Őszi szinek és hódvárak

Idén nyáron alig esett eső és ezért szeptember vége  és október eleje helyett már szeptember elején-közepén szinesedett az erdő. 

Mi meg elmentünk megnézni.

A szinek valóban gyönyörűek voltak, annak ellenére, hogy most nem volt szikrázó napsütés.

A terv az volt, hogy túrázunk kicsit, majd valahol tábort verünk és ott eszünk valamit.

Eredetileg egy, már kipróbált helyre mentünk volna, végül azonban - szerencsére - megláttunk egy pici mellékutat és azt követtük és itt találtunk rá álmaink táborhelyére.

Itt ettünk majd elindultunk felfedezni a környéket és ekkor botlottunk bele a túra legnagobb meglepetésébe.

Először csak azt tünt fel, hogy a csermely egy kisebb tóba gyűlik össze, aztán már azt is láttuk, hogy a tó nem is annyira kicsi.

Amikor megláttuk a tó végét mindent megértettünk: egy hód otthonába botlottunk és megtaláltuk kalandjaink eddigi legnagyobb hódvárát.

A hódot nem láttuk, csak egy nagy csobbanást hallottunk, ami biztosan a hód volt. Legalábbis mi meggyőztük magunkat, hogy a hód volt.

Már ezért megérte eljönni.

Erről a kirándulásról is készült egy háromperces rövid film, amit itt lehet megnézni.

Aranyerdő a fenyves szélén - itt van az ősz

A Rémpók nem szegte kedvünket: felmentünk a hegyekbe megnézni, milyen az ősz.

Röviden: Gyönyörű.

A hosszú, száraz nyár csodálatos színkavalkádot hozott.

Nem szeretem a jelzőket halmozni, de a Park City melletti Bonanza flats láttán nem tehettem mást.

A lélegzetelállító színkavalkád nem fog sokáig tartani, csak az első esőig vagy fagyig.  

De már október van.

Mit akarok én? 

Nyarat.

De az majd jövőre jön.

Most egyelőre ezt kell kiélvezni, amíg tart.

Az ősz veszélyei

Most érik be mindenféle a kertben, mindennapra van házi friss gyümölcs és zöldség.

Ugyanekkor ez az év legveszélyesebb időszaka is, amikor a teraszra vezető kaput is zárni kellene. Ez az az időszak, amikor ismeretlenek is képesek orvul, bejelentés nélkül több kilós uborkákat más házába becsempészni.

Az ősz utolsó pillanata

Előző nap verőfény, meleg, most borongós ősz fogadott minket a Provo-kanyonban, de a kilátás a Utah Lake-re így talán drámaibb is volt.

A tó most határozottan nem úgy nézett ki, mint egy mediterrán tengerpart.

Ezek után elhatároztuk, megnézzük a vízesést is.

Utahi ősz

Az ősz Utahban gyönyörű.



Legszívesebben abba se hagytuk volna az egyetemi sétát.



Mások is így voltak ezzel: az emberek kiültek dolgozni a lépcsőkre, a fűbe és mindenki boldogan napozott, amíg még lehetett.



Vagy a szineket fotózta a lemenő nap fényében, mint mi.



Vagy unta az egészet, mint a Mester.

Ősz

Utahban gyönyörű az ősz.

Idén kicsit megkésve indultunk el szokásos őszi kirándulásunkra - de hát idén az ősz is meglehetősen sokáig tartott.



Annyira elhúzódott az ősz, hogy még november elején is volt friss paradicsom a kertben és a ház előtti fákon még most se nagyon színesednek a levelek.



Persze a hegyek mások. Kétezer méter magasan már most is cudar hidegek vannak és a színes levelek nagy része is csak nyári emlék már.



Az igazán magas hegyekben pedig már lehullott az első hó, ami talán júniusig is megmarad.

A falevelek

Ősz van. Hullanak a levelek. Érdekes a viszonyunk. Az első lehulló levélkéket őszköszöntő áhítattal néztem meg. Tüzetesen szemügyre vettem erezetüket, formájukat, színüket. Többször is felautóztunk a hegyekbe megnézni a őszi erdőt.

A levélkéket.

Aztán a levelek hullani kezdtek a kertbe.
Hullottak.
Már nem lehetett összehasonlítani őket. Túl sokan voltak.

A rohadékok.
Össze kellett söpörni őket.

Ősz van

Liberty Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sokáig nem vettük észre a sokasodó jeleket. Minden normálisnak, későnyárinak tűnt. Reggelente hidegebb volt a levegő. Pár hete az Alpine Scenic Loopon meglepődtünk, hogy milyen szines lett fenn a hegyekben minden.

Aztán apránként szaporodni kezdtek a jelek. Felbukkantak a Halloween díszek.



Missouriban már minden szines volt. Itt a hegyekben leesett az első hó. A legmagasabb hegyek már fehérek. Észre se vettük, hogy ősz van.

Mindjárt tél van.

Hamarosan majd zoknit kell adni a Mesterre.

Őszi szinek - Alpine Scenic Loop

Alpine Scenic Loop
Originally uploaded by ribizlifozelek

Elmentünk kirándulni.

Ugyanoda mentünk, ahol próbakempingeztünk volna Yodával. Akkor a kempingek tele voltak és az út jó része még le volt zárva május végén.

Most a hegyi út (még) nyitva van. Vittünk magunkkal ennivalót, innivalót és elindultunk.



Ez az út felkanyarog a hegyre, megy, megy, megy kétezerhatszáz méteren, kanyarog egy csomót, aztán letekeredik. A közepén elágazik a Cascade Springshez.

A hegyiút másfél autó széles (azaz keskeny) és meredek, viszont aszfaltos és jó minőségű.
Megint rosszkor voltunk: ma ingyenes volt az erdő és ezért iszonyatosan nagy tömeg volt. Nem győztünk menekülni a szembejövő óriási terepjárók elől. Ők könnyedén lementek fél kerékkel az útról, ha épp nem szakadék vagy sziklafal mellett voltak, nekünk ez annyira nem volt egyszerű.



A szintek csodálatosak voltak. Lenn a völgyben még minden zölt. Itt fenn azonban már rozsdabarna az erdő.
A szinorgia a forrásoknál vált teljessé. Csobogtak a patakok, ömlőtt a víz, sütött a nap, kék volt az ég, zöld a fű.



Körbejártuk a tavakat, olyanok voltak, mint Plitvice, csak kicsiben. Itt sem lehetett horgászni, enni, vízbe lépni; csak a fa járdákon lehetett bejárni a mocsaras erdőt. Az étvágygerjesztő pisztrángok meg csak napoztak a vízben és nevettek rajtunk.

Mi meg éheztünk.