyekeztünk. Ezt az alagutat az 1880-as években ásták, hogy elvezessék a bányákat elárasztó vizet. Ezt a vizet aztán az élelmes bányatársaság eladta Park Citynek.



Az alagút az egykori irodaépület mellett volt. Mivel ma is tartanak attól, hogy valami nagyon mérgezőt a víz kimos a bányából, a vizeket folyamatosan ellenőrzik.



Az alagút bejáratát alig lehetett észrevenni. Lábjegyzetként tünt el az irodaépület mellett.



Az alagútból hideg, dermesztő levegő áradt. Nem is maradtunk ott sokáig.



Az alagútba vezető sínpárt a másik irányba követve egy újabb bejáratot találtunk.



Ez olyan volt, mint egy klasszikus amerikai rajzfilm jelenete.



Főleg a betonba öntött EXPLOSIVE felirat mozgatta meg a fantáziánkat. Szinte láttuk Tomot, amint dinamitért oson be egy résen, hogy Jerryt kirobbantsa az egérlyukból.



Ahogy tovább indultunk, elmaradoztak az épületek.



Ismét az érintetlennek tűnő erdőben jártunk, de már tudtuk, ez csak látszat.

Halloween Horror - 2019

Már a boszorkányok is szabad préda!

Mi lehet?

Mi lehet a Snowcap?

1. Lavinajeladó
2. Síbotmárka
3. A helyi síklub neve
4. Téli utakra specializálódó utazási iroda
5. Sertészsír
6. Környezetvédelmi szervezet.







5. Zsír!

Silver King Mine

A Silver King Mine-t, a Judge Mine-t és az Ontario Mine-t a beavatottak Salamon bányáival együtt emlegetik, mert a bánya felfoghatatlanul gazdaggá tette megtalálóit.

A pénzből paloták épültek. Ezek egyike ma Utah kormányzójának a rezidenciája.



A Silver King Mine Park City mellett van egy nagyobb kőhajításra a belvárostól.



A felfele kanyargó ösvény pont a város felett halad el.



A tisztásokról pont a belvárosra látni.



Aztán a fák között felbukkannak a csillesorok oszlopai.



És a sífelvonók, meg a sípályák. A területet a bánya örökösei síparadicsommá változtatták.



Amikor nincs síszezon, akkor túrázni és bicajozni lehet itt.



A táj gyönyörű és Utah ősszel (is) varázslatos.



A bánya meddőhányói viszont hirtelen dr Seuss Loraxának a közepèbe ragadnak minket.



A szövetségi kormány évek óta takarítja el az adófizetők pénzén azt a mocskot, amit a mesés gazdagság megszerzői itthagytak a paradicsom közepén.



Itt láttuk meg az első elhagyott épületeket.



A bányák a huszadik század elején merültek ki, azóta itt állnak elhagyatva.

Már amikor állnak.



Sokan bemennek - mi nem tettük.



Az erdőből pedig újabb és újabb elhagyott romok bontakoztak ki.



Most sajnáltam, hogy technika órán ilyesmit sose tanítottak.



Azt viszont magunktól is tudtuk, hogy mikor érdemes felfüggeszteni a felfedezést.



Az érintetlennek tünő erdőből pedig megállhatatlanul bontakoztak ki az ipari múemlékek, amik magukban várták a véget.



Az érintetlen természet itt csak illuzió.



Levegőt se mertünk itt venni, nehogy egy kósza szitakötő felriadjon és a hirtelen mozdulatra az egész összedőljön.



Óvatosan kihátráltunk.



Az a kémény se volt bizalomgerjesztő.



Aztán eltünt a civilizáció és ismét az erdőben sétáltunk. Mintha az ipari forradalom nem is létezett volna.

Halloween Horror - 2019 / 3

Azt hiszem, rémálmaim lesznek a dizájn stúdió Halloween dekorjától. Mindig, ha arra járok, igyekszem egy egységes alkotásként tekinteni a szörnyűséget, mert úgy inkább nevetséges, mintsem rémítő.

De azért valószínű, hogy sikítva ébredek és inkább horrorfilmeket nézek, mint ezt.



Vagy bolti Terminátort, akit a pékség elé állítottak be és akinek vörös parázs izzik a szemében, valószínűleg azzal süti a kenyereket.