Tiltott anyag vásárlása Amerikában

- A neved?

- Tessék? - gondoltam, ha nagyon kell neki, beírja a név rovatba azt, hogy "Tessék".

- Mi a neved?

- Ribizlifozelek.

Gepelt egy kicsit:

- Még nem voltál nálunk?

- Nem... - mondtam. Valóban, még sose vásároltam itt.

- Nyilván kell tertanunk mindenkit, aki ilyesmit vesz. Szóval, mi a neved?

Körülnéztem, nehogy mások is észrevegyék, mit veszek.

- Ribizlifozelek.

- Betűznéd?

Lebetúztem.

- Címed?

Kezdtem aggódni. Túl sok mindent fognak tudni rólam, de bediktáltam a címet. Kellett ez a cucc.

- Telefonszám?

Megadtam. Közben aggódva néztem körül, ki más látja, mi van a kosaramban. A sorban mögöttem álló kétméteres kigyúrt alak hátrább lépett és aggódva pislogott rám.

- Emailcím?

Megmondtam.

- Akkor itt írd alá!

- Mit?

- Hogy tudomásul veszed, hogy nyilvántartásba veszünk. Ilyesmivel, amit veszel, nem lehet viccelni. A legtöbb helyen az Egyesült Államokban ez tiltott dolog.

Nagy sóhajjal aláírtam. Egyszer élünk.

- Azt is alá kell írnod, hogy bármi történik veled, mi nem vagyunk érte felelősek és hogy tudod, hogy mit veszel és hogy tudatában vagy a veszélynek.

Aláírtam. Közben lelki szemeimmel látni véltem, hogy az épp belépő anyuka eltakarja gyermeke szemét.

- A termékre is rá van írva, hogy mennyire veszélyes. Mi az állásunkat és a cégünket kockáztatjuk, ne feledd, ezzel az államhatárt se lépheted át - az eladó közben pirulva megfogta a dobozt és betette egy papírzacskóba. Talán, hogy senki se lássa, mi van nálam.

Én megköszöntem és szégyenkezve távoztam, miközben rejtegettem a frissen vett üveg nyers tehéntejet.