Hóvihar

Megjött az év második hóvihara Hálaadásra.

Először a tél ledobott egy nagy adag havat.



Aztán a vihar leverte a rengeteg fehéret.

Majd a következő vihar ledobott még egy adag havat.

Majd megint.

Karácsonyi pingvin

Hálaadás előtt az uszodában elkezdték felszerelni a homályos eredetű Karácsonyi Pingvint. 

Rudolfot, a rénszarvast értem.

Hópelyhecskét meg lehet magyarázni. 

De egy pingvin?

És ekkora?!

Megint a Silver King

Rákaptunk az elhagyott bányákra. A Silver King Mine annyira bejött a múltkor, hogy megint arra mentünk, csak most nem a beszédes nevű Bonanza Trail-en, hanem az egyszerűbb útvonalon, a rég aszfaltos úton caplattunk fel.



Ez kicsit hosszabb volt, de nem emelkedett olyan meredeken és még sáros se volt.

Meg havas se.

A sártól így se szabadultunk meg: amikor le kellett menni az aszfaltról, akkor már vagy hóban házoltunk vagy latyakban cuppogtunk.

De egy szavunk se lehetett: gyönyörű volt az idő, főleg ahhoz képest, hogy november eleje volt.



Az elhagyott épület diszkréten nyikorgott.

A szellő folyamatosan mozgatott pár meglazult bádoglemezt, amik apránként dolgozták ki az őket tartotó szögeket a deszkákból.



Meglepve láttuk, hogy a 45 fokban megdőlt kéményt semmi se tartotta helyén a kazánházban a megszokáson kívül.

Nem mentünk be.
Ezt a kalandot félretettük egy olyan alkalomra, amikor majd sisakkal a fejünkön jövünk.

Így is láttuk a valamikor leszerelt és talán a bányászok végső tréfájaként fordítva ledobott berendezésekez.

Majd ide még visszajövünk. Ha még áll az épület.

Rózsaszín Hummer

Napok óta azon gondolkodom, kell-e bátorság ahhoz, hogy valaki egy rózsaszínû Hummert vegyen.

Végül úgy döntöttem, hogy nem kell: elvégre belülrôl nem látszik a szine.

Kulturális különbség

Szerintem ezt a három padog terasznak hívni egy enyhe túlzás...

Téli áradás

- Hoppá - néztünk Yodával a megáradt Parleys patakra a Hidden Hollowban.

- Nézzük meg, nézzük meg! - húzott Yoda maga után.



A víznyelő, ami ember magasságú és általában csak bokáig érő víz csorog benne, most majdnem túlcsordult.

A patak megáradt és zabolátlanuk hömpölygött át a Hidden Hollow-n.



- Menjünk még! - húzott Yoda.

- De havazik! Hideg van! Te ezt nem szereted!

- Jobb, mintha új hámokat próbálnál rám!

Idióma

Yoda elégedetten nyúlt el a kabátomon a parkban.

Élveztük a napsütést és a sétát, a vénasszonyok nyarát. Ami spanyolul veranillo de San Miguel, itt meg Indian summer.

A lényeg, hogy jó a novemberi napsütés.

Minek a cégére a világítótorony?

A marketing útjai kifürkészhetetlenek. A legközelebbi hajózható víztől tizenvalahány kilométerre emelkedő világítótorony egy cég reklámja.

1. Egy pszichológus magánrendelője.
2. Hegymászószaküzlet.
3. Optikus.
4. Vadászbolt.
5. Hajósbolt.

Fehér papírok a fákon

- Mi az a sok papír a fán? - csodálkozott Ribizli.



- És mi az a sok papír a vizen?

De nem papír volt.

A sok "papír" hirtlen felrepült és pelikánná vált.

Adventi kalendárium kutyáknak és macskáknak

Természetesen a kutyáknak és a macskáknak nem egyféle adventi kalendárium jár. Van kutya-kalendárium és macska-kalendárium. (Nem hiszem, hogy Yoda lázba jönne a macskék hínáros-lazacáért és különben is, a lazactól meg a hasa.)

Megnézegettem, szép-szép, biztos finom is, 5.99, azaz hat dollár. Inkább vettem Yodának a kedvenc marhahusos falatkájából egy hatalmas adagot (három dollár) és vettem magunknak egy adventi kalendáriumot (99 cent) és elküldtem macska-kutya-barát ismerőseimnek a megfelelő fotókat.

Tökéletes volt!

Szavazógép Louisianában

A szavazógépet (a mechanikusat, nem a frakciófegyelmet) az 1800-as évek közepén találták ki, de csak a múlt (huszadik) század elején vált népszerűvé az Egyesült Államokban.

Louisianában 1940 körül vezették be és egész napjainkig használták.



A ketyere használata egyszerű volt: először a piros kart el kellett fordítani jobbra. Aztán választani a jelöltek vagy a szavazóknak feltett kérdések közül.

Ezt követően a piros kart vissza kellett húzni alapállásba, hogy az eredményt rögzítse a gép.

Okos.

Cipő az elhagyott ház előtt

Az elhagyott ház előtt a gazba gondosan letett papucs egy horrorfilm kezdete is lehetne.

De csak egy rövid megálló volt a Mesternek. (Az alsó kép ilusztráció.)

Utahi villamosjegy

Villamosoztam. (Hogy rövidre fogjam, az autót elvittem a szervízbe, de nem akartunk jármű nélkül maradni, ezért kivillamosoztam a reptérre egy bérautóért.)

Letöltöttem a helyi közlekedési társaság alkalmaázsát (mindig úgy gondolom, ha azt mondom, "leöltöttem az app-ját", valami sértőt mondok valakinek a szüleiről).



Az alkalmazással lehet jegyeket venni bankkártyával.

A villamosmegállóban aktiválom a jegyet a telefonon, ami két óráig mindenre jó. Azaz nem kell gps, drága berendezések, csak az alkalmazás, ami mutatja az esetleges kalauznak, hogy mennyi idő van még a jegyemből hátra. Közben meg oda utazok, ahova akarok.

Okos.

A skanzenné vált tanya - McPolin ranch

Félúton az I-80-as autópálya és Park City között terül el a McPolin ranch.



(A bejegyzésben felváltva használom a rach és a farm szavakat, de néha majd tanyázom is. Hogy ezek közt mi a különbség, majd egyszer megírom.)



McPolin-ék 1900 körül vették meg tanyájukat. Az üzlet jól ment. Az itt termelt zöldséget és a húst Park Cityben adták el a bányászoknak. A ranch virágzott. Egy bezárt bánya egyik épületéből óriási istálló is épült.



Volt víztározó, pici gát és sok öntözőcsatorna és rengeteg legelő.



1990 táján kihalt a család és ekkor Park City megelőzendő, hogy felparcellázzák és beépítsék az egyik utolsó szabat legelőt a környéken, megvette az egész 80 hektárt és mindent úgy hagytak, ahogy volt.



A melléképületekből kiállítás lett, a látogatók maguknak kapcsolhatják fel a villanyt miközben maguknak nyitják és zárják az ajtókat.



Az egyik épületből öltöző lett a futóknak, síelőknek. Itt a fűtött wc is.

Turista- és kerékpárutak vezetnek ide. A kirándulók mosolyognak és minden békebeli és még madárijesztő-szépségversenyt is rendeznek itt!

Madárijesztő-szépségverseny

Ez nem Halloween! A madárijesztő-szépségversenyre Halloween előtt került sor és a résztvevôk egy héttel a kísértetjárás előtt hazatértek és, amikor ottjártunk, már akkor is alaposan megviselte őket az időjárás.




Hiába, nehéz a madárijesztők sorsa, főleg ott, ahol nincsenek madarak.



Park City közelében gyülekeztek a madarak rémei.



A McPolin ranch ma már egy skanzen-féle hely. Ideális madárijesztő-tanya.



A szépségek a ranch mögötti ösvények mentén sorakoztak.



Volt, akit iskolák építettek.



Másokat családok raktak össze, de volt egy, akit egy fogorvos szponzorált.



Általában vidámak voltak és kedvesek. Mondjuk a madarakat erről senki se kérdezte.

Halloween Horror 2019 - 5

Bárennyire is csábító volt, Halloween alkalmából nem telepítettünk emeletes kísértetet a kertbe.




Megtartóztattuk magunkat az életnagyságú sárkányoktól.



És még a föld alól kitörő zombit se ástuk el (ködgéppel és hörgővel).



Pirosnadrágos pandajelmezt se öltöttem.



Azért elhelyeztünk egy pár földből kiálló boszorkánylábat a kertben. Jövőre táblát is teszek mellé: Ön dönt, iszik vagy repül.